Idő 
Értékelés 
Értékelés Félelmetes hegyek és bérceik között,
r>Lankával szemben, juj, de nagy erdők között,
r>Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút.
r>Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út.
r>
r>Az utasok talán el is vannak hűlve, e sok szépségtől,
r>A sin szál illesztésénél mindig kattogó –sok- keréktől,
r>Mik megnyugtatóan hatnak az utasok garmadájára,
r>Mert tudják, hogyha lassan is, de fölérnek a bércre máma.
r>
r>Itt az ülések már régiek, szépen simára kopottak,
r>De minek kellene első osztály? Oly szépek a látottak.
r>Látni hegyi kecskéket és ők megállva nézik vonatot,
r>Közelbe persze nem jönnek, de tán’ élvezik pillanatot!
r>Masiniszta nagy viccesen nagyon rájuk füttyent, hosszabban,
r>A kecskék, meg uzsgyi! Egy kicsi meg is botlott a futásban.
r>
r>(3 soros zárttükrös)
r>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe,
r>Tehát értő ember volt, ki a mozdony fűtője…
r>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe.
r>
r>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra,
r>Ahol a sok utast elöntötte az öröm mámora…
r>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra.
r>*
r>(Senrjon)
r>Alapélmény már rendben,
r>Utasok, gyorsan szétszéledtek.
r>Vajh’, ki miért jött?
r>*
r>Masiniszta jó hosszantit füttyentett, majd még kikiabált a mozdonyból,
r>Hogy senki ne feledje, mert lemarad, az ötkor visszamenő vonatról.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Pihentünk, közbe nagyokat nézelődtünk,
r>Gyerekekkel levél-fajtákat gyűjtöttünk,
r>Iskolába kell, főleg ezért is jöttünk!
r>*
r>Igyekvést foglaltunk helyet a kocsiban, de most a másik oldalon,
r>Hogy a gyerekeknek mindent megmutathassunk, ama túlsó oldalon.
r>Este lefekvés előtt is még csak napi eseményekről beszéltünk,
r>És azt mondtuk, hogy de jó lesz, mert reggel az újabb álmokkal ébredünk!
r>
r>Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában.
r>
Természetnek a lágy öle,
r>Van oly’ jó, mint a tej föle.
r>Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
r>Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.
r>
r>Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
r>Akkor megoldottuk a csemegézést.
r>A lovak lábára béklyót teszünk,
r>És mondjuk nekik, ma füvet eszünk.
r>
r>Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni,
r>Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni.
r>
r>Használjuk ki a lehetőségeket,
r>Élvezzük ki kedvünkre... természetet.
r>
r>Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- háborús világhelyzet…
r>
r>(senrjon)
r>Szétfeslőben a világ!
r>Nyíltan bűn emberi jóság...
r>Urunk nem szeret?
r>
r>(leoninus duó)
r>Az ember az embernek a farkasa, ez nem filozófia… több mint anomália.
r>Kik és miért nem tudnak magukon uralkodni… csak egy számít: gazdagodni?
r>Valós lett immár az atombomba csapás veszélye… Elpusztul a FÖLD? Mivégre?
r>
r>Tudom, tudjuk, manapság már minden a pénzről szól… harangot mért nem kongatol?
r>Egy kezemen számolom az gondolkozni tudókat… akikben van, hogy védik milliókat!
r>Van biz’ közintézmény, világméretű hatású… nagy korrupciós ház, már csak múlt-lángú!
r>
r>(senrjon)
r>Szétfeslőben a világ!
r>Nyíltan bűn emberi jóság...
r>Urunk nem szeret?
r>
r>
r>Dúl a heves háború, ki sem látszunk belőle,
r>Szomszédban van, hogy meneküljünk előle?
r>Pénzesek, minket is nyakig belekevernének,
r>Ha hagynánk magunkat, de ebből nem esznek.
r>Naponta hullahegyek alakulnak, híradókban látni,
r>Ott láthatjuk mindannyian, tudják nem kell propagálni.
r>Özvegyek hada már önmagában is kitenne egy sereget,
r>Mindenütt vannak árvák, sok is… látunk még „eleget”.
r>
r>Totál lelketlen az emberek világa és nem tud együttműködni,
r>Totál lelketlen az emberek világa és látszik, nem tud szeretni…
r>
r>Csak egy kicsit legalább szeressük egymást gyerekek,
r>Csak egy kicsit legalább működjünk együtt gyerekek…
r>
r>(HIAQ)
r>Atombomba, hej-hej!
r>Veled nem akarunk bulit…
r>Kellünk… megmaradni!
r>
r>(senrjon)
r>Szétfeslőben a világ!
r>Nyíltan bűn emberi jóság...
r>Urunk nem szeret?
r>
r>Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden híradóban a videókat is…
r>
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus trió)
r>A szomszédban háború árnyéka, égboltot felhő nélkül is kiszorítja!
r>Igy a nagy ’vezetők’ nem látnak jól, kintről nézik milyen disznó-trágyás ezen akol…
r>Ágyúdörgés nem hallik Atlanti óceánig… itt így folytatják sokak haláláig...
r>A háború kimenetele lóg, mint Démoszthenész kardja, honfi ezt nem akarja...
r>Nem tudhatjuk Föld és a lét túléli-e… de azt tudjuk a kilátás éj-fekete…
r>
r>(septolet trió)
r>Árnyat
r>Szövő,
r>Szárnyat
r>Törő,
r>Ködös jövő…
r>
r>Háború vetít fekete árnyékot,
r>Elvakultság űz sötét játékot.
r>*
r>
r>Látjuk és halljuk, röpködnek hazugságok, kihaltak a békeszerető társaságok?
r>A sok halottal fogy a fiatal nemzedék, kik lesznek az állampolgárok, az emlék?
r>A gazdagok csak tovább gazdagodnak és elveszik milyük van a páriáknak…
r>Nem kell nekik semmi érték, csak az új milliók bezsebelése a végső érték!
r>Jobb a jelen gonoszt tűrni, mint egy új mellett tüntetni, ahhoz sokat kellene inni?
r>
r>Gonoszság
r>Folyik -
r>Lakosság
r>Fuldoklik,
r>Érték megkopik.
r>
r>Csak haszonban fontos a számadat…
r>Emberélet csupán húscafat.
r>*
r>
r>Van, ahol a kordé a szamarat megkerüli… Kell nekünk ilyen kordé? Kikerülni!
r>Jelen problémába aknahang… vak-asszony visszanéz… Kitalálni mit gondol, nem nehéz.
r>A vak ló is -jobb híján- csak előre megy és a falnak, mi betonkemény és nekimegy…
r>A döglött lóról végül majd le kell szállni, ne intézzük el, hogy nekünk kell elmállni!
r>Gazdag hol lakik nem várható telitalálat, mert sok pénzük van, ott nem lesz találat?
r>
r>Értékrendben
r>Zavar –
r>Közéletben
r>Hamar
r>Port kavar.
r>
r>Dúsgazdag, pénzébe markol –
r>Házára így bomba nem landol?
r>
r>Vecsés, 2023. június 22. – Pápa, 2023. június 28. -Kustra Ferenc József – íródott; leoninusban, a világ, az emberiség jelen -élő-háborús- történelmi helyzetéről. Végveszély van! A septolet trió szerző-, és poétatársam, Nagyné Vida Renáta munkája.
r>
Hol vannak már az ünnep előttir>zsúfolttá váló nappalok,r>mikor csillogó fényfüzérekr>díszítették az ablakot?r>r>Hol vannak? Olyan lett minden,r>akár egy megfagyott világ,r>néhol még villog fényfüzér,r>de fénye megkopott ma már.r>r>A kályha éppen úgy duruzsol most,r>s vörös lángokkal integet,r>mégis fázom. És egyre jobbanr>átjárja csontom a hideg.r>r>Magam vagyok. És oly messze vannakr>azok, akiket szeretek,r>csak a hangjukat hallhatom most,r>és néha a telefon recseg.r>r>Mégis: Benne van minden hangbanr>az a végtelen szeretet,r>amely az egész testemet átjárvar>új reményt fakaszt idebent.r>r>Istenem. Kérlek! Szánj meg engem.r>Segíts, hogy közelebb legyekr>Hozzájuk, hiszen nincs semmi másom,r>csak ők, kik a mindenem nekem.r>r>Hadd láthassam a csillogó fénytr>mely szemük íriszén lebeg,r>s felragyogjanak csillagokként,r>amíg még közöttük leszek.
