Idő 
Értékelés 
Értékelés Városunkban tegnapr> Besétált egy elefánt. r>Elhagyta távoli otthonát,r>Mert egy kis változást kívánt.r>r>Leállt az összes forgalom,r>De ő viszont tovább haladt.r>Itt-ott egy jót trombitált,r>És a nép megriadva szerte szaladt.r>r>A városligetben lelassult,r>Aztán nyugodtan megállt,r>És bármi habozás nélkülr>Feldöntött egy pálma fát.r>r>Az egyéb fáknak lombozatátr>Buzgón kezdte legelni,r>Aztán a szökőkút tartalmátr>Mohón kezdte kiüríteni.r>r>Már kijött a rendőrség,r>És nyomában a katonaság,r>Az állatvédők viszont kérték,r>Hogy az elefántot ne bántsák.r>r>Végül is e testes vendég r>Szépen el lett kábítva,r>És egy daru segítségévelr>Egy teherkocsira felrakva.r>r>Aztán visszakerült a vadonba,r>Mert ott volt igaz otthona,r>Hol boldogan élt míg meg nem halt,r>De de inspirált egy gyerekdalt.
Verset írok monotonon,r>Zakatolunk vonatokon.r>Utazzunk, és lássunk világot,r>Ismerjük meg, egész világot.r>r>Jó dolog menni, kirándulni,r>Ismeretlen tájat is látni.r>Embereket megismerni,r>Az újba belemélyülni.r>r>Van világba sok látni való,r>Van világnak sok csodája, ó!r>Minél többet lát az ember,r>Annál inkább "igaz" ember.r>r>Persze más a finn vagy olasz,r>Lehetőséget ne szalassz!r>Meg kell nézni, amit lehet,r>Ha tudod, járd be az eget.r>r>Budapest, 1998. július 29. ? Kustra Ferenc Józsefr>
Vágtat a holdfény éjlován,
r>Nekimegy valaminek tán’?
r>Nyáron jó az éj sötét tán’,
r>Télen meg köd a paraván.
r>
r>Nappal pihen sötét lova,
r>Ő igazak álmát alussza.
r>Este újra vágta keletről,
r>Mi őt látjuk sötétből.
r>
r>Budapest, 1997. június 15. – Kustra Ferenc József
r>
A hajnal nem vörös, de szép citromsárga.
r>A kelő nap sugara, mint több szál spárga
r>Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk.
r>Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk!
r>
r>Csendesen kel, de nem pirul a hajnal,
r>Aranyosan ébreszt, lágy madárdallal.
r>Sötétség megszűnik, mérgesen, búcsú nélkül megy el,
r>Felkel a nap és a sugara… lágyan, de átölel.
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 5. - Kustra Ferenc József
r>
A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
r>Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
r>Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe…
r>
r>Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe,
r>Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe.
r>Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe.
r>
r>Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben,
r>Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben.
r>Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben.
r>
r>Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni,
r>És emberben, ijedtében, gyorsan, félelem kezd gyülemleni.
r>Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni.
r>
r>Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József
r>
