Idő 
Értékelés 
Értékelés Meggyulladt már az utolsó gyertya r>a díszes adventi koszorún,r>halvány fényével világítvar>s oldalán viaszkönnye hull.r>Sápadt lángjában bűvös fény van,r>szinte átjárja mindenem,r>még a szívem is. Szinte lüktet,r>hiszen az ünnep közel.r>Szemem ragyog most örömömben,r>hiszen most itt a gyermekem,r>akit régóta hazavártam,r>és végre itt van énvelem.r>Másik szememből bánatkönny hull,r>hiszen másik is van nekem,r>akit ugyanúgy hazavárok,r>de nem lehet mégsem velem.r>Úgy szeretnék most kettészakadni,r>hogy mind a kettővel ott legyek,r>de nem tudok, pedig úgy szeretném, r>hogy mindegyik velem legyen.r>Milyen jó lenne csillaggá válni,r>amely mindenhol ott ragyog,r>hogy őrizhessem mindig az álmuk,r>beragyogva az ablakon.r>Vagy csak szellőként ott legyeznir>ameddig el nem alszanak,r>s álmukban arcuk megsimítni,r>hogy szebbé tegyem az álmukat.r>Szeretnék, de nem tudok semmit,r> csak azt az egyet tudom,r>amíg a szívem egyet is dobban,r>ő értük imádkozom.r>Istenem! Kérlek! Vigyázz rájuk!r>Hisz én már nem tehetem!r>Nem kérek semmi ajándékot, r>csak ezt! Ezt add meg nekem!r>Nekem az ünnep akkor ünnep,r>amikor velük vagyok,r>s szívem melege arra árad,r>kit szeretek. Nagyon- nagyon.
Ünnep lesz megint. Valahogy mégisr>csendesebbek a nappalok,r>nem látok annyi vásárló embert,r>halványabbak az ablakok.r>r>Nem világít most annyi izzó,r>nincsenek díszek az ablakon,r>pedig az utca fényárban úszik;r>s a lámpaoszlopon dísz ragyog.r>r>Hiába vannak nyitva a boltokr>rogyásig tömve áruval,r>legtöbben már csak nézelődnek,r>ökölbe szorítva markukat.r>r>Pedig dolgoznak éjjel- nappal,r>mégis: alig van kenyerük,r>legtöbbjüknek csak éhbért fizetnek,r>s a bank elveszi mindenük.r>r>Mért büntetsz annyi ártatlan embert?r>Mondd meg nekem! Ó! Istenem!r>Nézz le a földre, hol könnyes arcokr>viaszfehéren fénylenek.r>r>Van, kinek szinte két kézzel szórod r>a pénzt. Ők mért oly kedvesek?r>Hiszen amíg ők tékozolnak,r>kik robotolnak, csak tengenek.r>r>Nézz le a földre, s tégy igazságot,r>Hozz végre Áldott Ünnepet!r>Hisz minden ember, akárhol él is,r>hozzád esd, hisz a te gyermeked!
Barátosném. Szörnyű az élet!r>Hűvösek már a nappalok,r>csupasz ágak közt dermedten nézemr>a padot, hol ültünk. Most fagyos.r>r>Ülünk e még itt együtt, nevetve?r>Lesznek e gondtalan napok?r>Hisz a sors elvett mindent, mi szép volt,r>csak bút, és fájdalmat hagyott.r>r>Mennék hozzád, de gyöngül a lábam,r>addig menni már nem tudok,r>közel vagy hozzám, mégis oly távol,r>de most is ugyanúgy gondolokr>r>rátok, mint mikor bográcsoztunk,r>s az étel illata megcsapott,r>gyermekeinknek kacajára,r>mely a fülemben itt zsibong.r>r>Az enyéim távol, sorsuk követve,r>és most egyedül itt vagyok,r>bár az életnek ez a rendje,r>mégis: hatalmas űrt hagyott.r>r>De te ne búsulj! Van, miért küzdj!r>Amíg körötted ott bolyongr>gyermeked, és a karodba zárvar>mind magad mellett tudhatod.r>r>Más a sorsunk, de anyai szívünkr>mégis csak őértük dobog!r>Mit számít az, hogy mi lesz vélünk?r>Csak ők legyenek boldogok!
Ma lett volna a születésed napja,r>de elragadott a rút halál,r>oly hirtelen, hogy nem tudtál szólnir>semmit, és ez most annyira fáj.r>r>Nincsen már könnyem. Nem sírok többé,r>csak pár csöpp gördül az arcomra már,r>de a lelkem még ugyan oly tépett,r>mint a viharban ázott madár.r>r>Megkövült könnyek gördülnek végigr>kopott szívemnek elhalt érfalán,r>elzárva tőlem ezernyi érzést,r>amely nyugalmat hozhat reám.r>r>Nem tudok neked mondani semmit!r>Hisz már messze vagy. Nem hallanád.r>Ahol te nyugszol nincsenek hangok,r>csupán egy sötét árnyékvilág.r>r>Mégis: Istentől azt kérem néked,r>legszebbik álmod küldje reád,r>s nyugalmat nékem, hiszen még úgy fájsz!r>De te csak álmodj. Jó éjszakát.
Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,r>s csak a fényképed nézhetem,r>nekem elég, ha látom az arcod,r>vagy magam elé képzelem..r>r>Szeretlek úgy is, ha nem láthatlak,r>és csak egy pár sort írsz nekem,r>hiszen hozzám szól! Nekem írod,r>s szinte gyógyír a lelkemen.r>r>Szeretlek úgy is, ha hűvös éjjelr>álmomban vagy csak itt velem,r>s mikor álmomban megsimítasz,r>szinte érzem a két kezed.r>r>Szeretlek úgy is, ha száz határ vanr>köztünk és utat nem lelek,r>amely tehozzád elvezetne,r>bár fáj, hogy nem vagy itt velem.r>r>Szeretlek úgy is, ha nem tudsz adnir>semmit, csak maradj meg nekem,r>csillogó fényként életemben,r>hiszen te vagy a mindenem!
