Idő 
Értékelés 
Értékelés Szürke az ég, fáradt vándor a szél,
r>Messzi tájakról mesél és regél.
r>Hoz magával szagokat, illatokat,
r>Meg talán szálló papírt és porokat.
r>
r>Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen,
r>Keresztülsüvített a völgyeken.
r>Bebujt az állatok bundájába
r>És behatolt a szalmakazalba.
r>
r>Mesélhetne emberekről, tájakról,
r>Erdők fáiról és nagyvárosokról,
r>De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít,
r>Így dolgavégezetlenül elsüvít.
r>
r>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József
r>
megszülettemr>nem kellett volnar>egy gyerek mégiscsak...r>s meglett a kvótar>r>ennyi csak hogy legyekr>ne mondják az emberekr>meddő a szerencsétlen párosr>ne sugdosson az egész városr>r>milyen a szülőtől utálva lennir>csupán nyűg más semmir>r>korán letörték szárnyamr>röghöz kötötté váltamr>nem kell semmiféle vigaszr>az életben semmi sem igazr>r>magamból már untig elegemr>ideje hogy életem elvegyemr>r>csak a természet olyan ostobar>ragaszkodok a szarhoz isr>hiába mostoha
Nincsen neki kutya baja,r>csak vállig ér a koszos haja.r>r>Habár elérte a felnőttkort, r>kopott, rongyos farmert hord.r> r>Pénze nincs, de van gitárja.r>Ostoba aki megsajnálja?r>r>Iszik, füstöl s ölelkezik.r>A csipás csajok mind kedvelik.r>r>Ha szabadban alszik nincs mi zavar.r>Megfelel neki egy szalma kazal.r>r>A szüleinek szégyene,r>De kortársainak érdeme.r>r>Csak muzsikál s énekel,r>És senki másnak nem felel.r>r>Tíz év múlva mi lesz vele?r>Lesz-e valaha boldog tele?
megtanulta a kötést és az oldástr>sorok közé búbánatot szőnir>csomózni titkokat makramérar>s horgolni reményt ahol nincsr>r>ma már csak foszló emlékeket foltozr>össze-vissza öltve gondolataitr>de megsimogat remegő kezévelr>és szívemet szívével hímezi ki
A nagy kérdéseim…
r>
r>A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
r>Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
r>Gondolatot kiírni, vagy eltemetni?
r>
r>Harceszköz lett poéta kezemben a penna?
r>Induljak, mártsam be? Legyen végén kis tenta?
r>Kérdezzem meg a papírt, hogy ő mit akar ma?
r>
r>Legyek én virágzó mezőn mélyen gondolkodó?
r>Vagy legyek őserőmben csak, éberen szunnyadó?
r>Lehetek-e írás közben, mint kezdő pacázó?
r>
r>Legyek én, örök fény saját sötétemben?
r>Legyek menedéketek a szenvedésben?
r>Legyek én sötét erdő, vagy menekülő vad a vadászatban?
r>Legyek, vagy vagyok, saját félelmemben, énemben űzött vadban?
r>
r>De, tenta oly’ nagyon a papírra kívánkozik,
r>Kalamáris kacsint, bele penna kívánkozik…
r>Betűk már tolulnak a fejemben,
r>Lélegzetem beszorul részemben…
r>
r>Az újonnan beállított gyertyám pislákol lágyan,
r>Lángja lassan lobog, gyengéden táncot lejt magában.
r>Én mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
r>Láng lassan lobog, de mintha értené... néha sercen.
r>
r>Eddig is mindig mutattam, de többet kell mutatnom, milyen az ember,
r>Gondolatok tobzódnak a fejemben, annyi van benne, mint a tenger.
r>
r>Ha nem írok, akkor ráng a csont, hergelődik a tudat,
r>Rémülten megáll a csend, mereven, sikítva csak matat!
r>Ez nem kell nekem… minek is, az ilyen sárgás virradat?
r>
r>A lábam alatt a mosatlan padló, mint húsban a porc reccsen,
r>Lenézek, hogy mi ez, körben a függönynek a szeme se rebben.
r>Megyek tovább, már ahogy elértem az íróasztalom
r>Leülök és észlelem, a székem a saját nyikorgóm!
r>
r>Gondolataim buján tobzódnak az agyamba.
r>Szerintem, ennyi biztosan nincs élő-halottba…
r>Kezemben a penna, belevágom a kalamárisba.
r>Aztán rögvest lecsöppen, egy kerek-szögletes pacuska…
r>
r>Mikor végeztem és verítékesen megírtam a végszót, meghajlok,
r>Csak úgy magam előtt, hogy milyen jól megírtam, magamnak meg tapsolok.
r>Aztán magamba zuhanva gondolkodok... Parnasszus felém haladok?
r>
r>Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József
r>
