Idő 
Értékelés 
Értékelés Vándorok vagyunk itt a földön,r>kölcsön kaptuk az életetr>Istentől, és Ő dönt majd arról,r>ki, meddig marad idelent.r>r>Mint mosott kavics a patakparton,r>melyet a víz már kivetett,r>éppen úgy vagyunk számkivetve,r>s várjuk azt, aki észrevesz.r>r>Várunk arra a tiszta hangra,r>mint patak, ha csobban friss vize,r>s hullámot vetve messze visz majdr>oda, ahol még jobb lehet.r>r>Vándorok vagyunk. S tudjuk azt, hogyr>egyszer mindennek vége lesz,r>mégis vágyjuk, hogy még sokáigr>boldogok lehessünk idelent.r>r>Vágyjuk azt a kis melegséget,r>amely belsőnkben árad el,r>éppen úgy, ahogy a vér azr>erünkben lassan csergedez.r>r>Ragaszkodunk az utolsó percigr>létünkhöz, mindegy, hogy milyen,r>mégis küzdünk, hisz szeretni vágyunkr>mindaddig, míg a vég jön el.
Olyanok vagyunk mi is néha,r>mint színész a színfalak mögött,r>mosolyunk fénye csak addig látszik,r>míg eltűnünk a függönyök között.r>Boldogan játszunk szenvedélyesr>társat, érzéki szeretőt,r>kívül nevetünk, belül sírunk,r>mint egy gyönge kis csecsemő.r>Nehéz az út, amelyen járunk,r>s lábunkban néha nincs erő,r>mégis: annyiszor talpra állunkr>tudván, hogy nincsen pihenő.r>Lelkünk szirmain ezer tüsker>hagyott már égető sebet,r>mégis: annyiszor legyőz mindentr>a bennünk szunnyadó szeretet.r>Mint a feltörő szivárvány, melyr>színesre festi a kék eget,r>amely előbb még oly borús volt,r>most tarka színekben lebeg.r>Olyanok vagyunk mi is néha.r>Hullámzunk jó és rossz között,r>mint a tenger, amikor néhar>morajlik dús habok között.r>Küzdünk, remélünk, amíg élünk,r>s míg a lelkünkben van parázs,r>nem adjuk fel, míg meg nem szűnikr>a legutolsó dobbanás.
Úgy vonj magadhoz, mint puha párnát,r>melyre lehajtod álmos fejed,r>végigsimítva arcom úgy érints,r>hogy tudjam: te is szeretsz.r>r>r>Nem kell most szó. Zavar a fény is.r>Oltsd el a lámpát nekem.r>Elég, ha látom a kályha fényét,r>mely arcodra rózsákat fest.r>r>r>Vöröslő lánggal izzik a kályhar>S a fénye olyan színes,r>bőrödre ontja lángoló színét,r>amely most olyan heves,r>r>r>mint mi. Pedig tétova léptemr>oly lassan hozott ide,r>s most itt vagyok karodba bújvar>boldogan, szerelmesen.r>r>r>Olyan jó volna úgy ébrednir>ezen túl mindig veled,r>együtt látni, hogy pirkad a hajnal,r>míg magába zár a csend.r>r>r>Tudod: nekem már nem kell semmir>csak az, hogy te is szeressr>időtlen időkig, míg az éjjelr>ajkunkra csókot lehel.
Már Káin és Ábellel kezdődött,r>mely a testvériséget lerontotta.r> Isten Káinnel nem törődöttr>és inkább Ábelt választotta.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>Mi más a föld mint temető?r>r>Noé ősi korszaka végén r>árvíz pusztította a népet.r>Az Úr végtelen haragjar>sújtotta az emberiséget.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>Mi más a föld mint temető?r>r>Volt-e valaha bármely korszakr>melyben hiányzott az erőszak?r>Ezrével haltak a harcosok,r>kik nem régen még játszottak.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>Mi más a föld mint temető?r>r>Minden ember megöregszik,r>kihullik a haja s foga.r>Erre orvosság már nincsen,r>mert csak egy út vezet tova.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>A föld nem más mint temető.
Őzek udvarban,
r>Csak körbe-körbe mennek.
r>Magas kerítés.
r>Seregélyfelhő
r>Szőlőültetvény felett…
r>Terméstarolás.
r>Erdő mélyében
r>Poroszkál szavasagancs.
r>Kapitális lény.
r>Este, bíborban
r>Úsznak, erdők és mezők.
r>Bíboros őzek.
r>Fülemüledal,
r>Rubintvörös égbe hull…
r>Esti szerenád.
r>Árny-játék fényben
r>Jő, támadólag az est.
r>Róka, elvackol.
r>Búzavirág kék,
r>A szélben ringó róna…
r>Őzike szépség.
r>Meggyvágó röppen
r>Galagonyabokorra…
r>Vitaminforrás.
r>Vadság közepén
r>A veszélyek veszélye...
r>Oroszlán földje.
r>Erdő sikátor,
r>Otthona az őzeknek.
r>Vaddisznó is jár…
r>Sásbokor mellett
r>Tőkés réce lubickol…
r>Tolltisztogatás.
r>A kemény tigris,
r>Szép, de nagyon veszélyes...
r>Piszkos a szőre.
r>Szél ölel mezőt,
r>Ringatja magányos fát.
r>Őzike, fekszik.
r>Ágon rigócskák,
r>Nyitják piros csőrüket…
r>Sárga zenekar.
r>Farkasfalkában,
r>Farkasok tömkelege.
r>Éhezőn élve.
r>Őz, délibábot
r>Néz, kútgém megy le és föl.
r>Csalóka remény…
r>Földön árnyjáték,
r>Napkorong elsötétül…
r>Vándormadarak.
r>Nagy az elefánt,
r>Csak a nagysága már bánt.
r>Nehézséget ránt.
r>
r>Vecsés, 2023. május 11. - Pápa, 2023, május 15. - Arad, 2023. május 21. - Kustra Ferenc József – íródott; renga láncversben. Az őzekről én írtam, a madarakról Nagyné Vida Renáta, a vadállatokról Ghica Izabella Iasmina a két szerző-, és poétatársam.
r>
