Idő 
Értékelés 
Értékelés Köd üli meg egész tájat,
r>Reggel kenjük szét a vajat.
r>Nem látjuk így a szépségét,
r>Ember eszi reggelijét.
r>
r>Közben persze elmélkedünk,
r>A Nap mikor süt fel nekünk.
r>Eszünkbe jut vad gondolat,
r>Együnk reggel egy sült halat.
r>
r>Miután kentük vajacskát
r>És ettünk egy sült halacskát,
r>Elhagyja a tájat a köd,
r>A szép látvány az örömöd.
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
Esti csönd vágtat dübörögve,
r>Ciripel a szomszéd tücske.
r>Békesség, csend honol a tájon,
r>Oly szép, nem kéne, hogy fájjon.
r>
r>Esti Békesség és nyugalom,
r>Ez az egész napi vágyom.
r>Napi munka után pihenés,
r>Családi körben melegedés.
r>
r>Magány érzése járja szívem,
r>Ez lenne az össze kincsem?
r>Nem igaz, csak elméláztam?
r>Esti csöndben rosszul láttam?
r>
r>Budapest, 1997. június 16. – Kustra Ferenc József
r>
Vad az éj, csöndje suhan nesztelen,
r>Éjszaka ember, állat meztelen,
r>De mit számít az, amikor alszunk,
r>Csak álmokban éldegél tudatunk.
r>
r>Éjszaka sötét van, nem látunk,
r>Bár a csend miatt jobban hallunk.
r>Meztelenség az összes ruhánk,
r>Nem tudjuk reggel mi vár miránk.
r>
r>Álmodunk vagy sem, eljő a reggel,
r>A virradat tele új élettel.
r>Mai borús napot másként látjuk,
r>Holnapi nap is a mi világunk.
r>
r>Részben kialusszuk a fájdalmat,
r>Így is regeneráljuk magunkat.
r>Mit tehetünk, biz' tovább kell élni,
r>Jó lenne teljes életet élni...
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes,
r>Lehet, hogy gonosz eredőn’ volt élelmes?
r>A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes.
r>
r>Nem bántottál engemet vagy anyámat, de nagyon beteg volt…
r>Így aztán minden állatisággal, ösztönnel előrukkolt.
r>Ennek lettünk mi ketten örök áldozatai,
r>Aztán meg még az élet külön áldozatai…
r>
r>Szerettelek, jó volt veled,
r>De sors mást akar teveled…
r>Szerettelek, jó volt veled.
r>
r>A Te utad új feleséghez alakult, ki engem gyűlölt, mert volt két gyermeke,
r>Ez a féltékenység aztán bosszú lett, a békességből lett nagyon is elege…
r>Sok éjszakát átsírtam, mert hiányoztál… Én nem tettem rosszat,
r>De nagyon is hiányoltalak, szinte mindig több utca hosszat.
r>
r>A feleségnek az örökségem ára kellett, harcolt is, mert azt így kapta meg,
r>De eladtátok anyámmal, idegeneknek, örökségemtől fosztottatok meg.
r>
r>Ilyen volt az életem,
r>Utálom is kellőn, de nincs más…
r>Lassan letelik…
r>
r>Vecsés, 2024. június 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Benned, Apám…
r>
r>Míg serdülő nem voltam
r>Addig csak csodáltalak apám.
r>Te voltál Isten!
r>*
r>Meg egy kicsit tovább is!
r>Majd’ tizennégyéves koromig…
r>Akkor ébredt baj.
r>*
r>Anyám, csak úgy elzavart,
r>Te jobb híján elmentél… végleg.
r>Fölébredt végleg!
r>*
r>Ettől kezdve, más úton
r>Jártunk, Te távolodtál tőlem.
r>Új feleség lett!
r>*
r>Ő képmutatóskodott,
r>De rád hatott, tőlem üldözött.
r>Mért hittél neki?
r>*
r>Életünk eltelt lassan,
r>A végén, még tán’ gyűlöltél is…
r>Nem adtam okot!
r>
r>Vecsés, 2021. december 29. – Kustra Ferenc József – íródott senrjon csokorban.
r>
