Idő 
Értékelés 
Értékelés A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket,
r>Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket!
r>*
r>Tébolyult a szél
r>Új létnek, vadul örül.
r>Kék ibolya él.
r>*
r>Szél végigfut
r>Erdőn, barázdák során…
r>Friss illatot hord…
r>*
r>Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról,
r>Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról.
r>*
r>Szakadó eső
r>Áztatja megújhodást.
r>Szomjas növények.
r>*
r>Utolsó vízcsepp
r>Is leesik, már vége.
r>Növényfejlődés.
r>*
r>Tavasz az, ha kigombolt ingnyakkal megyek a viharban?
r>A vad szél meg befúj hónomig, meleget pazarlóan?
r>*
r>A szél citeráz,
r>Felhőnyájat terelget.
r>Friss levegőt fúj.
r>*
r>Kikelet dühöng,
r>Minden megújul, frissül.
r>Szép az újhodás.
r>*
r>Aztán ha alsómig elázok a már langyos esőben,
r>Tavaszi szél megszárít? A dolga, ez eredendően?
r>*
r>Melegség tölti
r>Meg a tájat, szíveket.
r>Hideg feledés.
r>*
r>Már szép a tájék,
r>Szél meg melegen csókol.
r>Fűben mezítláb.
r>*
r>Te tavasz! Úgy látom, te vagy a megújhodás könnyű parafa kérge,
r>Biztos, hogy te vagy a megújhodás, szélfútta parafa medencéje…
r>
r>Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: 2 soros versben és senrjú -ban.
r>
(Bokorrímes)
r>A pirkadat, már tavasz hevében fogan,
r>Már nem illan el, marad, állhatatosan...
r>Látom, még nagyon elővigyázatosan…
r>
r>(Senrjú)
r>Daltalan, borús
r>A táj, eső lába lóg!
r>Szomjas növények.
r>*
r>Borús ég alatt,
r>Esőfelhők táncolnak.
r>Rét füve vizes.
r>*
r>Eső, már esik,
r>Égi élet hírnöke.
r>Csendesen lehull.
r>*
r>Bárányfelhőknél
r>Elakadt, kis napsugár.
r>Pár szem, eső hull.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A téltábornok, talán még februárban,
r>Elmegy máshová, nem annyira vidáman…
r>A téltábornok, talán még februárban.
r>
r>Ború eltűnik,
r>Szép idő felvidító.
r>Pillangó röpte!
r>*
r>Már kizöldelltek
r>A fák, rétek, új fészkek.
r>Virító virág.
r>*
r>Réten, magányos
r>Virág áll, szór illatot.
r>Felette madár.
r>*
r>A füsti fecskék,
r>Tavasszal érkeznek meg.
r>Eresz alatt, lak.
r>*
r>Márciusban már melegszik az idő, melegszik a Nap arany-sütése,
r>Nappal egyre tovább világít, már sok fényt szór, földre és égre…
r>Márciusban már melegszik az idő, melegszik a Nap arany-sütése,
r>
r>Új lombok lágyan
r>Csendben mozdulnak szélben.
r>Kizöldülő fák.
r>*
r>Illatos virág
r>Csöndben hoz megújhodást.
r>Levél zöldülés.
r>*
r>Hideg álmából
r>Ébred fel zöld erdőség.
r>Nyújtózkodó ág.
r>*
r>Fűtakaróval
r>Alszik, sok apró bogár.
r>Zöldes napkelet.
r>*
r>Fecskecsapatok meg a gólyák hada már készülődik, hogy megjöjjenek,
r>Fecskék a sárlakásba költöznek, gólyák a kémény kávájára ülnek…
r>Fecskecsapatok meg a gólyák hada már készülődik, hogy megjöjjenek.
r>
r>Fűtakaróval
r>Alszik, sok apró bogár.
r>Zöldes napkelet.
r>*
r>Hideg álmából
r>Ébred fel zöld erdőség.
r>Nyújtózkodó ág.
r>*
r>Illatos virág
r>Csöndben hoz megújhodást.
r>Levél zöldülés.
r>*
r>Új lombok lágyan,
r>Csendben mozdulnak szélben.
r>Kizöldülő fák.
r>
r>Vecsés, 2016. február 18. – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrösben és senrjú -ban írva.
r>
Érezned kell minden pillantásbanr>milyen fontos vagy énnekem,r>s hogy a szememben lévő csillagok fényer>miattad fénylik fel nekem.r>r>Érezned kell, hogy mennyire félek,r>hiszen most olyan messze vagy,r>nem láthatlak, és nem őrizhetlekr>minden bajtól, mely rád szakad.r>r>Érezned kell, hogy miattad élek,r>s hozzád száll minden gondolat,r>nélküled már csak hideg fagy lesz,r>s ébenfekete éjszaka.r>r>Érezned kell, hogy a hang, amely feltörr>belőlem, olykor megszakad,r>egy néma pillantás erejéig,r>míg átsuhan rajtam egy tétovar>r>kétség, mert félek: túl messze vagy már,r>s nem hallod meg a hangomat,r>elnyeli már a távolság néha,r>s valahol félúton megszakad.r>r>Mégis: tudnod kell! Bármi jöjjön,r>nincs olyan őrült pillanat,r>amely tetőled messze űzne,r>s elsodorná a hangomat.r>r>Minden szó, mely a torkomból jön, felr>legmélyebb belsőmből fakad,r>szeretlek! Minden porcikámmal,r>s bármi lesz, szívemben maradsz!
Ne sírjatok, ha nem leszek már,r>hisz én ott is úgy féltelek,r>ahogy egy anya karját kitárvar>gyermekét védi, kit szeret.r>r>Minden hangban, és megmozdulásbanr>valahol mélyen ott leszek,r>mindaddig, amíg emléketekbenr>homályos képem feldereng.r>r>Ne sírjatok, ha nem leszek majd,r>hisz a fényképen ott leszek,r>s arcomon épp úgy sugárzik majdr>fényképről is a szeretet.r>r>Tudom: az élet gonosz néha,r>s fáj, hogy nem leszek veletek,r>de tudnotok kell, hogy minden időbenr>ti voltatok a mindenem.r>r>Ne sírjatok, ha nem leszek majd,r>az élet megy tovább, nélkülem,r>s gyermekeitek szemébe nézver>épp úgy sugárzik szeretet.r>r>S addig, ameddig itt leszek még,r>úgy szeretlek, és féltelek,r>mindaddig, míg az idősíkonr>átlépve, egyszer elveszek.
Nem tudok neked semmit adni,r>hisz én is oly szegény vagyok,r>mint kóbor eb, ki utcára lökve,r>étlen, szomjasan andalog.r>r>Nem tudok neked semmit adni.r>Fogadj el így, ahogy vagyok,r>s oly hálás leszek minden percért,r>amelyet tetőled kapok.r>r>Nincs semmi másom, csak a szívem,r>mely összetört, s mégis úgy dobog,r>ha szeretsz, oly tisztán hallod,r>akár a legszebb dallamot.r>r>Lágy hangot, mely úgy tör fel benned,r>mint az elnyomott sóhajok,r>melyek fölszállva megkönnyítikr>lelked, amely most oly fagyos.r>r>Nem tudok adni semmi mást,r>de teljes szívemet adomr>cserébe, amely úgy lüktet érted,r>mint véred, mely eredben csorog.r>r>Nem tudok adni mást csak ennyit!r>Fogadj el így, ahogy vagyok,r>s fellobbantom a szíved mélyénr>szunnyadó szikrát, ha hagyod.r>r>Nem kell más, csak szeretet tőled,r>amelytől szívem felragyog,r>s fellobbansz minden dobbanásban,r>amikor végre ott vagyok.
