Idő 
Értékelés 
Értékelés Sokat szenved a vándorkomédiás.
r>Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér.
r>Nappal koplal, este nincs vacsorázás,
r>Fáradt, mire szénapadlásra felér.
r>
r>Hosszú, döcögős életben semmi sem jó.
r>Vándoréletben nincs normális élet.
r>Ellenséges, lenéző környezet ’való’,
r>A képzelet állít neki síremléket.
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott; eme amatőr művészek emléke előtti tisztelgésként!
r>
Kis medvebocsok
r>Verekszenek. Életet,
r>Így gyakorolják.
r>*
r>Ha esik eső
r>Csak ázzál és hadd essen.
r>Ez élet rendje.
r>*
r>Isten hozott Ősz.
r>Vártam, tudtam, hogy eljössz.
r>Lesz még hideg is.
r>*
r>A tél jéghideg,
r>Ágról a jégcsap lelóg.
r>Messze még a nyár.
r>*
r>A részeg éjben,
r>Árokban henteregnek.
r>Reményt vesztettek.
r>*
r>Ülünk est alatt,
r>Várjuk, hogy lemegy a nap.
r>Készül a reggel.
r>*
r>Nézem az eget.
r>Sötét, nézzem hajnalig?
r>Nem látok semmit.
r> *
r>Fénylő csillagok
r>Fent vannak egész éjjel…
r>Figyelem, kéjjel.
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 7. - Kustra Ferenc -József- íródott: senrjú csokorban.
r>
A relaxálás, szféra zenéje a csend,
r>Benne mi a zizzenés: effekt… ezt üzend.
r>Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés?
r>A csendben lehet így elmélkedés?
r>
r>Forró feketekávé csöpög államon,
r>Hangja csak elandalít, én így álmodom…
r>Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok,
r>Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók…
r>
r>Majd, ha egy viharfelhő közeleg, ráborul a tájra,
r>Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva... fájva!
r>Villámlik, belegázol az én csend világomba,
r>Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya.
r>
r>Vecsés, 2013. február 12. – Kustra Ferenc József
r>
„Én megtehetném, és mégsem teszem,
r>csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
r>játszom magammal, ennyi az egész,
r>siratni való inkább, mint merész.”
r>
r>Hah! Most látom csak, esteledik,
r>Ember lassan a sötétben elbotlik,
r>Mert a sötétség már térdig ér,
r>E nap már tevékenységre mit sem ér.
r>
r>Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba,
r>Felvett, éj fekete varázsló ruhába,
r>Álcázod magadat, elbújsz, játszol,
r>Reggel jössz, látszani fog a jászol.
r>
r>Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem,
r>De nem sokára sötétben-látót kell felvennem.
r>Sötétedik, már nem látszanak a délibábok,
r>Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok.
r>
r>Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt,
r>A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat.
r>Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem…
r>Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’?
r>
r>Csendben mélázva, az jár az eszemben,
r>Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben?
r>Remélem… tovább maradó szellemben…
r>
r>Lassan elmúlik éltem egy napja,
r>Én meg térdig járok ama gazba?
r>
r>Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való.
r>
Csak rád gondolok, Annabella!
r>Hiányom pótolhatnád Bella…
r>Legyél testközelbe,
r>Lélekreménységbe…
r>Kezdődhetne, szép napok sora!
r>*
r>Lennél itt végre, Annabella?
r>Ó, Szerelmem bolyhos ostora…
r>Kemény a hiányod,
r>Várlak, ha nem bánod…
r>Ha jönnél… lenne nap műsora.
r>*
r>Jönnél már ide Annabella?
r>Lennél már hiánypótló, Bella?
r>Élném közelséged,
r>Szeretném a lényed…
r>Roppantul hiányzol, ó, Bella!
r>
r>Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
