Idő 
Értékelés 
Értékelés Az is harc, mikor azokkal harcolsz,r>kik tönkretették az életed,r>habár kívülről nem látszik semmi,r>s nem ropognak a fegyverek.r>Az is fáj, mikor összetörve,r>félig ájultan ott heversz,r>Tested éktelen seb borítja,r>s véredbe, fagyba ott remegsz.r>Az is fáj, mikor nem tehetsz semmit,r>s mások bűnéért úgy fizetsz,r>lelked pőrére vetkőztetve,r>s forrong benned a gyűlölet.r>Tested gyöngül, de ereidbenr>lüktet a vér, és oly tüzes,r>hogy felszakít benned minden érzést,r>s őrült erővel halmoz el.r>Mint egy tomboló, féktelen szélvész,r>mely felborít mindent, s úgy megy el,r>mint egy őrült, ki összetör mindent,r>s nem marad utána semmi sem.r>Az is harc. Hisz a lelked vívja!r>S azon múlik, hogy győzöl e,r>milyen erősen küzdesz érte,r>hogy legyőzd azt, aki tönkretesz.
Neked csak játék. Kaland volna,r>de nekem forró szerelem,r>téged egy percre elvarázsol,r>s aztán tovatűnsz hirtelen.r>r>Csak egy szunnyadó, izzó szikra,r>amely lángra gyújt hirtelen,r>tüzével mindent összeéget,r>s aztán kialszik teljesen.r>r>Neked csak kaland lenne úgyis.r>Csak egy a számtalan közül.r>Nem érdekel, hogy összetörsz e,r>s szememben bánat könnye ül.r>r>Hiába hullna ezüstös cseppjer>gyöngyözve végig arcomon,r>észre sem vennéd, bárhogy fájna.r>Szívedben nincsen irgalom.r>r>Hagyj engem végre megcsitulni.r>Menj el! Nem kell a szánalom!r>Jön majd más, aki tiszta szívbőlr>szeret, ahogyan akarom.
Hoz el nekem a csönd varázsát,r>amit régóta keresek,r>hosszú éjszakák átálmodását,r>amely annyira kell nekem.r>r>Hozd el nekem az est nyugalmát,r>hogy álomra hajtsam ősz fejem,r>S örökös aggódás helyett végrer>Egy kis nyugalmat adj nekem.r>r>Add nekem vissza a hitemet végre,r>hogy higgyem: egyszer tán jobb lehet,r>Hisz a tengernyi küzdelembőlr>rég kivettem a részemet.r>r>Küzdelmes évek, emberöltőkr>súlya mely árnyékként követ,r>mázsás teherként földre húzva,r>megfeszítve a bőrömet.r>r>Ne kínozz már! Nem tettem semmit!r>Mért űzöl engem szüntelen?r>Hiszen nem volt csak annyi bűnöm,r>azt szerettem, kit nem lehet.r>r>Ne üldözz már! Add vissza végrer>mindazt, ami még jár nekem!r>Ne vedd el tőlem minden álmom,r>nézz rám! Segíts meg Istenem!
Nem így akartam elköszönni,r>amikor végleg elmegyekr>tőletek, hiszen hittem abban:r>talán köztetek van helyem.r>r>Elhittem azt, hogy szorgos munkáértr>kijár majd annyi tisztelet,r>mint annak, ki más után áskálódvar>árulkodik, és hízeleg.r>r>Tisztes munkának kevés a bére.r>És már tudom, hogy nincs helyemr>azok között, kik átgázolnakr>érzéketlenül mindenen.r>r>Elmegyek, ahol nekem is jut majdr>egy talpalatnyi kis földdarab,r>s elfogadnak majd ily szegényen,r>hiszen a lelkem gazdagabb.r>r>Nem így akartam elköszönni!r>El sem akartam menni sem.r>Hiszen a föld a talpam alatt ittr>puha bársonyként omlik el.r>r>Hiányzik majd, de mégse bánom.r>Máshol talán majd kedvesebbr>szavakkal várnak, megszeretnek,r>s örülnek annak, ha ott leszek.
Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam,r>hisz csak én tudom, mit, miért teszek,r>nem érdekel, ha durva szavak szólnak,r>meg sem hallja már rég, süket fülem.r>r>Nem érdekel, ha sunyin meglapulvar>gonosz pletykákat súgnak, mert lehet,r>talán ennyi csak minden boldogságuk,r>s minden csapástól erősebb leszek.r>r>Nem érdekel, ha hosszú éjszakákonr>magányod oly nagy, s hiányzom neked,r>mikor ott voltam darabokra törve,r>te sem kerestél. Nem voltál velem.r>r>Nem érdekel, ha könnyeidnek árjar>patakként folyik szét az arcodon,r> neked sem fájt, mikor miattad sírtam,r>s könnyektől ázott hűvös vánkosom.r>r>Nem törölte le senki, ha sírtam,r>s lelkemre hullott pergő gyöngyszeme,r>apránként, lassan kristályosodva,r>amíg szívemen burkot képzenek.r>r>Körbevonva, hogy ne fájjon semmi,r>s valahol mélyen mégis megrepedt,r>s hiába hívsz, és hiába jönnél,r>szakadt szívemben nincs többé helyed.
