Idő 
Értékelés 
Értékelés Következményt hordoz magábanr>minden hétköznapi egyszerű tett,r>s gondolat,r>és bár , ha ereje megfeneklettr>a hatás szekere r>tova gördül a jövőbe,r>hol a múltban elvetett magr>kalászba szalad.r>Kalászba szaladr>a múltban elvetett mag,r>tova gördül a jövőber>a hatás szekere,r>és bár , ha ereje megfeneklettr>a gondolat,r>és minden hétköznapi egyszerű tettr>Következményt hordoz magában!
Anyámnak nem volt drága ruhája,r>nem volt semmilyen ékszere,r>mégis: azt mondta, olyan gazdag,r>s több kincse van, mint bárkinek.r>r>r>Emlékszem: milyen szép volt az arca!r>Bármily fáradt volt, nem pihent,r>s olyan szépet varrt szakadt ruhánkra,r>néha szinte a dísze lett.r>r>Amikor néha rosszak voltunk,r>megdorgált. S mégis: úgy ölelt,r>szinte éreztem, hogy sugárzikr> belőle ránk a szeretet.r>r>Mikor álmomból felriadtam,r>nem szólt. Ölébe ültetett,r>s úgy ringatott el édes dallal,r>amíg rám szállt az éji csend.r>r>r>Anyám hangja, mint csengő dallam,r>ma is úgy hangzik fel nekem,r>mint a legszebben szóló hang, melyr>fülemben most is visszacseng.r>r>Ma már nem dalol. De nekem mégis:r>a hangja épp olyan kellemes,r>bármily halkan szól, érzem benne,r>hogy ma is ugyanúgy szeret.r>r>Imádkozom. Kérem az Istent,r>hogy még sokáig tartsa megr>köztünk, hisz tudom: nem lesz többér>senki más, aki így szeret.
Úgy gondolj rám, mint álomképre,r>amely a múltban létezettr>titokban, néha felvillanvar>s aztán hirtelen elveszett.r>r>Akire vágytál álmaidbanr>s mégis elűzted messzirer>durva szóval, és büszke gőggel,r>s nem maradt belőle semmi sem.r>r>Kutatnád néma pillantássalr>s mások szemében úgy lesed,r>azt a felcsapó, tiszta lángot,r>mely a légtérben ott rekedt.r>r>Hiába hazudsz minden éjjelr>forró szerelmet bárkinek,r>azt a nyugtató, tiszta érzéstr>nem leled többé senkiben.r>r>Hiába dúskálsz földi jóban,r>s ezernyi ízét élvezedr>százezer forró ölelésnek,r>mégsem pótolja semmi sem.r>r>Az a vágy, amely benned szunnyad,r>sosem aludt ki teljesen,r>s bárhogy keresed más karjában,r>nem csillapítja senki sem.r>r>Ma még tagadod. De majd holnapr>kínzó álmodban ott leszek,r>s átkozni fogol minden percet,r>amely hasztalan elveszett.
Sosem szólt szebben semmilyen dallam,r>mint akkor, azon az éjjelen,r>amikor értem fakadtál dalra,r>s éreztem azt, hogy mily hevesr>r>r>minden érzés, mit irántam érzel,r>s mint egy bűvös kép úgy jön elr>ma is, és szinte épp úgy hallom,r>mint akkor, azon az éjjelen.r>r>Csak álltam, s hallgattam meghatódvar>oly szép volt az a lágy zene,r>mintha valami angyal szólna,r>s hárfa húrjain pengene.r>r>Istenem! Milyen régen is volt!r>Azóta deres tél lehelr>fagycsókot forró ajkaimra,r>s vállamra terít hűs lepelt.r>r>Hideg csókjával rám lehelver>mindent fehérre permetezr>leheletével, s elfeledtetr>minden rosszat, mely megsebez.r>r>Csak az a bűvös, tiszta dallam,r>mely a fülemben ott rezeg,r>az hangzik fel, és újra érzem:r>milyen szép is volt ott, veled.
Csillagom vagy nekem. Csöppnyi ékességem,r>felcsillanó mosoly gyermekem szemében.r>Tiszta, csengő hangod angyal kacagása,r>s minden érintésed mosolyom varázsa.r>Csillagom vagy nekem. Minden üdvösségemr>megtalálom benned, s minden ölelésbenr>ott ragyog szemednek kékítő varázsa,r>mint reggeli napfény első ragyogása.r>Te vagy a mindenem. S bármily messze élek,r>tehozzád száll álmom éji sötétségben.r>Te vagy a legdrágább kincse a világnak,r>mikor veled vagyok, elkerül a bánat.r>Hiába sodort el messzire a végzet,r>éppen úgy szeretlek, és ugyan úgy érzekr>minden álmomban, és minden ébredésbenr>úgy csillan fel nekem arcod fehérsége,r>mint a legfényesebb csillag ragyogása,r>melyet nem tompít el az idő múlása.r>Csillagom vagy nekem, és egyszer remélem,r>meghallgatja Isten egyetlen kérésem.r>Közelebb visz hozzád, s karjaimba zárlak, r>mint a legdrágábbik kincsét a világnak.
