Lassan telnek a napok,r>s én egyre csak fáradok.r>Mit tegyek hát Istenem?r>Miért ilyen nehéz a terhem?r>Miért kell ennyit szenvednem?r>---Nem vagy egyedül gyermekem!r>- szól Isten kedvesen!r>Én kísérem lépteidet,r>ne engedd el kezeimet!r>Vigyázok rád hidd csak el,r>Nem adok oly nehéz terhet,r>Mit nem bír el lelked!r>Nyújtom feléd kezem,r>fogd meg és tartsd szorosan.r>Nem fáradsz el soha,r>a kezeimet fogva!r>2022.09.20
Az út szélén hagyták,r>Úgy hitték, hogy meghalt.r>Eltűntek pénzével,r>Kit az élet megcsalt.r>r>Fák felső gallyai némánr>lengtek a szellőben.r>Gyászos nyugalom voltr>Az elhagyott erdőben.r>r>Füleiből folyt a vér -r>Az ütéstől lecsapva.r>Elszánt bátorsággalr>Az életét feladta.
Értett a szavakhoz r>ha kifejezte magát.r>Soha sem tagadta r>hogy kedveli a cicát.r>r>Több ötlete volt mintr> legtöbb más írónak.r>Stílusa úgy siklottr>mint a versenycsónak.r>r>Nem hátrált semmitől,r>és Párizsban publikált.r>Tiltott könyveivelr>egyedién kiállt.r>r>Az életet úgy faltar>Mint kit a sors fenntart.r>Ötször házasodottr>Mire végre meghalt.
Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás!
r>Égen futó fények… a rettegett csillaghullás.
r>
r>Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet,
r>De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket.
r>
r>Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc József
r>
A mindig őszinte nem igazán hódol
r>A konvencióknak, hanem másként módol.
r>Ha még ráadásul fölényes mestere
r>A szónak, akkor ez lehet a fegyvere.
r>
r>Aki mestere a tollforgatásnak
r>És fölényes mestere is a szónak,
r>Nem igazán kényszerül kész stílustémákat
r>Mankónak alkalmazni... meg üres szavakat.
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
r>