Idő 
Értékelés 
Értékelés Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga,
r>Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva
r>Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek,
r>Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek.
r>
r>A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek…
r>Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg.
r>Persze csak tétován simogat már őszies napsugár,
r>Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már?
r>
r>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent,
r>Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent!
r>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent.
r>
r>A közelgő tél… elő dísze
r>A növények szép őszi színe…
r>A közelgő tél, elő dísze.
r>
r>Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs,
r>Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs…
r>Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik,
r>Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik.
r>
r>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat,
r>Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat...
r>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat.
r>
r>Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben.
r>
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
r>Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
r>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…
r>
r>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
r>Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
r>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Mi lesz?
r>Vész lesz?
r>Kerítésem lesz?
r>
r>Semmim szétfolyt!
r>Nem vágyok tébolyt,
r>Forgópisztolyt,
r>Esetleg könyvmolyt.
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Ember, saját partján ücsörögve bámul,
r>Eme áradást végignézve, bambán ámul…
r>
r>Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
r>Eltelne az idő… végére elenyészni…
r>*
r>A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
r>A hegytől, elmenekülni?
r>
r>Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
r>Fölöttem, már dől feszület!
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.
r>
Őrület, hogy mily’ peches az élet,
r>Hiába látogatom karácsonyi miséket…
r>
r>Van nekem is lekötöző láncom,
r>Ettől nem erősödik szabadság álmom.
r>*
r>
r>Olyan vagyok, mint a Tisza,
r>Minek nem volt elég partja.
r>
r>Hevesen eltépte a láncot,
r>Én is akartam ezt a vircsaftot.
r>*
r>
r>A Tiszának olyan könnyen ment,
r>Én is gyűrőm a lehetetlent.
r>
r>Nálam partom is magas,
r>Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
r>*
r>
r>Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
r>Közben minden körülményem vadul fékezőm.
r>
r>Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
r>Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
r>
A világ velem szemben oly’ közönyös,
r>Akadály, előttem… Az út göröngyös.
r>Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják,
r>Az emberek ilyenek… nem akarják.
r>
r>Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot,
r>De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot.
r>Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak,
r>Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak.
r>
r>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József
r>
Milyen derűs boldog nap a mai,r>az égen a madár is ezt énekli.r>Élvezem hát a napsütést,r>a gond nélküli pihenést.r>De állj, várj, mi történik?r>Az ég miért sötétlik!r>Sötét felleg gyűlik körülöttem.r>S egyedül kell itt lennem,r> a veszéllyel megküzdenem!r>Sokan szeretnek, kitartanak mellettem,r>de a terhet egyedül kell cipelnem!r>Ordítanék, félek nagyon,r>de senki sem hallja hangom!r>Bátor leszek, erős harcos!r>Nem vallok majd kudarcot!r>Legyőzöm a sötét felhőt,r>Isten tart majd nekem ernyőt!r>Győztem, látod itt vagyok!r>Nem adtam fel a harcot,r>s láthatom ismét a napot!
