Idő 
Értékelés 
Értékelés Életváram parancsnoka…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
r>Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
r>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok.
r>*
r>(HIAKU)
r>Kereszt’ –ben születtem,
r>Nagy hajcihő volt életem.
r>Osztályrészem semmi.
r>*
r>(Senrjú)
r>Vaktyúk is talál
r>Szemet, míg meg nem döglik.
r>Én meg vajúdtam…
r>*
r>(Senrjon)
r>Persze leigázottság
r>Osztályrészből, kaptam én bőven.
r>Létem elbujkált.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
r>Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava…
r>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
r>*
r>(Bapeva)
r>Élet
r>Lényeget
r>Keresettet
r>Bírnom kelhetett.
r>Hajcihő nem kellett,
r>Ez kit érdekelhetett?
r>Lelkem szárnyalva lephetett,
r>Jót vissza… hozni nem lehetett.
r>Agyam koponyámban keveskedett!
r>Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett?
r>
r>Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!)
r>
(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
r>Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
r>Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
r>Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
r>*
r>(Leoninus)
r>Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
r>Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
r>Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
r>Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
r>Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
r>Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
r>Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
r>*
r>(Senrjon trió)
r>Reggel, ragyogó szemmel
r>Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
r>Ó, szerelem!
r>
r>De azért, ha már fölkelsz
r>Jól nyisd ki a csipás szemedet…
r>Ó, szerelem!
r>
r>És nagyon figyelj, hogy a
r>Kedvesed, ne vigyék el tőled!
r>Ó, szerelem!
r>
r>Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke?
r>Mint örökzöld liget, hol nyugalomnak ez menedéke…
r>Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke?
r>*
r>(leoninus duó)
r>Közben izgalom, szelíd sóhajtásba merül, sőt suttogásba szenderűl.
r>Közben hallatszik a madársereg hangversenye, figyelem, egye-fene…
r>Közben meghatja lelkemet, hogy megtaláltam menedékemet.
r>*
r>Milyen nagyon bízok rám mosolygó lugasaidban, s ezzel, szelíd jótékonyságodban.
r>Testi palotádban engedményező jóság lakhat… lát engem, így boldogan kacaghat.
r>Úgy bízok, szeretetteljes együttműködésben, részt kapok lélek együttműködésben…
r>
r>Vecsés, 2022. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Anatole France ’A hajnal’ c. novellája 22. oldalán található vers átirataként.
r>
Általában nem teljesülnek a vágyaim,
r>Így aztán sokat folynak belül a könnyeim.
r>Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek,
r>Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek.
r>
r>Hittel, akarással, igazi érzelmekkel,
r>Nem haladok előre, ezekkel... fékekkel.
r>Ötven évesen ismerem föl élet titkát,
r>Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát.
r>
r>Vecsés, 1998. november 28. - Kustra Ferenc József
r>
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus)
r>El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
r>Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
r>A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.
r>
r>Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
r>Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
r>Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.
r>
r>(Triolett csokor)
r>Menekülni kellett volna már rég…
r>De most nézek fel, meredten az égre,
r>S visszagondolok a jóra, a szépre.
r>Menekülni kellett volna már rég…
r>Békétlenség tombol, közel a vég –
r>Mennyi idő van futni még?
r>Menekülni kellett volna már rég…
r>De most nézek fel, meredten az égre.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
r>Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
r>Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?
r>
r>Lehetne ismét béke és nyugalom…
r>Felhőtlen évek fénykorába utazom,
r>Mikor fehér zászló lengett.
r>Lehetne ismét béke és nyugalom…
r>Véget érhetne a rémuralom –
r>Szeretet robbanna bombák helyett.
r>Lehetne ismét béke és nyugalom…
r>Felhőtlen évek fénykorába utazom.
r>*
r>
r>(senrjon)
r>Ma már nincs hova futni,
r>Atombomba bárhol utolér…
r>Sok nyerészkedő!
r>
r>Az igazságot hamis
r>Váltotta föl, szenátor mondta…
r>Halálban is pénz!
r>
r>Gyerekek apa nélkül,
r>Férj nélküli özvegyek… sokak…
r>Árvagyerekek!
r>
r>Hallgat a sok halálos
r>És félrevezetett ügynők mind…
r>Magas fizetés!
r>
r>Van a sok okos-gazdag,
r>Hisz benne, neki baja nem lesz!
r>Ő is halandó!
r>
r>Atombombázás fogja
r>Földi lényeket kipusztítni?
r>Nagy marha… gazdag!
r>
r>A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
r>Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
r>A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
r>A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
r>Mit számít sok áldozat,
r>Életekkel játszogat.
r>A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
r>Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
r>El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
r>Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.
r>
r>Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
r>Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
r>Húzzuk be a vészféket!
r>Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
r>Tegyük félre a kétséget,
r>Mentsük meg az értéket!
r>Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
r>Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
r>
r>Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.
r>
