Idő 
Értékelés 
Értékelés Bőséges a hőség,
r>Ebből van bő bőség…
r>Bőséges a hőség.
r>
r>Bőséges a lövellő, sárga napsugár,
r>Hűsben is izzadva úgy szenved az agár…
r>Bőséges a lövellő, sárga napsugár.
r>
r>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
r>De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe…
r>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
r>
r>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani,
r>A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni!
r>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani.
r>
r>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet,
r>És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet…
r>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet.
r>
r>Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Első nap az iskolábanr>De hatalmas az iskola,r>belépek hát rajta.r>Szorítom az anyukám kezét,r>el ne tévedjek én!r>Anya biztos jó lesz itt nekem?r>Nem kell semmitől sem félnem?r>Túl sok itt a gyerek!r>Mi lesz ha nem szeretnek?r>A könnyes szemem felemelem,r>s egy kedves arc néz engem.r>Ki lehet ő vajon?r>Hát nem más mint a tanítóm!r>Nem is félek immár,r>mert vigyáz rám egy kedves tanár!
Magyarok a Nagy Háborúban…
r>
r>A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra…
r>A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa.
r>A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata.
r>
r>Komor eltökéltséggel, még a háború első napjaiba,
r>Lelkes-naiv felháborodással utaztam ki a szerb frontra.
r>Egy év múlva meg a Kárpátokban, magyar síkságra vezető utat védtem rohamok ellen.
r>A vadul támadó, de végül is erélytelen orosz csapatok tömkelege volt az ellen.
r>
r>Most már, új frontra mentem, behívtak immár harmadszorra,
r>De, már másfelé, délre, az olasz frontra, Doberdóba.
r>Igen! Három éve még béke volt.
r>De! Az óta vad háború tombolt.
r>Doberdó, kis krajnai szlovén falu,
r>Már lerombolva… a látvány sanyarú.
r>
r>Nekünk a Doberdó, régen nem csak, egy kisebb helyiséget jelentett,
r>Hanem az ott elterülő -tizenöt kilométeres ha, lehetett-,
r>Dél felél nyúló fennsíkot, ahol háborúzni nagyon jól lehetett.
r>
r>Ez igen gyér növényzetű, szikla, szikla hátán vidék volt,
r>Vér áztatta terület volt… isonzói szakasz, olasz front.
r>
r>Mit csapataink végigharcoltak, az a negyedik isonzói csata,
r>Amit találtunk, színig telt katonakórházak és tömegsírok hada.
r>Én ahová kerültem, a sereg hegyi dandárja
r>És lettem én az utász rohamosztag parancsnoka.
r>
r>Lövések hallatszottak, a légben mind kinyíltak a pamacsok,
r>Közben az olasz gépek felettünk, csak keringtek, mint a sasok.
r>Néha, messzebb de, a földön voltak kisebb bombarobbanások.
r>
r>Arnold, felkalauzolt egy meredek és nagyon csúszós kopár sziklára,
r>Fent aztán elénk tárult a doberdói fennsík, komor-szépségű tája.
r>A nap ugyan ragyogott, de a vidéket bevonta a ködszerű pára.
r>
r>Balra, vakító verőfényben ért össze az éggel az Adria,
r>Jobbra a kékes messzeségben volt a Keleti-Alpok nyúlványa.
r>Mögöttünk meg a földig rombolt városok, Görz, Gradiska látványa.
r>
r>Öt nap múlva lesz, hogy a zászlóaljunkat bevetik a tűzvonalba,
r>És leváltunk egy elnyűtt csapatot, a doberdói véringoványba…
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – népszerű történelem! Íródott: Zalka Máté: Doberdó c. önéletrajzi-dokumentumregénye alapján.
r>
Mereven bámulok
r>Álmélkodó rosszallással,
r>Arra, mi nem tetszik.
r>*
r>Lehetetlen az, mit
r>Én nem tudok megcsinálni.
r>Rosszak, körülmények.
r>*
r>A hideg kávémat
r>Iszom, nem megyek innen el.
r>Most lesz még csak a nyár.
r>*
r>Az új fészekrakás.
r>Toll nélküli az esküvő.
r>A közös otthon új.
r>*
r>A Hold ágyadba néz,
r>Bekukucskál kékes sugár!
r>Alszol, nagyon horkolsz.
r>*
r>Hold, itten nem számít.
r>Két köntös is fellebbenhet.
r>Már nincsen horkolás.
r>*
r>Reggel majd Hold elmegy
r>Föld túloldalán elalszik.
r>Felhős lett az idő.
r>*
r>A szavak, holt sora...
r>Érzések, szavak, egyveleg.
r>Mindennel felérhet.
r>*
r>Kihez forduljak, hogy
r>Lecsökkenjen a távolság?
r>A szerencse felé?
r>*
r>Sárga rózsa csokor
r>Szirmai, már mind hervadnak.
r>Szárazság. Vízhiány.
r>*
r>Pihenget a csend is.
r>Még hegyorom is lepihen.
r>Esti harangszó száll.
r>*
r>Kertem már nem terem,
r>Meleg szárazság a károm…
r>Esőváró táncok…
r>*
r>Kombájn vágja búzát,
r>Kinyílt pipacsot letarol.
r>Mezítláb a tarlón…
r>*
r>Nagyon szép alkotás,
r>Távlataid végtelenek.
r>Pazar eszmeiség…
r>*
r>Életem az álom…
r>Utazok élet tengerén…
r>Realitás vágyam…
r>*
r>Csak magam vagyok, az
r>Oly’ sűrű rengetegemben.
r>Szabadság: álmomban.
r>*
r>Elrohant az élet,
r>Közben hajtja benned, véred.
r>Büszkeség, reménység…
r>*
r>Félszeg vagy? Félszegen
r>Nem tudsz intézni semmit sem.
r>Végy erőt magadon.
r>*
r>Álomba borul, ma!
r>Holdfényfüggöny teríti be.
r>Reggel átöltözik.
r>*
r>Kezek remegőek?
r>Játékos ujjak csak voltak?
r>Rozsda, győz test felett!
r>*
r>Nagy láng, már lelohadt.
r>A lélekparázs, még izzik!
r>Fáradt, elmúlt élet.
r>*
r>Erre száll kékmadár,
r>Ujjongó csiviteléssel.
r>Nem hagyott is semmit.
r>*
r>Könnyekben úszok és
r>Fuldoklok. Párás a látás.
r>Nekem, kell kékmadár.
r>
r>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban…
r>
A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem…
r>Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz' nem a fékem.
r>Mi ketten majd valódi, nagy nászt ülünk, de, majd, ha megérem!
r>Ő lesz, aki kiüti a dugómat és így már lesz lékem?
r>
r>Megpályáztam, aspiránsa vagyok a hátralévő létnek,
r>Még küzdők inkább, tudom, a segéd-kaszások engem félnek…
r>Hallottam is már róluk, hogy majd, nagy kasza-fenést ígérnek.
r>
r>Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó nagy igát,
r>Viszont, már tán' nem én fogom eltüntetni az élet mocskát…
r>Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát.
r>
r>Várj még... előttem az élet, csak győzködőm magamat,
r>Leélem, ami még van, bár már nem lelek aranyat…
r>Még van időm... bejárom a saját útvonalakat.
r>
r>Vecsés, 2016. március 8. - Kustra Ferenc József
r>
