Idő 
Értékelés 
Értékelés Alkonyatkor kisétálok,r>a tó partján meg-megállok,r>Nap korongja félig vízben,r>tükröződik vörös színben.r>r>Csend borul a kies tájra,r>kis madarak száraz ágrar>mind leszálltak megpihenni,r>holnaphoz erőt gyűjteni.r>r>Tó vizének lágy hulláma,r>csónakot ringat partjára.r>nyugovóra tér a halász,r>kíván nyugodt jó éjszakát.r>r>Nap sugara is búcsút int,r>majd türkiz vízben lebukik,r>reggel óta útját járta,r>sötétség borul a tájra.
Hol a Te lakásod, Violám?
r>Meghívhatnál, akkor láthatnám!
r>Látogatód lennék,
r>Lelkedre beszélnék.
r>Vágyak a közeledbe, az ám!
r>
r>Biz’ kellene, már találkozunk,
r>Tudom, hogy oly’ nagy élményt kapunk.
r>Beszélgetnénk egy jót,
r>Mondanám a valót.
r>Sikerül ez, ha összefogunk!
r>
r>Sorsunkról beszélnénk, Viola,
r>Egyeztetés lenne a csúcsa.
r>Rövid ám az élet,
r>Oly’ hamar… mivé lett…
r>Éltet veszni hagyni? Viola!
r>
r>Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Ködfolt van előttem,
r>Ködfoltra ráléptem.
r>Köd, mind körülöttem,
r>Ködfoltokat nézem…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ha keresnek, akkor én már ködbe vesztem,
r>De bízok benne, hogy nem okozza vesztem…
r>Ha keresnek, akkor én már ködbe vesztem.
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Az én ködöm semmit nem melegít, még az őzeket sem,
r>Az én ködöm senkit nem melegít, így még engemet sem…
r>Az én ködöm semmit nem melegít, még az őzeket sem.
r>*
r>
r>(Senrjú csokor félhaiku láncban)
r>Zizzen már az ősz,
r>Sok levél vitorlázó.
r>Indul a múlás…
r>*
r>Fák töve avar,
r>Szél meg csak danolászik.
r>Indul a múlás…
r>*
r>Vasfogú idő,
r>Kiköpte tejfogait.
r>Indul a múlás…
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Szőlő sincs a leszedett,
r>Leszüretelt tőke-sorokban.
r>Múlás ilyenkor…
r>*
r>
r>(10 szavas duó)
r>A Nap is rőt lenne?
r>Őzeknek, vaddisznóknak átmeneti kabát kellene.
r>
r>A Nap rőtsége végleg maradandó,
r>Semmit nekik… ha jő Micimackó?
r>*
r>
r>(15 szavas-6 sorban)
r>Mért akar?
r>Mindent
r>Tőlünk akar?
r>Őzek bundát növesszenek,
r>Vaddisznók meleg sárfürdőt vegyenek,
r>Vagy hívom… vadászt!
r>*
r>(Haiku csokor)
r>Mint homályfüggöny
r>Terjed a köd, csak körben.
r>Vaksi vaddisznók…
r>*
r>Őz ködtengerben
r>Úszva sem tudja hol van.
r>Nem látja hovát…
r>*
r>Kék égboltrészek.
r>Magas köd mezőbe tűnt.
r>Torlódó a köd.
r>*
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Nincs tovább, mert a köd az úr,
r>Nyálkás ködbilincs nem lazul…
r>Nincs tovább, mert a köd az úr.
r>
r>Vecsés, 2020. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Üdvözöllek ismét Ősz!
r>Tudtam, hogy megint eljössz…
r>Te nélküled élet úgysem lehet,
r>Utánad jön… a hideg kikelet...
r>
r>Nékem hozza vastag, barna avart.
r>Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart.
r>Én azonban, csak nyár után vágyok,
r>Bár tudom, hogy ezek már csak álmok.
r>
r>Miattad már a hajnalok is hűvösek,
r>Isibe, kabátba mennek a gyerekek.
r>Reám néz az Ősz, és csak legyint,
r>Hogy mit okoskodok már megint.
r>
r>Idejön és összegyűri fák levelét!
r>Esőt is hoz, kimossa az ember eszét…
r>A Nap meg már csak haldoklik, nyöszörög,
r>Hallom, még kis nyárutóért könyörög…
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 23. - Kustra Ferenc Józse
r>
Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös,
r>Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős.
r>
r>Levelek már szomorúan, csüngve lógnak,
r>Lassan jő ideje –hagymával- sódarnak.
r>
r>A drót szamarunkat is lassan eltesszük,
r>Szánkótalpat fényesítjük, elővesszük.
r>
r>Ne! Azért a hóvihar tán’ még messze van,
r>Még a maradék… a szép nyárutó megvan.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József
r>
