Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és senrjúban…
r>
r>Elveszett élet,
r>Élőt, magányra ítélt.
r>Új jövőkép kell!
r>*
r>Tűzből parázs lett,
r>Parázs meg, hűl hamuvá.
r>Fahasáb szikra?
r>*
r>Felszabadító
r>Had nincs, ima sem segít.
r>Elmúlás véges…
r>*
r>Ne szégyelld, ha fáj,
r>Könnyek kikéredzkednek…
r>Ne kerüld magad!
r>*
r>Por-hamu lélek,
r>Saját betonkriptában…
r>Csendesült vágyak.
r>*
r>Élet, monoton,
r>Rohanvást elsorvadás.
r>Tüzek, már kinek?
r>*
r>Élet keserű,
r>Még a jók is elmennek.
r>Társas magányok.
r>*
r>Ég mécsese, bíborral áraszd fényed a földre,
r>Halottak napja az emlékezésnek ideje…
r>Terítsd be fényeddel az összes sírhantot,
r>Nézd a fájdalomtól könnyező sok arcot.
r>*
r>Pergő gondolat!
r>Márványról jön a visszhang…
r>Válasz már nincsen.
r>*
r>Zokogó bús szív,
r>Kőkemény kilátások…
r>Jó, már sohse lesz.
r>*
r>Remény érzése
r>Fényt és meleget nem ad…
r>Hamu is kihűl.
r>*
r>Nagyon nagy volt szegénykémben az élni- akarás-szenvedély,
r>Letaglózta, elvitte a halál… mélye, mélységesen mély.
r>Mi maradtunk, de élet, nekünk is, nagyon csúszós meredély…
r>*
r>Lépteknek nyoma
r>Van avarban. Szétfújva.
r>Gyertyafény ragyog.
r>*
r>Ünnep, jövőre,
r>Hogy ismét ideülünk.
r>Ha még lesz élet!
r>
r>Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József
r>
Versben és senrjúba…
r>
r>Még élő, meg a már holt lelkek, éves találkozója,
r>Sok koszorú és mécses a síroknak a borítója…
r>*
r>Halál kapuja,
r>Márvány síremlék maga.
r>Örökre készült.
r>*
r>Mécsesek lángja óv-védelmez,
r>Lángjuk a szellőben lengedez.
r>Más világítás nincsen, de minek,
r>Sirokon mécses van mindenkinek.
r>*
r>Néma tájon, csend…
r>Emlékek kertje fájó!
r>Zokog oly’ bús szív.
r>*
r>Zavaros világ,
r>Melyben jók, korán halnak.
r>Múltnak zenéje…
r>*
r>Lecsap a vihar!
r>Sast is lelövik ágról…
r>Élet és múlás…
r>*
r>Halál dallama az égbe köszön, lángoló az este.
r>Láthatár is bíbor, ez az ég alja... örök mécsese.
r>*
r>Élet-sínek már
r>Törtek… élet kisiklott!
r>Változás nem lesz.
r>*
r>Gyertyafény pislog,
r>Sírokat így világit!
r>Ördög árnyai?
r>*
r>Test porrá mállott.
r>Lélekben elmélkedés.
r>Márvány fájdalom…
r>*
r>Porhüvely vétkes.
r>Igazság… más oldalon.
r>Faragott márvány.
r>*
r>Elmúlt az élet, kifakultak a dicső fények,
r>Ti elmentetek, vissza ide, már, sohsem tértek.
r>Sírodra, emlékedre könnyem csak hull-hull,
r>De ígérem, lelkemben semmit sem fakul.
r>
r>Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József
r>
A nagyszülők álmar>Mikor betoppan az unokar>A szempár ragyogásar>Mint világítótoronyr>A háborgó tengerpartonr>Vagy telihold varázsar>Egy behavazott hegycsúcsonr>Szikra melyből izzó láng lobbanr>S a fagyos szív szelídebben dobbanr>Örömmosoly mely ragályosr>Hogy ne legyen az öreg magányos
Lepkepár szállt magasan a légbenr>nászukat járták éppenr>és a fülledt nyári éjbenr>az utcai lámpafénybenr>szárnyukon villogva csillogottr>az ösztönös szerelem.
Fűszálak közt meglapul r>a fény meleger>Érződik lassú szuszogással r>a föld lehelleter>Csicsergő napsugár r>vidítja a kedvet r>Egy viruló csokor r>ibolyaillat mellettr>És az apróságoktól még r>szép napunk is lehet.r>Sok parányi hírnökr>Már díszbe öltözötr>Haza tér lassanr>Ki délre költözöttr>Fakad a zsenge rügyr>Bár zuzmarás a reggelr>Felfrissül a lelkünkr>A varázs- kikelettelr>r>Szélárnyékban a nap sugarair>Kigombolták kabátomr>A sál lezseren lóg vállamonr>Hol sosem volt vállapomon csillagom. r>r>Már észrevehetőr>Pár ékesedőr>Viruló korona. r>Éledezik fű és far>S az éj harmatar>Még lebegr>Ízlelhető a táj zamatar>r>Az idős fa bölcsen kivárr>Bár a rügyekben mocorog a tavaszr>A tapasztalat ravaszr>Nem lesz koronája sivárr>Mikor eljön a nyár
