Az ősz az elmúlás előjele,
r>De benne van a kikelet szele.
r>Mondják minden rosszat jó követ…
r>Ebben én nem hiszek… de lehet.
r>
r>Tavaszt is a jobb nyár követi
r>Így nyáron az ember azt hiszi,
r>Hogy ez így a legjobb, maga a tökély.
r>Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj.
r>
r>Nem tudni azonban, kinek mi a jó
r>És azt sem, hogy vajon neki mi való.
r>Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt,
r>De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt.
r>
r>A sors útja, cifra, dimbes-dombos,
r>Nem egyenes, inkább jó kanyargós
r>És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé
r>Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé.
r>
r>Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors
r>Az be is következik. Élet nem komfortos,
r>Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal
r>És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal.
r>
r>Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen,
r>De ők a körülményeik miatt a tehetetlen
r>Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes,
r>De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes.
r>
r>Megoldás nincsen, jó tanács nem adható.
r>Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó.
r>Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül,
r>Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül.
r>
r>Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József
r>
Jöjj már hideg!
r>Egész nyáron melegem, volt, már ilyen nem kellene!
r>Hideg karod, élvezettel fogna, úgy ölelgetne…
r>Kérem, akkor elmúlhatna a szenny, a bűn, a sár,
r>Ez az mire sokan is vágyunk, megtörhetne már.
r>
r>(Leoninus)
r>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet…
r>
r>Jöjj már hó!
r>Építenénk klassz időjárást álló hóvárat és meg hógolyóznánk…
r>Kesztyűbe nem nagyon lehet hógolyózni, meztelen kézzel meg fáznánk.
r>Aztán gyorsan egymás ellen fordulnánk,
r>Hógolyót kemény-acélosra gyúrnánk…
r>Klassz lenne a végzetünk ellen megküzdeni
r>Ezért még a szembe árokba is elmenni…
r>
r>(Leoninus)
r>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet…
r>
r>Jöjj már fagy!
r>Gyere csak, úgy hallottam a forró szívek orvosa vagy…
r>Jóságból tán’ szép szavakat rebegnél… Velünk oly’ jó vagy.
r>Az én és a mi álmainkat hűtenéd, perzselő nyár már úgyis elillant,
r>De bizony, mi még szeretettel a szívünkben őrizzük… rémült, ha rád pillant!
r>
r>(Leoninus)
r>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet…
r>
r>Vecsés, 2022. február 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Jörgné Draskóczy Ilma (1884-1945) „Jöjj tél!” c. verse átirataként!
r>
Az elmúlás mozgalma…
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
r>Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek,
r>Látod? Erdei lombok is muriznak, de ők már avarban hevernek…
r>Látod? A fáról, bokrokról hullanak le a színesedett levelek.
r>
r>Már kolomp sem hallatszik és a mezei virágok is lassan, de sárgulnak,
r>Már bizony eljött az idő és mindőjük elveszti szép színét, elfakulnak…
r>Már kolomp sem hallatszik és a mezei virágok is lassan, de sárgulnak.
r>
r>(Leoninus duó)
r>Elhallgata erdőn a madárdal, és a közeli temető csendje maga a dal…
r>Azért a hideg szél, ha futó edzést vesz, visít és a csendtörő önön maga lesz.
r>Ez a szél, mikor jönöcskél visszafele, az avar lesz, mint halk lépés ellenfele.
r>
r>Neszt hallok föntről, fejem fölött... emelem fejem, szállnak a daruk messzire… vélem.
r>Van ez a oly' nagy V betű, tán’ több száz is, nem számolom, van szárny sokkal több... még több száz is!
r>Micsoda ’emberi hangok', nem győzőm figyelni, mennek... szemmel nem tudom követni…
r>
r>(Anaforás, haiku trió)
r>Ősszel igy múlnak
r>Percek, órák, idő fogy.
r>Távozó vígság…
r>
r>Ősszel múlik az
r>Ábránd, időkerék forg’.
r>Hallgató vígság.
r>
r>Ősszel az idő
r>Ellenfele… szemfedél.
r>Gyors időkerék.
r>
r>Vecsés, 2022. október 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Baróthi Elemér (1800. - ???) azonos c. verse átirataként.
r>
De elhatárolódó Hilda!
r>Stílus? Valaki nagyasszonya?
r>Én meg ácsingózok,
r>Magára vágyódok…
r>Távolságtartó… vágy asszonya.
r>
r>Legyen már közvetlenebb Hilda!
r>Legyen velem hétköznapi… na…
r>Maga úgy kellene…
r>Lelkébe engedne?
r>Ereszkedjen le… vágy asszonya.
r>
r>De meghódítanám, ó, Hilda!
r>Közbe fogy év napja… biz’ Hilda.
r>Egyedüllét izgi?
r>Udvarlás bizsergi?
r>Majd beadja derekát Hilda.
r>
r>Vecsés, 2021. március 26. – Kustra Ferenc József - Íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok,
r>Kergetem a tudást, mit elődeim fölhalmoztak… ők a nagyok!
r>Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok.
r>
r>Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok,
r>Mint a lúdtoll, hithű, rendi harcosa, tudom, mit akarok!
r>Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok.
r>
r>Huszonegy éve képezem magam, tán’ a lúdtoll, huszárkapitánya is vagyok,
r>Igyekszem tovább elmélyülni a témákban… lehet, hogy elérem, mit a nagyok?
r>Huszonegy éve képezem magam, tán’ a lúdtoll, huszárkapitánya is vagyok.
r>
r>Írom én a verseket, tán' van már több mint kettőezer négyszáz.
r>A versformák változatosak és jók... abból meg van hét-nyolcszáz...
r>Írom én a verseket, tán' van már több mint kettőezer négyszáz.
r>
r>Alkottam több új versformát, magam és az olvasóim örömére,
r>Álmélkodnak, dicsérnek, méltatnak, lelkemnek tovább építésére.
r>Alkottam több új versformát, magam és az olvasóim örömére.
r>
r>Igyekszem továbbra is mélyülve elmerülni a különféle témákban,
r>Az olvasókat ki kell szolgálni, egy kalamárisból származó tentában.
r>Igyekszem továbbra is mélyülve elmerülni a különféle témákban.
r>
r>Fontos nekem és az olvasóknak is, hogy írjak kínai és japánformákban,
r>Az ő kultúrájuk is van olyan jó, hogy nekem, terjesztenem kell a hazámban!
r>Fontos nekem és az olvasóknak is, hogy írjak kínai és japánformákban.
r>
r>Írtam már japán haikut talán több mint háromezer négyszázat
r>Eredeti stílusban és Európaiban talán négyszázat…
r>Írtam már japán haikut talán több mint háromezer négyszázat.
r>
r>Nagyon igyekszem továbbra is, Macuo Basóék hátha már kineveznének
r>Lúdtoll-kezelők ninjájának, mert én nem akarnék csalódást okozni néktek…
r>Nagyon igyekszem továbbra is, Macuo Basóék hátha már kineveznének.
r>
r>Vannak szerzőtársaim, így írunk két és háromszerzős közös verseket,
r>Vannak ezek olyan jók, hogy a csillárról leverjük velük a legyeket…
r>Vannak szerzőtársaim, így írunk két és háromszerzős közös verseket.
r>
r>Volt már több szerzőtársam, akik a közös munkát talán elunták…
r>A Margit és Tekla?! Ők, két csúcs poétatárs! Nem idealisták!
r>Volt már több szerzőtársam, akik a közös munkát talán elunták…
r>
r>A szakirodalomban írva, nem találni ilyen szerző duót, vagy triót,
r>Az olvasóknak meg fölöttébb nagy élvezet lehet, föltörni eme diót…
r>A szakirodalomban írva, nem találni ilyen szerző duót, vagy triót.
r>
r>Mesterségünk az is, hogy a fő témában más versformákban írunk,
r>Ez nem csak az olvasóknak élmény, ettől magunk is kivirulunk…
r>Mesterségünk az is, hogy a fő témában más versformákban írunk.
r>***
r>
r>
r>Több szerzőtárssal dolgoztam, jók voltak! De, közös munkát megunták...
r>Margit és a Tekla?! Két csúcs poétatárs! Műveik, labormunkák...
r>Több szerzőtárssal dolgoztam, jók voltak! De, közös munkát megunták...
r>
r>Nagyon igyekszem tovább, Macuo Basóék hátha érdemesítenének,
r>Lúdtoll-vezetők ninjájának megtennének, ne legyek én, csalódás néktek…
r>Nagyon igyekszem tovább, Macuo Basóék hátha érdemesítenének.
r>
r>Huszonegy éves képzéssel, tán’ már lúdtoll-huszárkapitány vagyok,
r>Igyekszem mélyülni témákban… lehet, hogy elérem, mit akarok...
r>Huszonegy éves képzéssel, tán’ már lúdtoll-huszárkapitány vagyok.
r>
r>Szigorúan képzem magam tovább és írok! Én a lúdtoll-rend harcosa vagyok,
r>Űzve-kergetem a tudást, mit elődeim (Nekem?) fölhalmoztak… mind a nagyok!
r>Szigorúan képzem magam tovább és írok! Én a lúdtoll-rend harcosa vagyok.
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 14. – Kustra FerencJózsef írtam: 3 soros-zárttükrös –ben, ami az én fejlesztésem. [Ez úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben, majd a 2. -3. sort szintén egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.]
r>