Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Jézus segíts! Éltem átok-börtön, benne én vagyok a szárnyatlan rabmadár.
r>Jézus segíts! Éltem végén, így kell halnom? Közbe nem tudom, mennyi van még már…
r>Jézus segíts! Éltem átok-börtön, benne én vagyok a szárnyatlan rabmadár.
r>*
r>
r>(6 sorosban)
r>Mindenki azt az életet élheti, mit sorsa rárótt, fellebbezés nincs.
r>Én is élem elátkozott életem, de nem tudom, még meddig tehetem…
r>Mindig próbálkozok, de jóféle változás és szép, kis életmese nincs.
r>Pediglen
r>Változó akarattal rendelkezőnek… de erre elég az életem?
r>
r>Látod? Én akarnám akarattal, hergelem magam. Mégis, semmi más nincs…
r>*
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, ötszörös belső rímes)
r>Jézus! Segíts már, imádkoztam sokszor és tán' eleget…
r>Jézus! Segíts már… kimondtam sokszor hideget-meleget…
r>Jézus! Segíts már, imádkoztam sokszor és tán' eleget.
r>*
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, hatsszoros belső rímes, önrímes)
r>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba beleveszni…
r>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba végleg veszni…
r>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba beleveszni.
r>*
r>
r>(6 sorosban)
r>Sorsomban van írva, hogy hetedíziglen, de mit tettem, hogy-hogy én vagyok?
r>Legalább azt tudnám, érthetném büntettetésem, hogy miért is lakolok…
r>De nem tudok semmit, hiába erőlködők, így folyvást bánatoskodok.
r>De
r>Jézusom, kérdem, miért jó neked tétlen szemlélned, hogy mily’ sorsban vagyok?
r>
r>Jézus, legalább szerezd vissza szárnyamat és leszek más, mint ki most vagyok…
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Imám röpül,
r>Agyam köpül…
r>
r>Csonka szárnyhelyem,
r>Gondolat-teli fejem…
r>Vége! Elegem…
r>Jézus segíts…
r>Jézus segíts!
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Jézusom, egyedül, ne hagyj…
r>De adod? Szárnyam a helyére megy?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Úgy néz ki, nem sok van már
r>Hátra… úgy vágyok szabadságba!
r>Jézus könyörülj!
r>*
r>
r>Jézus, elkerül a normális élet,
r>Jézus, elkerül a szép-vad szerelem…
r>Jézus, nem kerülöm normális létet,
r>Jézus, nem áll velem szóba szerelmem…
r>*
r>
r>Jézus segíts! Éltem átok-börtön, benne én vagyok a szárnyatlan rabmadár…
r>Jézus segíts! Éltem végén, így kell halnom? Közbe nem tudom, mennyi van még már…
r>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba beleveszni?
r>Jézusom, Te haragszol? Hagyod keresztény hívedet mocsokba végleg veszni…
r>
r>Vecsés, 2021. június 25. –Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>[3 soros-zárttükrös az én fejlesztésem. olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.]
r>
Már történelem
r>A tegnap, a múltba vész?
r>Ködbe veszett múlt.
r>*
r>Ma pillanata
r>Az élet, ezért, éld meg!
r>Pillanatnyi lét.
r>*
r>Titok a holnap,
r>Rejtély köde borítja…
r>Jövő csak sejtés…
r>
r>Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban…
r>
Táncot jár a hulló falevél,
r>És már csak egy nagy sasszét remél.
r>Ha majd földet ér vége lesz…
r>Reménye volt… végül… nem lesz.
r>
r>Ha menned kell, táncoló levél, táncolj csak el,
r>Fontos, hogy hamis szavak ne hangozzanak el.
r>Táncolj csak még tovább, táncolj, míg megteheted,
r>Neked ennyi volt megírva… öröm volt léted…
r>
r>Vecsés, 2013. június 6. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia útjain!
r>
r>Jó, ahol vendég a nevetés,
r>Ott az élet egy nagy ünneplés.
r>Természet reális,
r>Igen kolosszális.
r>Életben nevetés, oly’ kevés.
r>
r>Egy nagy sírás sem mindig használ
r>Főleg, ha jő halál és kaszál.
r>Az utolsó percek,
r>Oly’ lehetetlenek…
r>Innen már élet, vissza nem áll.
r>
r>Esküvő az élet szépsége,
r>Nem fittyet hányni lényegére…
r>Gyerekeket szültünk,
r>Kettévált életünk…
r>Nem ily’ lovat akartam! Vége…
r>
r>Vecsés, 2018. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: LIMERIK csokorban.
r>
Vajh, vízióm van megint…?
r>
r>A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett,
r>Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen.
r>Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen?
r>Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett.
r>
r>Telihold is ment aludni a fátyol-felhős égről,
r>Enni már nem kapunk lassan, csak tápos-zaftos semmisét,
r>Már a pap sem vigasztal, fásultan celebrálja misét.
r>Az ember lelke bizsereg a sok szép népmesétől.
r>
r>Emberek! Vásároljunk be, legyen otthon, falazó homok,
r>Legyen sokféle szaloncukor, mert jövőre is lesz karácsony,
r>Meg legyen száraz kenyér, penésztelen, ez tanácsom, farácson.
r>Meg talán legyen sok gyolcskendő, vizes, ha izzad a homlok…
r>
r>Majd ha megyünk nem hátszéllel, de szembe… jól összekapaszkodunk.
r>Ha minden rosszul sül el, akkor még megfagyhatunk a melegben,
r>De az biztos, hogy gyorsan kihűlhetünk, fájó szeretetlenben.
r>Ha nem akar mindenki arra menni, jól összeakaszkodunk!
r>
r>A nap meg csak virít az aranyfény kaftánjában
r>Csak nálunk nem változott semmi sem, mert halljuk a mesét,
r>Főleg modernt erőltetik, benne a nekünk semmisét.
r>De reggel rácsodálva nézi, van ő már másban…
r>
r>A szépséges-szép hajnalfényre, legott ideér az est-ború…
r>Nem vagyok és semmi.
r>Nem vagyok én senki!
r>Elrohant a nappal, elfutott, de… ezért, nem vagyok szomorú…
r>
r>Érzem, hogy előírva a lépésemben a szent tánc nekem,
r>Gondoltam is, hogy ez a rituálé meg minek nekem?
r>Csak botladoztam meg toporogtam, és volt hányingerem!
r>Nem születtem buddhista szerzetesnek, nem is használt nekem…
r>
r>Íme és lám, a mai nap sem különb, ilyen az emberi lét!
r>Pedig én is láttam, az aranyfény kaftán igen jót ígért,
r>De abból csak annyi jutott, amennyit a hajnal is megért…
r>Semmi nem változik, tömeg meg boldogan éli a semmisét!
r>
r>Vecsés, 2014. december 21. - Kustra Ferenc József
r>
