Idő 
Értékelés 
Értékelés Mit irhatnék én a nagy világnak,r>szépet, jót, hisz én is tévedek,r>s van úgy, mikor jót tennék, de mégis,r>valahogyan mindent elcseszek.r>r>"Csak vidáman!" Így hangzik a fáma,r>s jókedvem is néha szertelen,r>mikor a már kukacos almábanr>lelek néhol egy kis ép helyet.r>r>Öreg vagyok. S bohócnak már gyáva,r>parlamentben nekem nincs helyem,r>pedig néha paraszti ész jobbanr>átlátja a szörnyű tényeket.r>r>Elmennék az "Uraknak" szakácsnak,r>hogy érezzék, milyen is lehetr>far- hátból is olyan jókat enni,r>osztriga és kaviár helyett.r>r>S ha mit írtam ügyvédeik látják,r>lehet végre úrinő leszek,r>nyitják- csukják előttem az ajtót, r>s csíkosban is divatos leszek.
Mért érzem azt, hogy sajog a szívem,r>ha úgy érzem, senki nem szeret,r>hisz az enyémben oly sok a féltés,r>s olyan forró a szeretet.r>r>Hegyeket mozgatnék meg néha r>azokért, kiket szeretek,r>s nem várok semmit sem érte, hisz melengeti a szívemet.r>r>Az a féltő, nagy szeretetvágyásr>úgy vértezi fel mindenem, r>s erőt ad, mikor gyöngül a lábam,r>s nem találom a helyemet.r>r>Jöhet vad vihar. Porig zúzva, összetépve a lelkemet,r>én csak azért is talpraállok, nem ingathat meg semmi sem.r>r>Olykor nem szólok. Félreállva, csöndben és némán szeretek, r>ne tudja meg és ne érezze az, kiért annyit szenvedek.r>r>A szeretet nem kér.r>Nem vár cserébe semmit,r>és amíg hűn szeret,r>nem vádol önzőn,r>csak reméli, majd a másik is úgy szeret.r>r>S ha már úgy érzi nincs mért várni,r>némán, csöndesen eltemet r>minden érzést, mi fáj és éget, r>s egyre kínozza odabent.r>r>Csöppnyi a szív. És sokat elbír,r>de ha vérzik és sebhelyes,r>minden egyes szó új sebet szúr,r>s halkan, csendesen megreped.r>r>Talán a másik akkor érzi,r>mikor már minden elveszett,r>hogy az a szív, mely érte dobbant,r>kihunyt. S örökre néma lett.
Ha nem volna gyermekem, milyen más lenne,r>lehetett volna könnyebb életem,r>de oly üres lenne, nélkülük minden, r>s nem tudnám, mi az r>igaz szeretet.r>r>Nem tudnám mi az, őrizni, védni, r>s aggódni azért, hogy röpke életemr>ne szálljon úgy el, hogy ne lássam őketr>boldognak, mikor végleg elmegyek.r>r>Nem tudnám milyen boldogság néha,r>mikor szerető karjuk átölel,r>s nem láthatnám a kisunokáimr>mosolyát,r>melytől szívem megremeg.r>r>Annyi szép vár ránk ezen a földön,r>kinek több jut és kinek kevesebb,r>de a legszentebb emberi érzés hozzájuk fűz, és általuk jön el.r>r>Rossz idők járnak. Gonosz az élet,r>de addig, ameddig itt vannak nekem,r>nincs nálam boldogabb ezen a földön,r>akkor sem, ha már nincsenek velem.r>r>Elég egy hang, és az sem baj nékem,r>ha néha - néha a telefon recseg,r>csak érezzem azt a hangjukat hallva,r>hogy boldogok, s szívem öröm tölti el.r>r>Mit ér a sok pénz? S halomnyi kincs, hisz nem viszi magával oda senkisem,r>ahol hideg föld, s mély álom vár ránk,r>hisz ott mindenki egyformán pihen.r>r>Csak az akáclomb suttog még néha, s talán a tücsök itt - ott ciripel,r>de odalent, abban az árnyék világban r>nem hallunk hangot, s nincsen felelet.r>r>Néha egyetlen perc csak az élet,r>és ha megcsap a hideg tél szele,r>boldogan megyek, s ha van ott még élet,r>ott is ugyanily forrón szeretek.
Anya! Tudod, én úgy szeretnékr>olyan divatos holmikat,r>amit a szomszéd gyereken látok.r>Az enyéim olyan rongyosak.r>r>Vagy egy szép ruhás, szőke Barbitr>mellyel mindennap játszhatok,r>a szomszéd gyerek most is megkapta,r>pedig én sokkal jobb vagyok.r>r>Szeretnék én is fonott kalácsot,r>s mellé jó meleg kakaót,r>melynek illatát most is érzemr>a nyitva felejtett ablakon.r>r>Ó kicsim! Megvenném, hidd el!r>Hiszen te vagy a mindenem!r>De nem tudom. Hiszen alig élünk,r>olyan keveset keresek.r>r>Dolgoznék, hidd el, éjjel- nappal,r>hogy neked sokkal jobb legyen,r>De alig tudom összekaparnir>a mindennapi kenyeret.r>r>De ne búsulj. Lesz idő, hidd el,r>amikor mindent megveszek,r>mert addig megyek, míg nem találokr>emberhez méltó életet!
Az én anyám sosem volt gazdag,r>nem adott drága kincseket,r>de mindennél többet ért, nékem,r>hisz tőle kaptam az életet.r>Ápolt és felnevelt engem,r>virrasztva annyi éjjelen,r>s amikor fáztam vagy sírtam,r>magához ölelt csendesen.r>Felnőttem. Szálltak az évek,r>de utam bárhová vezetett, r>mellettem volt, ha bántott r>a sors, hogy vigaszom legyen.r>Csillogó szemébe nézver>csodálhattam a kék eget,r>mely derűs volt. Vidám és tiszta,r>amikor reám nevetett.r>Oly gyorsan szálltak az évek,r>s az a csillogó kék szemer>lassan kihúnyt, és hajárar>ködöt szitált a tél dere.r>Amikor csendesen elment,r>akkor is értünk könnyezett,r>s utolsó szemvillanásar>akkor is minket keresett.r>Fájt. Hisz oly árva lettem,r>akár a hulló levelek,r>melyek az őszi szélbenr>avarszőnyeget hintenek.r>Ma már csak álmomban látom,r>de mikor ott vagyok vele,r>egy percre gyermekké válvar>újra élem az életet.r>Ez a nap ragyogjon érted,r>hisz ekkor kaptad az életet,r>s ugyanúgy, ahogy te egykor,r>ma én is teérted könnyezem.r>Reszkető kezemben mécses,r>s a virág, mit sírodra teszek,r>azt jelzi: szeretlek most is,r>s míg élek, el nem feledem r>mindazt, mit tetőled kaptam,r>s ha egyszer én is elmegyek,r>várj reám, ahol az álmunkr>újra álmodjuk odalent.
