Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez a nap nekem épp olyan most,r>Mint bármelyik. Hideg napokonr>Csak a kandalló melege csábít,r>míg fénye lángot vet arcomon.r>r>Nem vágyom mást, csak melegséget,r>amely átjárja mindenem,r>s szívem melegét annak adni,r>akik számomra kedvesek.r>r>Valami békés biztonságot,r>amely erőt ad énnekemr>nehéz napokon átvészelnir>mindent, s átlépni mindenen.r>r>Jó lenne hinni, hogy az életr>valami jót is tartogat,r>s nem csak fényképről láthatom majd,r>akik nekem oly fontosak.r>r>Talán valami égi angyalr>lát most, s hallja a hangomat,r>s éji sötétben, pilleszárnyonr>Elküldi legszebb álmomat.
Új évet írunk. Temessük mélyenr>Emlékeinkbe mindazt, mi bánt,r>S ne legyen semmi ebben az évben,r>ami árnyékot vetne reánk.r>r>Legyen erőnk, hogy meg tudjunk vívnir>minden harcot, mi vár még reánk,r>akarva, küzdve, százszoros hévvel,r>s ne legyen, aki utunkba áll.r>r>Szeressünk. S úgy is éljünk meg mindent,r>mint ritka percet, mely olyan csodás,r>mit egy álom, mit őrizünk féltve,r>szívünk legmélyebb, féltett zugán.r>r>Halljunk meg minden apró hangotr>Amely hozzánk szól, s szívünk falánr>úgy törjön át, mint parányi fénypont,r>mely utat mutatva ragyog reánk.r>r>Napfényben ússzon mindig a reggel,r>s úgy süssön be az ablakon át,r>hogy a ránk omló meleg sugárbanr>érezzük: milyen szép a világ.r>r>Hozzon az újév jólétet végre,r>hogy ne halljunk oly sok síró fohászt,r>bőséges áldást új reményt hozzonr>mindenkinek, és ezer csodát!
Akkor is tél volt. Éppen úgy fáztam,r>ahogyan most, s a balkononr>zúzmarát fújt a téli szél,r>míg végigsimított ajkamon.r>Hideg szelét az arcomra nyomta,r>s aztán süvítve itt hagyott,r>nem éreztem, hisz egyre csak vártam,r>hogy megérkezz végre. S jól tudom:r>Te is éppen oly remegve vártad, r>hogy hozzám érj végre, s oly nagyonr>szerettél akkor, most is érzem,r>leheleted az arcomon.r>Hozzád bújtam. A kandalló fényer>lángrózsát gyújtott arcomon,r>vöröslő fényét ránk vetítver>meleget ontva felcsapott.r>És mi szédülten bújtunk össze,r>s szerettük egymást oly nagyon,r>mintha elválni sosem tudnánk,r>s most mégis: Egyedül itt vagyok.r>Rád gondolok. Merre vagy éppen?r>Tudod, én most is itt vagyok.r>Épp olyan félve, remegve várlak,r>mint akkor, azon az alkonyon.r>Mégsem hívlak, hisz úgysem hallod,r>ahogy a szívem zakatol,r>Minek is mondjam? Úgysem érted r>miért is fáj most oly nagyon.r>Nem vágyom semmit, csak a lángot,r>amely benned úgy felcsapott,r>hisz a melegét most is érzem,r>ahogy végigfut arcomon.r>Tudom, hogy százszor visszajönnél,r>csak kérnem kéne, de jól tudom:r>az a láng, bár még most sem hunyt ki,r>lelkünkbe égett, s fáj nagyon.
Pihenj csak. Itt leszek melletted,r>s csöndesen őrzöm álmodat,r>lágy takaróval betakarlak,r>megsimítva az arcodat.r>Ne félj. Ha rosszat álmodnál,r>elég egy sóhajtás nekem,r>s messzire űzöm a rosszat,r>amelytől riadt leszel.r>Pihenj csak. Fáradt vagy. Látom.r>Elárulja a két szemed.r>Olyankor bágyadtan nézel,r>szemed is elárul nekem.r>Ne félj. Én itt leszek mindig,r>s ha kell, virrasztok veled,r>hűvös estéken, téli éjen,r>majd meleg takaród leszek.r>Átölellek és magamhoz húzlak,r>hogy érezzem milyen melegr>tested, amikor átölelver>békésen itt alszol velem.r>Tudod, nekem csak az a fontos,r>hogy mindig melletted legyek,r>s megőrizzelek minden bajtól,r>hiszen annyira féltelek.
Elmúlt az ünnep, de nekem mégisr>épp olyanok a reggelek,r>mint amikor a fenyőfaizzór>halvány fényében ébredek.r>r>r>Ugyanúgy fúj a téli szél is,r>s látom az ablaküvegenr>áttetsző fehér jégvirágokr>milyen szép függönyt képzenek.r>r>r>Úgy fázom. Mégis elvarázsol,r>pedig érzem, hogy reszketek,r>s mégis: e hűvös fehérségbenr>szinte érzem, hogy elveszek.r>r>r>Valami bűvös fehérség vonz,r>amely oly tiszta, mint a hó,r>melytől szinte könnyül a lélek,r>s újra érzem, hogy élni jó.r>r>Tudom: az élet kemény olykor,r>s talán túl sokat szenvedünk,r>de az erő, mely lelkünkből jön,r>legyőzi, s erőt ad nekünk.r>r>r>Hiszen épp attól ember az ember,r>hogy százszor, ezerszer talpra áll,r>mindig így volt. És mindig így lesz,r>amíg csak világ a világ!
