Idő 
Értékelés 
Értékelés Elmúlt az ünnep, de nekem mégisr>épp olyanok a reggelek,r>mint amikor a fenyőfaizzór>halvány fényében ébredek.r>r>r>Ugyanúgy fúj a téli szél is,r>s látom az ablaküvegenr>áttetsző fehér jégvirágokr>milyen szép függönyt képzenek.r>r>r>Úgy fázom. Mégis elvarázsol,r>pedig érzem, hogy reszketek,r>s mégis: e hűvös fehérségbenr>szinte érzem, hogy elveszek.r>r>r>Valami bűvös fehérség vonz,r>amely oly tiszta, mint a hó,r>melytől szinte könnyül a lélek,r>s újra érzem, hogy élni jó.r>r>Tudom: az élet kemény olykor,r>s talán túl sokat szenvedünk,r>de az erő, mely lelkünkből jön,r>legyőzi, s erőt ad nekünk.r>r>r>Hiszen épp attól ember az ember,r>hogy százszor, ezerszer talpra áll,r>mindig így volt. És mindig így lesz,r>amíg csak világ a világ!
Szeretnék most olyan szépet írni,r>de a tollam másképp fog ma márr>mint tavaly, hisz itt voltál közöttünk,r>s néked is szólt névnapi imám.r>Mégis: most is ugyanúgy kívánokr>István napra ezer áldomást,r>legyen boldog égben és a földönr>minden István, s legyen oly csodásr>minden napja, amilyet szeretne r>itt a földön, s ne legyen ma más,r>csak kacagás. Vidám nóta zengjen,r>s jókedvüktől visszhangzzon a ház.r>Legyen boldog mindenki a földön,r>s ünnep után is égjen a lángr>szívünkben, és úgy tudjunk szeretni,r>mintha mindig ünnep lenne már.
Óvakodj oly férfitőlr>Kinek szemöldöke összenől.r>r>Ki piros alsógatyát viselr>Azt mindenáron kerüld el.r>r>Ki olvas jobban megfelel,r>De ha kutyát szeret, azt vedd el!
Gyűlölöm! Szakad fel benned, r>de közben mégis szereted,r>pedig önző volt. Szívtelen, csalfa,r>s meg sem érdemli, hogy szeresd.r>r>Akadna más. Szebb is és jobb is,r>kinek te lennél mindene,r>s mégis: a szíved csak érte vérzik,r>cafatra tépve lelkedet.r>r>Belül háborogsz, akár a tenger,r>mely dühödt hullámmal tépi megr>őrült haraggal szétcibálva,r>mindazt, mi útjában terem.r>r>Milyen önző is néha az ember!r>Azt bántja meg, ki hűn szeret,r>nem bánja, ha a másik szenved,r>s poklok kínjait éli meg.r>r>S ha egy másiktól visszakapja,r>talán csak akkor érti meg,r>milyen gonosz volt, de már késő!r>Minden, de minden elveszett.
Ha szellő fúj a fák között, r>te jutsz eszembe róla,r>úgy érinti az arcomat,r>mint egykor r>ajkaid csókja.r>Ha üres ez a nagy világ, r>s helyemet nem találom,r>eszembe jutsz, hisz te voltál r>mindenem e világon.r>Ha csapongó lelkem felsajog,r>ezernyi színes álomr> jut eszembe és kérdezem: óh! Vajon merre jársz most?r>Gondolsz e rám még kedvesem, r>s eszedbe jut e néha,r>mily forró volt a szerelem, r>s miért nem vált valóra?r>Én szerettelek. S álmaimr>borzas, vad szenvedélyer>tehozzád szállt, r>és azt hittem,r>nem tépi semmi széjjel.r>De jött a reggel, s az ébredés r>magával vitt minden szépet,r>s keserves, könnyes vajúdásr>jött, amely szívembe égett.r>Én szerettelek. S szívembenr>hirtelen puszta tél lett,r>hiszen messze jársz. Mást szeretsz.r>S meg tudnék halni érted.r>Oly gyorsan száll az életünk,r>miért nem érted végre,r>csak egyszer élünk,r>hát most szeress,r>amíg még érted égek.
