Idő 
Értékelés 
Értékelés Óda a nőkhözr>r>Ti, a másik fél, kik mellett egész az élet.r>Nélkületek a férfi megkeseredettr>lélek.r>r>Ajkatokon pihen a fény, mint varázslat.r>Szemeitek tükrében nem lapulhat bánat.r>r>Bennetek növekszik a jövő ígérete,r>ti vagytok az élet vége s kezdete.r>r>Mosolyotoktól világi az élet.r>Eképpen minden nőr>a világnak ígéret.r>r>Ti vagytok az élet értelmező kéziszótára...r>...csak veletek egész férfiúknak élete s álma.
Járom utcákat
r>Éjszakai magányban.
r>Szív néma vágya…
r>*
r>Láb alatt az ág
r>Törik, ágyam meg üres.
r>Kis is éltetne?
r>*
r>Hirtelen villám
r>Fényesíti a tájat…
r>Fájdító a csatt’.
r>*
r>Vad magányomba
r>Is belevág… vadul csatt’!
r>Én vagyok, nincs ő!
r>*
r>Pár csepp leesik.
r>Magány tovább kételyeg…
r>Magány nem hűtlen.
r>*
r>Múlt emlékei
r>Kisérnek, meg magány is.
r>Csak megyünk tovább…
r>
r>Vecsés, 2022. szeptember 13. - Kustra Ferenc József – íródott: senrjú stílusban
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Úgy látom, már vége lett a nyári viharoknak,
r>Úgy látom, hogy lesznek ősziek, majd szemet szúrnak…
r>Úgy látom, már vége lett a nyári viharoknak.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az általam nem szeretett villámok is elmentek a téliszállásra,
r>És hogy miért, a téliszálláson várnak nagyon, tavaszig... jó válaszra…
r>Az általam nem szeretett villámok is elmentek a téliszállásra.
r>*
r>
r>(Senrjú csokor félhaiku-láncban)
r>Földben szunnyad már
r>Őszi mélyszántás… vetés.
r>Remény tavaszban.
r>*
r>Erdőnek fái
r>Már nem félnek villámtól.
r>Remény tavaszban.
r>*
r>Erdő reménye
r>Megtöretten faágon.
r>Remény tavaszban.
r>*
r>Nap sugárzása
r>Már egy fénnyé szelídül.
r>Remény tavaszban.
r>*
r>Átderengő köd
r>Másvilág-tájat mutat.
r>Remény tavaszban.
r>*
r>Tájon, már a köd
r>Cirkál, mint hadihajó.
r>Remény tavaszban.
r>*
r>
r>(anaforás, 10 szavasok - trió)
r>Hmm… a természet is próbál békében élni.
r>Nem tud télről?
r>*
r>Hmm… a természetnek is kellene nagyobb megnyugvás.
r>Nem tud télről?
r>*
r>Hmm… a természetnek is elege van már?
r>Nem tud télről?
r>*
r>(15 szavas-6 sorban)
r>Késő ősszel
r>áthat
r>Lélek megbocsátás?
r>Késő ősszel készülünk
r>A téli álomra, de
r>Állítólag… nem jár.
r>*
r>
r>(Eredeti stílusú haiku csokor)
r>Tó vízén csillan
r>Napsugár, de már hűvös.
r>Hullám borzolás.
r>*
r>Gyepen levelek,
r>Szél meg csak játszik velük.
r>Ég, vakító kék!
r>*
r>Csendesen oson
r>Hűvös, hideg hozó szél.
r>Rossz idők járnak.
r>*
r>Mormogó széllel
r>Veszekszenek kabátok.
r>Kutyaszőr borzolt.
r>*
r>Sátáni kacaj
r>A viharos szél hangja.
r>Magába dühöng.
r>*
r>Tántorgó vihar,
r>Tán’ nem tudja, mit akar.
r>Átcsap, szélcsendbe…
r>*
r>
r>(Senrjon csokor, fél haiku-láncos versformában)
r>Úgy van, ellenségeink
r>Lélek-téliszállásra mennek.
r>Én ezt nem hiszem…
r>*
r>Tán’ tavaszra felednek,
r>És együtt várjuk majd pirkadást.
r>Én ezt nem hiszem…
r>*
r>Közben tél mindenkinek
r>Meleg, oly' szép jégvirágokkal.
r>Én ezt nem hiszem…
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, dupla belsőrímes, önrímes)
r>Sok öreg menekül el a tél elől ezekben az időben,
r>Sok öreg menekül el az élettől... neki lejárt időben…
r>Sok öreg menekül el a tél elől ezekben az időben.
r>
r>Vecsés, 2021. október 23. – október 26. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában az őszvégről és az életvégről…
r>
Lelkemben a múlt a kincs, de szépség sosem tart örökké,
r>Ahogy öregszek, több a múltam, út így válik rögössé…
r>
r>Életünk a múlt, a jelen és a várva várt jövő!
r>Olykor kínos, javíthatatlan, lehet, ökörködő.
r>Van bizony, ha ideért, akkor rögvest irgalmatlan,
r>Máskor meg sokszor oly' felemelő, sőt szakadatlan.
r>
r>A jövő, az maga a múltat elsöprő,
r>És van, amikor olyan, mint lélekvesztő!
r>A jövő, az eljövendők meghozója,
r>Meg van, amikor a kóma okozója.
r>
r>Az élet bizony, hihetetlen gyorsan elmúlik,
r>Mikor fejed felett az időoszlop lehullik…
r>Merenghetsz az élet csendjében de, összeomlik.
r>
r>Elmélkedni az élet múlásán, annyi, mint múltba menni,
r>Idő múlik, rohan a világ, és ez ellen nincs mit tenni.
r>Ami elmúlt, késő bánat, vissza nem jön, kár keseregni.
r>
r>A múlt aurája, szinte minden elől védelmez,
r>De gondolkozz, nem mindegy a lelked miként vélelmez.
r>*
r>Érzed, betemet
r>A múlt, csak rosszabb lehet.
r>Nem, mert csak jobb lesz.
r>*
r>Múlt, húz és taszít.
r>Maradj Te igaz ember.
r>Út… csak előre!
r>
r>Ha merengek, a csend üzenetet is küld nekem,
r>Tudom, hogy enyém a saját múlt, nyugszik a lelkem.
r>A múlt-erő körülvesz, mert ez az én életem…
r>
r>A múltamon, ha elmerengek, közben megszűnik az idő,
r>Ilyenkor velem van az emlékem és ebben van az erő...
r>Merengésem is véget ér, bármennyi a reá szánt idő!
r>
r>Miközben merengek, el is bambulok, de megy az idő,
r>Marad a csend, nyugalom, szeretet, ez akkor elő jő!
r>Megnyugszik a lelkem tőle, mert érzem, ebben a jövő!
r>
r>Repül az időm, a múltam nekem is folyvást csak nő,
r>Érzem én, egyre többször kell merengésre az idő.
r>*
r>Kopott fényképek…
r>Pótolhatatlan érték.
r>Személyes emlék.
r>*
r>Emlék értékek,
r>Múlt idő kitöltői.
r>Ősiség álom.
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 30. - Kustra Ferenc József - íródott; versben és senrjúban.
r>
A természet mesteri szín orgiáját, szépséget látok,
r>Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok.
r>A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat,
r>Mintának, és sietek ugyanilyenné tenni a mákat!
r>
r>Bárhol élsz is, veled van, ott él a múltad,
r>Voltál Te falevél, lengtél, de meguntad?
r>Múlt, kergetve üldöz amerre a jövőd?
r>Lesodort az ősz, növő múltad… üldöződ.
r>*
r>A kifakult múlt,
r>Tüllfüggöny mögött zokog.
r>Álom elmúlt, nincs!
r>*
r>Bámul lefelé a múltad, libabőrösen,
r>Csak remeg ott fent magas esőfellegekben.
r>Mese, hogy a múltunk nagyon szép és maga a szeretet,
r>De ott laknak az öregjeink, mind sokat emlegetett.
r>A múlt tudja, hogy tőle semmilyen visszaút nincsen,
r>De, ha belemerülök, talán vigaszt nyújt emlékem…
r>
r>Az új napunk ha, megvirrad,
r>Kitárul, mint egy vádirat.
r>Lelked, ha üres és nem ismeri a múltad,
r>Sepri legalább út porát, mert ez az utad?
r>
r>Rengeteget gyötrődök, nagy kín szaggatja a lelkemet,
r>A régen volt múltban, egész másnak képzeltem életet.
r>Megannyi szépet álmodtam, de közben életet,
r>A sors nélkülem, egy pillanat alatt… tönkretett.
r>
r>Ha úgy érzed, fojtogat a múlttól való félelem,
r>Akkor vagy Te, aki a saját múltadtól védtelen.
r>Érdek szülötte a sok érvek, mint falon a régi képek,
r>Lelkedet lehet, hogy nagyon kitöltik a hiány-érzések?
r>
r>Van rajtad valami, amire szüksége van a jövőnek?
r>A gyávaság börtönéből a hamis arcok előjönnek!
r>A múltam fehér, izzított acélként köröttem tekereg,
r>Kerítést döntenék, jéghegyet, de, mit akarok… gyermeteg.
r>*
r>Jelentős homály
r>Felfedése… tisztázás.
r>Fáklyalengetés.
r>*
r>Az összetört lélek aprócskára tört darabjai,
r>Az enyémek, örökre, én vagyok a sehonnai…
r>Itt már a szeretet, együttműködés nem tud adni.
r>
r>A jövő ködében majd látni, hamis árnyak tűnnek föl,
r>A szívedet lenyúzza, és a véredet borzolja föl…
r>
r>Ha, este a kertbe a csillagok bámulnak rám.
r>Látom, nincsenek is egymás mellett, csak úgy lazán…
r>Minket ilyenkor nagyon összeköt a múlt-magány.
r>
r>Reggel, ha felébredek, hallom, vannak kis neszek,
r>Próbálom megfejteni, ettől aztán felkelek…
r>Minden fel is merül benne, mit hoznak reggelek.
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 30. - Kustra Ferenc József - íródott; versben és senrjúban.
r>
