Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem látok, összetörték már a cvikkeremet,
r>Nemkülönben szegény, vérzővé vált szívemet.
r>Én már nem látok semmit, nem is hallok,
r>Már nem is érzek, mert oly' aszalt vagyok.
r>
r>Mondhatom, hogy elmegyek határozatlanodva,
r>Amilyen ez az élet, ez a mennyország pokla.
r>
r>Érzem, zászlómat csattogtatja a szél…
r>Jobb jövő vagy mit az ember annak vél?
r>Nem hiszem, hogy... nem vagyok én nyafka,
r>De most el vagyok kámpicsorodva!
r>
r>Vecsés, 2013. november 08. - Kustra Ferenc József
r>
Estefelé…
r>
r>Lelkem már lassult,
r>Lehet, hogy hunyni vágyik…
r>Álom, jótékony.
r>*
r>Érdekes… nap is!
r>Ő is alvóra fogja?
r>Álom jótékony…
r>*
r>Fuvarosló is
r>Alig emeli lábát.
r>Álom jótékony.
r>*
r>Madárzaj halkul,
r>Énekcsicsergés… lanyhul.
r>Álom jótékony.
r>*
r>Kutyaólból meg
r>hallom, a kutya horkol.
r>Álom jótékony.
r>*
r>Otthon a család,
r>Jó délutánit alszik.
r>Álom jótékony.
r>
r>Vecsés, 2023. január 29. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban, fél-haiku láncban.
r>
Az élet, maga egy nagy vasúti állomás,
r>Innen megy és jön vissza a vonat-utazás.
r>Van itt mellékvágány, meg váltó és indóház,
r>Az életben, hogy van meleg váróterem… máz?
r>Van resti, meg szerszám-takarítószer raktár
r>És van vonatunk, ami nem is állt meg ma már.
r>
r>Szokott lenni télen hófúvás és ebből jeges hóakadály,
r>Mikor is a vonatunk elakad, így marad a ködös homály…
r>Van itt még, jó nagy, nyitott, töredezett és szeles peron,
r>Ott kell várni, felszállni és már fent vagyunk vonatunkon.
r>De van ám itt peronlakó, aki kiszorult a meleg váróból,
r>Ő olyan, mint bepiszkított macska, amit jól kivágtak a házból…
r>
r>Peronlakó ül és alszik, ha tud, sínközeli rozzant padon,
r>Zacskóban tartja lopott kenyerét, pad alatt, lent a betonon.
r>Olyan szegény ő, hogy ez a lelkiségét, az eszét befedi,
r>Keskeny perontető alá, a vihar az esőt is beveri.
r>
r>Télen van, hogy a szél a perontető alá is behordja a havat,
r>Peronlakó az összes göncét fölveszi, sírósan várja a nyarat…
r>Inni sem tud, erre sincsen pénze, ivóvíz meg csak a vécében van.
r>Nem tud ő sokat, de a túléléshez irtózatos szerencséje van…
r>
r>Én is csak egy peronlakó vagyok, sokszor nem is férek el a padon…
r>Nos, ilyenkor fúj vagy esik, nincsen más helyem, mint pad mellett a beton…
r>Az életútam soha nem volt hozzám kegyes, életem nem kellemes.
r>Életútam, hozzám nem volt kegyelmes… mindig én voltam: a névleges.
r>
r>Vecsés, 2022. október 30. – Kustra Ferenc József – Íródott; önéletrajzi írásként.
r>
A költő is meghal, ha időn túlhalad,
r>A sok léleksimogató műve: marad…
r>A költő, életében ír, költ, papírra ró és híven.
r>Isten talán megadja… majd ha elmegy, nyugodtan pihen.
r>
r>Elfelejtik-e? Írásaiban oly' sok mindent rögzít,
r>Olvasók meg olvassák, még örömében... ló is nyerít!
r>Föntről figyeli, ha beszélgetnek műveiről és róla,
r>Már sokat írt a mának, sok műve meg is maradt, mint stóla…
r>
r>Vecsés, 2015. január 31. – Kustra Ferenc József
r>
Az öreg kínai törökülésben és hajlott r>háttal ül az alacsony asztalnál.r>Az üres papírt, tintatartót és ecsetet r>bámulja, de aztán kiegyenesítir>a gerincét és lehunyja a szemét.r>r>Légzése emelkedik és süllyed ésr>Szemhéja mögött szaporodnak a képek.r>Suttog neki a szelllő amint enyhe r>Lehelettel a lombok közt fecseg, r>És a bivaly prüszköl amintr>r>Felrántja fejét a mocsárból r>A veszélynek gyanújára.r> A nyári égbolt színekben beszél:r>Havas fehérben és búskomor kékben.r>A hegyek viszont makacsul hallgatnak.r>r>Az öreg kinyitja a szemét,r>az asztal felé hajol és bemártja r>az ecset a szénfekete tintába.r>A nedves ecset hegye űgesenr>Halad a papíron, amint árad a szó.
