Idő 
Értékelés 
Értékelés Ó, Te szerelmetesem, Linda!
r>Nyárfasoron jó ez a séta!
r>Nyakunkon van a Valentin nap,
r>Tegnap kiprédikálta a pap….
r>
r>Idézett is; mondta, hogy „szeressük egymást gyerekek”,
r>Legalább Valentinkor egymást szeretők legyetek.
r>Ugye Linda nálunk -életben- mindez rendben van,
r>E nyárfasori séta is csak mienk… rendben van?
r>
r>Nem engedjük el a boldogságot,
r>Mi nem teszünk ilyentén csúfságot…
r>Nem engedjük el a boldogságot!
r>
r>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József- íródott: romantikus gondolatokban Valentin napra!
r>
Szerelmem ragyog érted Brigi!
r>Bízok, Te vagy ki nem felejti…
r>Ez Valentin-napunk,
r>Mi boldogság-kapunk…
r>Hold, világítást nem felejti…
r>
r>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József - íródott romantikus LIMERIK- ben
r>
Elmegyek, elmegyek, hosszú úton megyek…
r>Majd hosszú út porából erőt merítek…
r>Ha én már majd, olyan, nagyon messze leszek…
r>Akkor már én, majd veletek nem lehetek…
r>
r>Megfigyeltem, hogy nekem már fakóbban zöldell a fű,
r>És már nem hallom, elhallgatott a tücsök hegedű…
r>
r>Előttem úttalan út halad,
r>A jelenem, fut, sőt tán' szalad.
r>Ahogy odaérek, téblábolok egy útelágazás mentén,
r>Nem tudom, hogy botorkáljak-e új úton, járhatatlan mezsgyén.
r>
r>Erő kell és dacolás élettel, hogy álarcok lehulljanak,
r>Ha sarokhoz érünk, befordulunk, búcsút inthetünk a múltnak.
r>Halk szellő fújdogál, visszazúgja az ifjúságot
r>Ezzel ad a vándornak erős adó szerenádot.
r>
r>Sors kérlek, figyeld, most a test mondja el az óhaját,
r>A lélek is életre kelt, dúdolja az ódáját.
r>
r>Talpam üti az utat, keményen, talán ütemre,
r>Cipőm meg töri lábam, nincs reményem kegyelemre.
r>Itt hiába érzem, fáradt vagyok, pihennék,
r>Csak én gondolom, hogy akár otthon lehetnék…
r>Belefáradtam én már mindenbe, de tovább menni muszáj,
r>Főleg a vándorló, úti életbe… ez maga az uszály.
r>
r>Kemény az út felület és elég egy rossz mozdulat,
r>Emberfiára még bokatörés is rázúdulhat.
r>Kapaszkodni kell nekem még a sík terepen is,
r>Előre haladni így lehet biztosan, csakis.
r>
r>Menet közben szellő dúdol egy szép dallamot
r>Én meg így folyvást járom a nagy élet tangót.
r>Lassan már a negyedik dimenziót is érzem illőn... távhoz,
r>Esteledik és én meg hozzá álmosodok a napnyugtához.
r>
r>Ahogy vándorolok, hordom magammal a sok élettitkomat,
r>Bízok benne, hogy úti haramiák nem veszik el sorsomat.
r>Majd ha fáradtan bánatom mormolom a fagyos téli szélbe,
r>Remélem, hogy karom, nemhiába, emelem fénytelen égbe!
r>
r>Van, hogy rossz napom van és biz' a kétségbeesés feszít,
r>De miért adnám fel, ha még van kis erőm, és az repít?
r>
r>Öregedni olyan egyszerű!
r>De nem mondom én, hogy nagyszerű!
r>Fiatalodni sehogyan nem lehet.
r>Öregség csak rád terül, mint lehelet.
r>
r>Vándorolok utamon... egymagam, egyedül nem lehetek,
r>Önmagamban megyek, ő az, ki velem van, kit nem feledek.
r>Van olyan, hogy az úton érzem, elég volt! És térdre hullok!
r>De jön utánam az árnyékom és az élet is ott kullog.
r>
r>Apámtól és nagyapámtól tanultam egy s mást én,
r>Talán, mint hagyományőrző vagyok én fenomén?
r>Gondolatom jó, ha csendes megnyugvással zárom,
r>Tudom, hogy majd holnap is lesz új nap, már ezt várom!
r>
r>Vecsés, 2014. július 11. - Kustra Ferenc József
r>
Sohase mond, nagyon régen
r>Nem volt senkid az alvégen…
r>Sohase mond el kétszer,
r>De ismételd elégszer…
r>
r>Voltak rég' neked is őseid,
r>És talán szerető szüleid,
r>Voltak neked többen, szerető rokonaid,
r>Ismételd, ne feledd… összetartozásaid.
r>
r>Sohase mond, hogy neked nincsen semmi múltad,
r>És bár voltak rokonaid, de őket untad.
r>Sohase mond, nincs velük semmi emléked,
r>Mond, ha igen, akkor Te a múltad féled.
r>
r>Múltadba visszamenni, a saját létedbe kutatás,
r>Lelked, így a raktáradba mélyen, kereső-kutat ás.
r>Ha már közeledő este éjre hangol,
r>Akkor már szív is elindult, elbarangol.
r>Az est vajon tudja-e még a régmúltat,
r>Vagy ő sem? Csak régvoltban... jó helyen kutat?
r>*
r>(bokorrímes)
r>Találkozol Te, az utca emberével,
r>Lehet, hogy sokkal, talán akár ezrével,
r>Mit akarsz az ő -sokak- segedelmével?
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Hited koordinátája a lelkedbe be van írva,
r>Ezen az úton jutsz békéhez, ha lelked terhet bírja…
r>Hited koordinátája a lelkedbe be van írva.
r>
r>*
r>(tanka duó)
r>Ébred a reggel,
r>Fény meg erre kialszik…
r>Fájdalmas kelés…
r>Érzékelés… mi való!
r>Békélés, holnap való?
r>
r>Múltad fájdalom?
r>Jelennel nem dicsekszel?
r>Jövőt ki tudja?
r>Szunnyadó láng csak égjen,
r>Képzelet láng hevében…
r>
r>Vecsés, 2015. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott; a múlt meditációs földolgozásáról.
r>
Írok én a szemetelő, szitáló esőben,
r>Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben
r>Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben.
r>
r>Agyamból, szinte betűpermet hullik,
r>Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik!
r>Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban,
r>Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban.
r>
r>Ma már rég nem lúdtollal írok,
r>De golyósok, bizony kifogyók!
r>Olyankor betétet gyorsan cserélek,
r>Mert gondolatok útról még letérnek…
r>
r>Írni, akkor kell, ha eszedbe jut valami,
r>De akkor gyorsan, papírra le kell karcolni,
r>Mert különben kiderül, emlékezet bizony rövid,
r>A legjobb gondolat is elszáll, lelép, marad semmid.
r>.
r>Legyen kezed ügyében mindig cetli és ceruzacsonk,
r>Ezek kicsik, nagy helyet nem foglalók, és már írhatod…
r>
r>Én lefekvéskor mindig egy kicsit olvasok,
r>De közben van, hogy öt verset is előrántok,
r>Mert megszáll az ihlet, ki kell adnom magamból.
r>Fekve megelevenedik golyóstollamból…
r>
r>Én csak fogom finoman toll szárát
r>Ő meg szántja a betű vonalát.
r>Elálmosodni, majdan csak ezek után lehet,
r>Mit leírtam, az olvasók örömére…? Mehet!
r>
r>Az én kezem ügyében kicsi gyertyacsonk is van,
r>Mert hátha ott ragadok lelkemben, egy kunyhóban!
r>
r>A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl,
r>És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl.
r>Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar,
r>Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar.
r>Elhamvadó láng haloványodó fényénél
r>Még azért, gyorsan írok, majdnem vaksetétnél.
r>
r>Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc József
r>
