Nézgelődők őszileg…
r>
r>Itt van nekünk a faluhatár béli kispatakunk, nem messze, ahol lakunk!
r>A folyóparton mindkét oldalon, van egy ritkás fasor, olyan, mint alagsor.
r>A híd magasabban ível, a bokroknál bizony magasabb egy kicsivel.
r>A kis patakunk csak lassan folydogál, és láthatom benne sok levél mál.
r>Elég sok a fűzünk lefelé is, meg fölfelé is, de mind kellőn szépség is!
r>
r>A bokrok már az ősz tiszteletére színes ruhát vettek, szépek vagytok gyerekek.
r>A füzeknek nem sürgős itt semmi sem, ők még várnak, hogy lesz-e mi sem, vagy mire sem?
r>
r>Így késő délután, a nap süt, élvezetesen, de lassan indul is véglegesen.
r>Akkor aztán világítani fog, ugyanúgy, mint nyáron, mi meg örülünk nyár várón.
r>A mi kis patakunk szépen folydogál, parti köveket mossa… semmiér’ meg nem áll.
r>
r>Vecsés, 2023. október 7. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban. (Ez egy ókori versforma. Itt a rím, soron belül van a sor közepe táján és a végén…)
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös trió)
r>A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm,
r>A nap sugarát szívből élvezem, fölöttébb jólesik… simogatja bőröm…
r>A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm.
r>
r>Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora,
r>Megérkezett újra az innen számolt életév… egy, már megélt igy letelt újra…
r>Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora.
r>
r>Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak,
r>Lehet is majd, hogy ez segít, jövőre újra egy évet ugranak…
r>Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak.
r>
r>Vecsés, 2018. november 24. – Kustra Ferenc József- A 3 soros-zárttükrös versformát és szer-kesztettem véglegessé, használhatóvá. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. el kell olvasni egy-ben. Utána a 2. és 3. sort kell olvasni egyben és a különbség, ekkor nyilvánul meg és adja ki a mondanivalót.
r>
Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni?
r>Ehhez persze, felszerelést kéne venni.
r>Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem,
r>Így felszerelés nélkül, van saját hegyem.
r>
r>Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene,
r>Akit megcsapna a bennem levő eszme.
r>No, itt és most ez van, ilyennek születtem,
r>Vegetálva élem, nyomorult életem.
r>
r>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
r>
Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…
r>Télikabát dukál, három nap és megéljük… tél.
r>Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél…
r>
r>Konvektorok már
r>Fűtenek… jó meleget!
r>Kinézni, fázós!
r>
r>Vasárnap megvolt
r>És Advent első napja.
r>Volt lila gyertya…
r>
r>Ilyenkor Advent
r>Idején kell… gyertyafény.
r>Jó, a szeretet.
r>
r>Hit és a remény
r>Ami kell, az is meglesz!
r>Karácsony itt lesz!
r>
r>Vecsés, 2023. november 28. –Kustra Ferenc József íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Nagyon szép! Ég a lila adventi gyertya,
r>Ez, az idén… igazi örömöm mára.
r>
r>Múlt két nap... Meggyújtottuk, égett első adventi gyertya,
r>Kint nem volt hófehér takaró, bent álomgyertya... lángja.
r>
r>Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének,
r>Az adventi koszorún a gyertyák mind bizony még nem égtek…
r>Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének.
r>
r>Nemsokára megjön a Jézuska
r>Ő majd mutatja, mi a hit útja…
r>Mindenkinél biztos meg is jött már az adventi álom,
r>Mi rózsaszín gyertya lángjában majd látjuk lobbanáson...
r>
r>Vecsés, 2023. november 28. – Kustra Ferenc József– íródott: a már publikált „Advent idején” c. versem átirataként.
r>

Értékelés 

