Aki túl hamar megelégszik alkotásával azr>Súlyos vétket követ el önmagával szemben.r>Shakespeare a pokol ebei veszélyeiről beszél, r>r>Milton vakul is látta az Elveszett Paradicsomot. r>Ady Illyés szekerén robogott, és Madáchr>Keserű rokonszenvvel írt az ember tragédiájáról.r>r>Világunk telve van mindennel ami elképzelhető,r>Tengerek mélységével és ágaskodó hegycsúcsokkalr>Hol majd hogy végtelen a kilátás és ritka a levegő.r>r>Nem elég csak a lélek hangjára hallgatni.r>Mélyebbre kell búvárkodni és magasabbra szállnir>Ahol maga a fold szellemének moraja regél.r>r>Ha már túlfolyik poharad és tüzel a szívedr>Bátran vedd kézbe lantod vagy tolladr>És bizalommal örvendezzél vagy búsulj.
Csak elgondolkoztam…
r>
r>Szívem lobogott,
r>Mögöttem lég, porzott,
r>Vágy kicsit okoskodott.
r>Nem, kicsit se mocskoskodott,
r>Senki sem akaratoskodott,
r>Vágy helyén, folyóparton tobzódott.
r>Szerelemben senki nem huzakodott,
r>Sőt, az élet közben békésen mormogott,
r>Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott.
r>Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet,
r>De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett?
r>Ez nem szépített múlt, hanem reális... a beépített.
r>
r>2018. július 29. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet -A. Balra zárt legyen.
r>
(anaforás, bokorrímes)
r>Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
r>Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
r>Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn…
r>*
r>(senrjú)
r>Bánat, eltűnés.
r>Bánat, téli semmibe…
r>Bánat, imádat!
r>*
r>(Bokorrímes)
r>Sorsom jól kibabrált velem, mert nekem tán' végleg úgy rendelte,
r>Járlak a térdig-hó lepte utcákon, míg meg nem jön az este,
r>És kutyák ugatása égbe hallatszik, azt szép rőtre festve.
r>*
r>(septolet)
r>Emberek jöttek szembe,
r>Kérdezgetve,
r>Ég meg átfestve…
r>
r>Mit mondjak válaszképpen?
r>Helyzetem bánatosan-idétlen…
r>Lelkemben
r>Elvesszen…
r>
r>Vecsés, 2023. január 17. – Kustra Ferenc József – íródott: Oszip Mandelstam (1909) azonos c. verse átirataként. Közzétette a műfordító Szöllősi Dávid.
r>
Régbe vész'... sok ifjú év!
r>Öregen nem félek időtől…
r>Kegyelem sincsen…
r>*
r>Utam lassan véget ér,
r>Emlékek fakultan elbújnak…
r>Kegyelem sincs már…
r>*
r>Időm is lehet, lejár.
r>A pokolban tűz felelősként…
r>Kegyelem se nincs…
r>*
r>Élet-énekem halkul,
r>Öregen ez már csak dúdolás.
r>Kegyelem illan…
r>*
r>Öregen immár, ki sem
r>Akar már jól megcsókolgatni…
r>Kegyelem volt, nincs…
r>*
r>Régbe vesznek élet sok
r>Évei, nyomtalanul tűnnek!
r>Kegyelem… minek?
r>
r>Vecsés, 2020. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban, ami az én fejlesztésem. Szótagszám = 7-9-5. {haiku elvisége alapján…}
r>
A poéta gondolatsora…
r>
r>Ha tollad engedelmes, ujjongva fölöset írsz?
r>Ha témák makacsok, vagy ragyogásul elszédít,
r>Ha netán a nagyszerűségén az örömtől sírsz
r>Vagy kéregetősként versed, ajtódhoz beállít…
r>
r>Ha csak egy pirinyót kinyitod a gondolatod ajtaját,
r>Befurakszik, elsodorja gondolatod építő árját.
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József
r>