Idő 
Értékelés 
Értékelés Csillogva izzanakr>Kacsingatva r>Pislákoló-vonzónr>Hűvös fehér-kék fénnyelr>Ábránd melegséggelr>Éjfél utáni r>Tündöklő csillagok, r>S közben álmodban r>Oda osonokr>Veled vagyok. r>r>Minden éjjelr>Ha álmatlanságr>Gyötör éppenr>Úgy hiszemr>Mosolyoddal ragyog,r>Ereszkedik fénye r>Egy csillagnakr>Fáradt szemembe.r>Pupillám mögött r>Ragyogva surranr>Lelkember>Még borús időben is.r>r>Álmatlan éjjelenr>Csillagképekbenr>Letekint rámr>Évezredekkelr>Lemaradt időr>Pillanata.
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
r>
r>(leoninus)
r>A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
r>Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
r>Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
r>A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
r>*
r>
r>(senrjon)
r>Az egyszerű embert már
r>Rögvest elfelejtették… már nincs!
r>Ők, ártatlanok.
r>
r>Úgy tűnik, hogy a halál
r>Maga, mulandóságért harcol
r>Ő a végsegéd!
r>
r>Fekete kosok gyónnak,
r>Ha pénz nem érkezik időbe!
r>Élősködők ők!
r>
r>Ők háború robbantók,
r>Katonahalál… kasszírozok.
r>Élősködők ők!
r>*
r>
r>(leoninus csokor)
r>Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
r>Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
r>Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.
r>
r>A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
r>A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
r>Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.
r>
r>Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
r>Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
r>Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.
r>
r>A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
r>Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!
r>
r>Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
r>Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
r>A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…
r>
r>Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
r>Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
r>Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
r>Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
r>A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.
r>
r>Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
r>
A téli nap, vakítóan süt…
r>Hótakaró visszaveri fényt,
r>Én meg nézem, mint egy átszellemült.
r>Úgy élem meg, mint egy leányregényt.
r>*
r>Hófehér a hó,
r>A tisztaság szépsége…
r>Hógolyó fehér.
r>
r>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
Avagy: tagadni a múltat?
r>
r>A jövő titok,
r>De a végzet intézi…
r>Múlt meg, úgy, ahogy…!
r>*
r>Másodpercenként
r>Létezik, jövő kezdet.
r>Csak múlt alapján!
r>*
r>A vágy, csak álom,
r>Vagy teljesül, vagy soha…
r>A múlt, biztos pont!
r>*
r>A múlttól félni
r>Dőreség, vissza nem jön.
r>Csak… kutakodni!
r>*
r>Előttünk tenger
r>Sok kérdés múltba vezet.
r>Múlt, mégis jelen…
r>*
r>Múlt hullámai,
r>Visszatekintenek majd,
r>Valóság ködbe.
r>*
r>Múlt, feneketlen,
r>Ködös pusztasága él!
r>Világosodás.
r>*
r>Ókori vársánc
r>Élet sok problémája.
r>Múlt nem nyeli el.
r>*
r>Reggel ébredni,
r>Halott tegnap-tudattal.
r>Fatalista múlt.
r>*
r>Emberek sorsa
r>Múltban pecsételődött.
r>Pofonegyszerű.
r>*
r>A bajt keresni
r>Nem kell. Jön az magától.
r>Múlt történések…
r>*
r>Mély csenddel elvész
r>A bennünk élő múltunk.
r>Ez, identitás?
r>
r>Vecsés, 2016. január 21. – Kustra Ferenc József
r>
Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
r>Én, majd, ha járok a puha hó selymen,
r>Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
r>Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.
r>
r>Apró dombokat, torlaszokat épít szellő,
r>Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét,
r>Milliónyi lélek várja, minden betűjét.
r>Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő…
r>
r>Kerti asztalunkon, hófehér a terítő,
r>Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet,
r>A kemény hidegben látni a leheletet.
r>Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő.
r>
r>A tél jeges lehelete most a kertész,
r>Feltámad a szél, de ezt el nem fújja,
r>Házunk fala a hótorlaszt felfogja.
r>Nyáron erre gondolva, legott megáll ész.
r>
r>Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő,
r>Csillagok messze a felhők fölött ragyognak,
r>Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak.
r>Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő…
r>
r>Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével.
r>
