Idő 
Értékelés 
Értékelés Nézetem nem érvényesülhet
r>Az élet bármely területén.
r>Levonom a következtetést
r>Balga, semmi ember valék én.
r>
r>Ember mindig hibát keresi
r>Ez életet előmozdítja.
r>No, de, önmagában keresni
r>Talán ez az ember nagysága.
r>
r>Ilyennek születtem, neveltek,
r>Így látom környező világot,
r>Tán' ismerem őket; emberek,
r>Hogy szerezzek gyertyát, világot?
r>
r>Értékelem eddigi éltem,
r>Fény még nem gyúlt a borús egén,
r>Valami célod volt Istenem…
r>Meg kell tudnom, mire élek én!
r>
r>Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József
r>
Írni fogok a hónakr>Hogy legyen itt márr>E hónapr>Mert ha eljön r>A hó-napr>A sok gyerekr>Örölhet r>Majd a hónakr>r>És ha mindentr>Belep a hór>Hónap lesz r>A suliban is r>Halihór>Boldog leszr>Majd a sok lurkó.
(leoninus csokor)
r>A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
r>Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
r>Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők.
r>
r>Senki ne bántson poétát, ó, mennyi dolga van… egy kis magány hol van?
r>Senki ne bántson poétát, lehet, hogy épp ideges… gondolatában sem kedves.
r>Senki ne bántson poétát, mert lehet, rossz verset ír… vagy szerelmet kiír.
r>
r>Ne zaklasd poétát, látszik gondolatába merül… kínlódik is esztelenül.
r>Ne üldözd poétát. meg még elmenekül… Ronda lenne, hogy futva menekül…
r>Ne űzd el a poétát, ha ő a legjobb szomszédod, A másikról mi derül ki, ha megkapod?
r>
r>Képzeld: a poéta is lehet szerelmes, így lehet tanúja, hogy mily’ heves…
r>Képzeld: a poéta is lehet szeretetteljes, így más szívének nagyon kedves…
r>Képzeld: a poéta is emberből van, de lehet, hogy szívében ’hasadóanyag’ van…
r>
r>Vecsés, 2023. augusztus 29. – Kustra Ferenc József
r>
Senrjú stílusú haikuban…
r>
r>Megint szüret lesz.
r>Még dong a hordódonga.
r>Finom-bor tartó.
r>*
r>Seregély hadak
r>A méz ízű szőlősben.
r>Szüret a lankán.
r>*
r>Mézízű szőlő
r>Tőkén várja új létet.
r>Lehet, óbor lesz!
r>•
r>Ronggyá foszlott már
r>A jó idő, szüret lesz.
r>Must, szőlőprésből.
r>*
r>Nagy zsivaj, lárma
r>A szüret kísérője.
r>Újborhoz szedik!
r>. *
r>Szőlőszem mosoly
r>Invitál szüretelőt.
r>Nehéz a puttony.
r>*
r>Üres hordókat
r>Újbor fogja tölteni.
r>Már töppedt szemek.
r>*
r>Lovas kocsikon,
r>Dézsák. Csurig töltöttek.
r>Irány, a présház.
r>*
r>Nagy dézsákban csak
r>Gyűlnek a szőlőhegyek.
r>Mindenből must lesz.
r>*
r>Öntelt fahordók
r>Várják mustot… érlelni.
r>Újborról, nóták…
r>*
r>Hordó ujjongás!
r>Érzik, telik a hasuk.
r>Újbort érlelnek.
r>*
r>Hordó lett napfény
r>Őrzője a nedűben…
r>Újbor… lesz óbor.
r>
r>Vecsés, 2016. október 8. – Kustra Ferenc József
r>
A csend csak szitál, mint az őszi eső,
r>Csak van, de nem-igen fergeteges ő…
r>A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok,
r>Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok…
r>
r>(apeva)
r>Dúl
r>Vihar
r>Fenn s bennem,
r>Szememben könny;
r>Tudod… fáj nagyon.
r>
r>(Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a
r>Éppen megtörik a csönd,
r>Háború van, odafönt,
r>Ölelj át, harag helyett,
r>Míg lelkem könnye elönt.
r>*
r>
r>(Halmazrímes)
r>Sokoldalú még a lelkem, de már a vibrálása csökkenőbe,
r>Kóstolgat nyomoronc élet, szenvedek, mint tetű zsírosbödönbe.
r>Minden perc olyan, mintha nagy-dühöngőn, virágtörő lenne,
r>Ha odaérne a nővő gaz, volna, amit leverhetne.
r>
r>Fény
r>Nélkül,
r>Rögös út
r>Az életem.
r>Elvész reményem.
r>
r>Vigasztalj, hogy ne fájjon,
r>Elérjen régi álmom,
r>És boldog legyek még ma,
r>Tudom már, meg nem bánom.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba,
r>Nekem folyvást, havas-esőlé folyik be a nyakamba…
r>Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba.
r>
r>Nem
r>Vigasz
r>A szó, ha
r>Annál több nincs.
r>Kiút nem dereng…
r>
r>Annyi rossz történt velem,
r>Segíts, hogy ez jó legyen.
r>Írj szépet verseskönyvbe,
r>Ugye, nálad van helyem?
r>*
r>
r>Érzem, hiányzik a lelkemről, szeretve-simító kéz melege,
r>A meztelen hátamon lehetne a kontakt, mesés egyvelege…
r>Istenem, ha már megszabadulhatnék a gonosztól…
r>Megszabadulnék a bús életmúlttól, a mocsoktól?
r>
r>Kéz
r>Kézben,
r>Arcunkon
r>Mosoly, már csak
r>Ennyit szeretnék…
r>
r>Tegyük zsebre a múltat,
r>Kezembe fognám ujjad,
r>El sem engedném többé,
r>Míg bennünk a tűz gyúlhat.
r>*
r>
r>Hetvenegynél érzem, már kevéssé tüzes bennem a vágy,
r>Még nem tudom, de bizony meglehet, hogy vár már a bonc-ágy…
r>Vívódok elmerengve... fölfelé kerülök, vagy netán lefele,
r>Bár lehet, hogy sehová és akkor fölmerülhet… ejha; nofene…
r>
r>Vecsés, 2019. április 1. – Mórahalom, 2019. július 30. – Szabadka, 2019. szeptember 6. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla. Az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. A címük: Kiút nem dereng…
r>
