Idő 
Értékelés 
Értékelés Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
r>Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog.
r>
r>Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra!
r>Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva.
r>
r>Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni,
r>Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni…
r>
r>Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga,
r>És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa.
r>
r>Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga,
r>Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa.
r>
r>Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József
r>
(Septolet)
r>Ködben vagyok,
r>Emlékezni tudok,
r>Akarok!
r>Nem papolok.
r>
r>Víg vagyok,
r>Ködöt találok!
r>Így nem botorkálok!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe,
r>De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe…
r>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe.
r>
r>Még bennem van szép az éji álmom,
r>Akkor még nagy napfény volt a tájon.
r>Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág,
r>Ez, mi körülölel maga a ködös világ.
r>
r>Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom,
r>Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson…
r>Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek,
r>Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek.
r>
r>Nem látok semmit!
r>Nem hallok semmit!
r>Autók sem járnak, ködös csend honol,
r>Ez a csend most megtartón, belém karol.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg,
r>Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg…
r>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg.
r>
r>Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József
r>
Emlékezni, arra sétáltam…
r>
r>Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
r>Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.
r>
r>Emlékek padján ültünk Julcsi!
r>Neked, nem volt kedved beszélni…
r>Egyedül álmodtam,
r>Hozzád, csak vonzódtam…
r>Betegségem érdekel téged?
r>
r>Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
r>Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?
r>
r>Most nem vagy itt, de emlékezek,
r>Szerető szíved add, még kérlek…
r>Tovább is vágyok rád,
r>Ó, lelked, ha adnád…
r>Körülmények hidegen hagynak?
r>
r>Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
r>Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…
r>
r>Posványba lett szeretet, Julcsi!
r>Sárba lett a múltunk taposva.
r>Szeretnélek akár,
r>De nem akarod már…
r>Sártócsába veszett szeretet…
r>
r>Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
r>Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!
r>
r>Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…
r>
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz,
r>Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
r>Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.
r>
r>Néma, egyenes sorok,
r>A színkavalkád meg vigyázban!
r>Léleknek szépség.
r>
r>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
r>De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
r>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.
r>
r>Megálljt nem ismeri az
r>Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
r>Szép az enyészet?
r>
r>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
r>Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
r>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.
r>
r>Jégcsapok nem enyésznek,
r>Mint főúr, hasat növesztenek.
r>Lesz enyészetük…
r>
r>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
r>Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
r>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.
r>
r>Köd óvatos… sompolyog!
r>Mint egy lidércfény zárózóna!
r>Júj és őszinte!
r>
r>Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban
r>
Koszorúba rendeződikr>Időnként a hangulatr>Búsul az ébredés ásító percétőlr>Amíg kalapot emel az alkonyat.r>r>Reggel a hajnal szilánkjair>Megsebzett felhők kíséretébenr>Nyirkos hűvösséggel telepednekr>Az induló nap hiányosságairar>Az érzékelések látószögére.r>A bal láb elsőséger>Mende-mondák árnyékábólr>Olykor ugyan kikandikál,r>De csak az összefüggések r>Mítosza marad.r>A rosszul indított napr>Bélyegzőjének tintafoltjar>Megfesti a léptek múló pillanatát.r>r>Megesik -r>A pecsét nyomar>El nem tűnik sohar>Szemnyugtáig virítr>Sorskönyvünkbenr>Kézjegyét ott hagyja.
