Idő 
Értékelés 
Értékelés Pihenj csak. Itt leszek melletted,r>s csöndesen őrzöm álmodat,r>lágy takaróval betakarlak,r>megsimítva az arcodat.r>Ne félj. Ha rosszat álmodnál,r>elég egy sóhajtás nekem,r>s messzire űzöm a rosszat,r>amelytől riadt leszel.r>Pihenj csak. Fáradt vagy. Látom.r>Elárulja a két szemed.r>Olyankor bágyadtan nézel,r>szemed is elárul nekem.r>Ne félj. Én itt leszek mindig,r>s ha kell, virrasztok veled,r>hűvös estéken, téli éjen,r>majd meleg takaród leszek.r>Átölellek és magamhoz húzlak,r>hogy érezzem milyen melegr>tested, amikor átölelver>békésen itt alszol velem.r>Tudod, nekem csak az a fontos,r>hogy mindig melletted legyek,r>s megőrizzelek minden bajtól,r>hiszen annyira féltelek.
Elmúlt az ünnep, de nekem mégisr>épp olyanok a reggelek,r>mint amikor a fenyőfaizzór>halvány fényében ébredek.r>r>r>Ugyanúgy fúj a téli szél is,r>s látom az ablaküvegenr>áttetsző fehér jégvirágokr>milyen szép függönyt képzenek.r>r>r>Úgy fázom. Mégis elvarázsol,r>pedig érzem, hogy reszketek,r>s mégis: e hűvös fehérségbenr>szinte érzem, hogy elveszek.r>r>r>Valami bűvös fehérség vonz,r>amely oly tiszta, mint a hó,r>melytől szinte könnyül a lélek,r>s újra érzem, hogy élni jó.r>r>Tudom: az élet kemény olykor,r>s talán túl sokat szenvedünk,r>de az erő, mely lelkünkből jön,r>legyőzi, s erőt ad nekünk.r>r>r>Hiszen épp attól ember az ember,r>hogy százszor, ezerszer talpra áll,r>mindig így volt. És mindig így lesz,r>amíg csak világ a világ!
Szeretnék most olyan szépet írni,r>de a tollam másképp fog ma márr>mint tavaly, hisz itt voltál közöttünk,r>s néked is szólt névnapi imám.r>Mégis: most is ugyanúgy kívánokr>István napra ezer áldomást,r>legyen boldog égben és a földönr>minden István, s legyen oly csodásr>minden napja, amilyet szeretne r>itt a földön, s ne legyen ma más,r>csak kacagás. Vidám nóta zengjen,r>s jókedvüktől visszhangzzon a ház.r>Legyen boldog mindenki a földön,r>s ünnep után is égjen a lángr>szívünkben, és úgy tudjunk szeretni,r>mintha mindig ünnep lenne már.
Óvakodj oly férfitőlr>Kinek szemöldöke összenől.r>r>Ki piros alsógatyát viselr>Azt mindenáron kerüld el.r>r>Ki olvas jobban megfelel,r>De ha kutyát szeret, azt vedd el!
Gyűlölöm! Szakad fel benned, r>de közben mégis szereted,r>pedig önző volt. Szívtelen, csalfa,r>s meg sem érdemli, hogy szeresd.r>r>Akadna más. Szebb is és jobb is,r>kinek te lennél mindene,r>s mégis: a szíved csak érte vérzik,r>cafatra tépve lelkedet.r>r>Belül háborogsz, akár a tenger,r>mely dühödt hullámmal tépi megr>őrült haraggal szétcibálva,r>mindazt, mi útjában terem.r>r>Milyen önző is néha az ember!r>Azt bántja meg, ki hűn szeret,r>nem bánja, ha a másik szenved,r>s poklok kínjait éli meg.r>r>S ha egy másiktól visszakapja,r>talán csak akkor érti meg,r>milyen gonosz volt, de már késő!r>Minden, de minden elveszett.
