Idő 
Értékelés 
Értékelés Megpihennék. Valahol csöndben.r>Valami békés félhomályban,r>ahol nem bántanak a fények,r>s nem zavarnak az álmodásban.r>r>Lehunyt szemekkel látom újrar>akár egy régi, édes álmot,r>szemeid kéklő tisztaságát,r>ahogy rám nézel, s ma is csodálomr>r>az érzést, amelyet irántam érzel,r>bár érintésed ma már csak álom,r>mégis: lelkemnek börtönébenr>meglapulsz. S valahol várodr>r>a szót, mit oly nehezen mondok,r>s te mégis epedve vágyod,r>mint megnyugvásod egy ölelésben,r>Míg szeretted karodba zárod.r>r>Megpihennék karodban újra,r>de nem vonz már semmilyen álom,r>nem csábít már az ölelés sem,r>csak karodban nyugodni vágyom.
Lesznek, e vajon boldog idők mégr>melyet a sors még tartogat?r>Vagy éji sötétbe hajlik az este,r>s nem vár ránk többé pirkadat.r>r>Látom e még a fényt a szemedbenr>mely oly szeretettel néz reám,r>hogy elfelejtek mindent, mi bántott,r>s nem érdekel már semmi más.r>r>Lesz e még vajon napfényes nyár is,r>vagy csak borongós nappalok?r>S szürke felhők, mik könnyeket sírnak,r>s végigfolynak az arcomon.r>r>Tudom, hogy nehéz. Neked is épp úgy,r>hiszen messze vagy, s jól tudom:r>száz határ, amely közöttünk áll most,r>mégis: terólad álmodom.r>r>Amíg a nappalt váltja az éjjel,r>s mosolyt látok az arcodon,r>nem állhat el a szívverésem,r>hiszen szeretlek: oly nagyon.
Van olyan, aki szédült erővelr>félretol minden akadályt,r>s ha kell, üvöltve, sírva,r>de bármilyen próbát kiáll.r>r>Letépi csupasz kezével,r>ha kell a csípős csalánt,r>meg sem szisszen, és sebzett kezévelr>keresve utat talál.r>r>Hiába nőtték be sűrű ágakr>s borostyán fut fel reá,r>félretolja, s az ágak között isr>járható ösvényt talál.r>r>Mindig van, aki összeroppan,r>akár egy díszes porcelán,r>s földre omlik akár egy várromr>ott, a domb túloldalán.r>r>Mindig van, aki lesújtó gőggelr>követ hajítva ránk,r>félresöpörne puszta kézzelr>bárkit, ki útjába áll.r>r>Mindig is volt. S mindig lesz újrar>rossz, de tán majd a világr>megtisztul egyszer, s legyőzi végrer>a gonoszt, mely útjába áll.r>r>De addig küzdenünk kell mégr>mindenért. Nap- nap után,r>s százszor, ezerszer talpra állni,r>ha kell, de győzni muszáj.
Furcsa a kávé íze a számbanr>ezen az álmos hajnalon,r>furcsán ásít a hold is az égen,r>amíg aludni vánszorog.r>r>Oly furcsa most a megvetett ágy is,r>érintetlen a paplanod,r>mióta nem vagy, üres lett minden,r>s oly borúsak a nappalok.r>r>Valahogy most a meleg sem csábít,r>pedig a kályha úgy lobogr>belülről, és a vöröslő lángokr>szinte táncolnak arcomon.r>r>Úgy világít a meleg szobában,r>mint a mécses az asztalon,r>olyan jó meghitt meleget áraszt,r>csak Te hiányzol most oly nagyon.r>r>Tudod: nekem csak Te vagy a fontos:r>s most az órákat számolom,r>amikor végre nyílik az ajtó,r>s karodba omlok. Hisz tudom:r>r>Te is szeretsz, és amíg a szívemr>egyetlen egyet is dobog,r>minden dobbanás tenéked szól, hiszr>teérted élek. Jól tudod.
Mama segíts! Én úgy szeretnékr>rajzolni olyan szépeket,r>amilyet te, de nem tudok még.r>Mutasd meg nekem, hogy lehet.r>r>Rajzoljunk együtt szép nagy házat,r>amelyben elfér sok gyerek,r>s terített asztalt sok- sok székkel,r>hogy minden odaférjenek.r>r>Rajzoljunk fénylő napsugárt is,r>amelytől jobb kedvük lehet,r>s égboltot, amely olyan szép kék,r>amilyen most az én szemem.r>r>Tudod, mama: ha megtanítasz,r>oly szépet rajzolok neked,r>hogy majd amikor megcsodálodr>könnybe lábad a két szemed.r>r>Belerajzolom csöpp kis szívem,r>ami úgy dobog, s úgy szeret!r>Hiszen én vagyok minden kincsedr>Mama! Én tudom, hogy szeretsz!r>r>Ó kicsim! Nekem te vagy mindenr>kincsem mióta létezel!r>Jól tudod. És ez mindig így lesz,r>amíg csak köztetek leszek!
