Idő 
Értékelés 
Értékelés Furcsa tél van, és jég borít mindent,r>jég takarja a cserepet,r>átlátszó, fénylő jégtakarót szőr>minden kis útra a hideg.r>r>Mennék hozzád, de úgy csúszik minden,r>s járható utat nem lelek,r>síkos jégpáncél borít be mindent,r>s elindulni már nem merek.r>r>Rád gondolok. Szeretsz e engem?r>S ont e rám szíved meleget?r>Vagy kihűltél, s ugyanoly vastagr>jég borítja a szívedetr>r>mint itt, ahol jégcsapok lógnakr>furcsa fényben az ereszen,r>mint az átlátszó üvegdíszek,r>amelyek oly törékenyek?r>r>Látlak e még? És szerelmes szívemr>felolvasztja a szívedet?r>Vagy olyan már benned minden érzés,r>mint a téli szél hidege?
Jó lenne hinni úgy, mint régen,r>talán egyszer még jobb lehet,r>s az a súly, mely a vállam nyomja,r>holnapra könnyebb is lehet.r>r>r>Hogy az a hang, mit alig hallok,r>Holnap majd felcsendül nekem,r>s azok, akik most nem ismernek,r>nem nyomják rám a bélyeget.r>r>r>Hiszen a súly, mely földre húz most,r>holnapra másé is lehet,r>s hogy mily nehéz erősnek lenni,r>csak akkor érzed, ha átveszed.r>r>r>S talán, ha te is összeroppanszr>alatta, akkor értheted,r>milyen nehéz is jónak lennir>mindig, és mindenekfelett!
Ez a nap nekem épp olyan most,r>Mint bármelyik. Hideg napokonr>Csak a kandalló melege csábít,r>míg fénye lángot vet arcomon.r>r>Nem vágyom mást, csak melegséget,r>amely átjárja mindenem,r>s szívem melegét annak adni,r>akik számomra kedvesek.r>r>Valami békés biztonságot,r>amely erőt ad énnekemr>nehéz napokon átvészelnir>mindent, s átlépni mindenen.r>r>Jó lenne hinni, hogy az életr>valami jót is tartogat,r>s nem csak fényképről láthatom majd,r>akik nekem oly fontosak.r>r>Talán valami égi angyalr>lát most, s hallja a hangomat,r>s éji sötétben, pilleszárnyonr>Elküldi legszebb álmomat.
Új évet írunk. Temessük mélyenr>Emlékeinkbe mindazt, mi bánt,r>S ne legyen semmi ebben az évben,r>ami árnyékot vetne reánk.r>r>Legyen erőnk, hogy meg tudjunk vívnir>minden harcot, mi vár még reánk,r>akarva, küzdve, százszoros hévvel,r>s ne legyen, aki utunkba áll.r>r>Szeressünk. S úgy is éljünk meg mindent,r>mint ritka percet, mely olyan csodás,r>mit egy álom, mit őrizünk féltve,r>szívünk legmélyebb, féltett zugán.r>r>Halljunk meg minden apró hangotr>Amely hozzánk szól, s szívünk falánr>úgy törjön át, mint parányi fénypont,r>mely utat mutatva ragyog reánk.r>r>Napfényben ússzon mindig a reggel,r>s úgy süssön be az ablakon át,r>hogy a ránk omló meleg sugárbanr>érezzük: milyen szép a világ.r>r>Hozzon az újév jólétet végre,r>hogy ne halljunk oly sok síró fohászt,r>bőséges áldást új reményt hozzonr>mindenkinek, és ezer csodát!
Akkor is tél volt. Éppen úgy fáztam,r>ahogyan most, s a balkononr>zúzmarát fújt a téli szél,r>míg végigsimított ajkamon.r>Hideg szelét az arcomra nyomta,r>s aztán süvítve itt hagyott,r>nem éreztem, hisz egyre csak vártam,r>hogy megérkezz végre. S jól tudom:r>Te is éppen oly remegve vártad, r>hogy hozzám érj végre, s oly nagyonr>szerettél akkor, most is érzem,r>leheleted az arcomon.r>Hozzád bújtam. A kandalló fényer>lángrózsát gyújtott arcomon,r>vöröslő fényét ránk vetítver>meleget ontva felcsapott.r>És mi szédülten bújtunk össze,r>s szerettük egymást oly nagyon,r>mintha elválni sosem tudnánk,r>s most mégis: Egyedül itt vagyok.r>Rád gondolok. Merre vagy éppen?r>Tudod, én most is itt vagyok.r>Épp olyan félve, remegve várlak,r>mint akkor, azon az alkonyon.r>Mégsem hívlak, hisz úgysem hallod,r>ahogy a szívem zakatol,r>Minek is mondjam? Úgysem érted r>miért is fáj most oly nagyon.r>Nem vágyom semmit, csak a lángot,r>amely benned úgy felcsapott,r>hisz a melegét most is érzem,r>ahogy végigfut arcomon.r>Tudom, hogy százszor visszajönnél,r>csak kérnem kéne, de jól tudom:r>az a láng, bár még most sem hunyt ki,r>lelkünkbe égett, s fáj nagyon.
