Az erdő finomra hangoltr>Húrjain vibrál az életr>Megnyugszik a lelke r>Annak aki ide betéved.r>r>Zen dala csengr>Csacsog a csermelyr>Csilingelő erekből r>A hangr>Pancsolva zengr>A kövekhez tapadvar>Siklik zsibongvar>A patakba.r>r>Moha illat lengr>A kanyargó part menténr>Ahol a nádasban pangr>A lelassult folyamr>Tükrén ringr>Az olvadó nap sugarar>És a madarak kórusar>Elmét simogatva r>Reng-cingr>Mint valami dopping.r>r>Az idő itt r>Csak teng-lengr>A fénnyel együttr>Ahogy terjengr>A fák bújócskáznakr>Amíg az ember lézengr>Merengr>Túráján ténferegr>Miként az út tekereg.r>r>Az erdő még zsongr>Dorombol a napkorong r>De lassan alá merülr>Tétlenülr>Mert a hold már ellenszegülr>És ahogy az estéli harangr>Megkondulva bongr>Hirtelen minden elcsendesül.r>r>Az idő megnyújtja r>Nesztelen lépteitr>A sötétedő zen-gésben.
Csörög,r>Összerezzenek,r>És belém mártja r>Az éjszaka álmar>Sárga-melegr>Fényét,r>És behunyt pillák mögöttr>Átlátok mégr>Az éj kötöttr>Fátyolán.r>r>Aztán újra r>Csörög a vekkerr>Kíméletlen...r>Keljél már fel!r>A kiszabott Lét-idő r>Gyorsan folyik el!r>...és még élnedr>Tenned is kell!
A szilaj lovakatr>Vadul ostrozza a hajtó.r>Hiába mereszted szemedetr>A páros nem látható,r>De figyelheted a szekeretr>Ahogy kerekéről r>A rozsdás idő lepereg,r>És csak tekeregr>Az évszakokkalr>Évezredeken át.r>Pihenőrer>Nem áll meg sohase,r>Nem hajt beler>Semmilyen gödörbe.r>Egyenletesen haladr>Körbe-körbe.r>r>A tajtékzó lovakr>Patái alattr>Olykor dübörög az ég.r>Szikrát,r>Csillagot szórnak szerteszét,r>És a hajtó tekinteter>Akkor is,r>Csak a kör közepére r>Öszpontosul meredten,r>Mert mindig ott van r>Az az Egy feledhetetlenr>Aki sosem r>Mozdul , és téved el.r>......r>És mutatja az iránytr>Merre indulj el,r>Ha a világbanr>Valamikor elveszel.r>r>/Utóirat/r>Csak figyeld a hátsó kereketr>S a szekér fedelet.r>Lelkedben emeld ötször magasbar>És megláthatod hol világítr>A Mindenség ablaka.
Igen fáj sikertelenségem,
r>De tudom, rossz korban születtem.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Születhettem volna ez előtt,
r>Pont száz évvel… sokkal ez előtt.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Úri világ volt... és kellemes,
r>Magamfajta benne sikeres.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Ott számított ész, úri modor,
r>Ki lehetett ugrani sorból.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Ma társadalom csak széthullik,
r>Emberi érték végleg kopik.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Eldurvult, gépies lett élet,
r>Megszűnt minden, mi meghitt szeglet.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Mi tartja össze embereket?
r>Nem értékeli értékeket!
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Életem igen sikertelen,
r>PLB, de folyvást rágódók életen.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
r>
r>
Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
r>Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
r>A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
r>Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.
r>
r>A sírok éje, már akár le is szállhat reám,
r>A legszebb versem, már azonnal meg is írhatnám…
r>A sírok éje, már akár le is szállhat reám.
r>
r>Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva,
r>Pedig van papirom, mi témát várja… tenta, írást várja…
r>Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva.
r>
r>Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki,
r>Pedig e költeményem olyan-búsan csodaszép. Versem lelki…
r>Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki.
r>
r>Vecsés, 2023. december 9. - Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

