Idő 
Értékelés 
Értékelés Létezik-e véletlen?r>Vagy hívjuk sorsnak?r>Véletlenül nem teszünk és mondunk dolgokat!r>A véletlen nem változtat sorsokat,r>Se nem ad vívott harcokat!r>Véletlenül nem tudsz hitben járni,r>se igaz embernek maradni!r>Véletlennek hívjuk olykor,r>mit nem magyarázhatsz sokszor!r>Isten sem véletlenül,engedte fiát engesztelésül.r>Ne bízd soha véletlenre a kegyelmet!r>Tudd, hogy az Úr téged megváltott!r>Érted mindent odaadott.r>Nem nézte te mit tettél,r>Hű voltál-e s szívből szerettél!r>Mégis elküldte a számára legkedvesebbet.r>Ki meghúrcolva vitte a terhet!r>Büneink súlya nyomta a keresztet.r>A halál sem tántorította meg érted!r>Ezért hát soha ne bízd véletlenre,r>mi elvezet a kegyelemre!
Csoda szép nap a mai,r>Hűvös téli szellő kíséri.r>Sétálunk boldogan, hisz a hangulata csuda jó.r>Mihez semmi sem fogható.r>Veszek egy nagy levegőt, érzem szinte megdermed az arcom.r>Nem messze tőlünk gyerekek boldog játéka töri meg a csendet.r>S az apák szelíd hangja,r>Mivel gyermekeit rendre utasítja.r>De várj, mi történik? Az ég miért sötétlik?r> Uram mi történik?r>Miért sír az ég is?r>Futva irány haza,r>Az ártatlannak nincs választása.r>Nem gyerek nevetés amit hallunk.r>A szíréna váltja hangjuk.r>Ember, ember ellen!r>Istenem ne engedd el kezem.r>Miért kell a háború?r>Kinek jó ha a nemzet szomorú?r>Körbe nézek szívem nagyot dobban.r>Nem látni már jatszó gyermeket.r>S a büszke apák is eltűntek.r>Istenem el ne engedd kezem,r>Segíts szeretteim megvédenem!r>Elmúlik majd tudom jól,r>S nem marad utánna semmi jó.r>Létezik az igaz megbocsátás?r>Letenni a terhet mi nyomja szíved,r>Hogy életed újra felépíthesd?...r>Istenem el ne engedd kezem, védd meg az ártatlant.
(3 soros-zárttükrös)
r>Van, hogy ülők a tanya melletti padon
r>Holdnézőben vagyok, vaksötétben, vakon!
r>Van, hogy ülők a tanya melletti padon
r>*
r>(senrjú)
r>Jaj! Eszelősen
r>Bámulok a sötétbe.
r>Ugatással jó?
r>*
r>Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken,
r>Nézem, hogy mit látok a mély-sötét kék égen.
r>Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken.
r>*
r>Ha nincsen másom,
r>Csak sötétség bámulás?
r>Csukott szemmel jó?
r>*
r>Ott ülve, a sötét csend átölel sőt, körülvesz.
r>Vetekszik a magányommal, engem bajból elvesz?
r>Így este, ha ülök, és a Holdat nézem,
r>Messzi kutyaugatás is szól! Az nékem?
r>*
r>Ez álomszerű,
r>És kitöltetlen magány.
r>Én… Holdnézőben.
r>*
r>Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek,
r>Ránézésre kintről úgy tűnik, elfogyástól nem félek.
r>Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek,
r>*
r>Mi az igazság?
r>A tötyörgő bambulás?
r>Tán’ van igazság?
r>*
r>Kiabálnék én,
r>Megvédeném magamat.
r>Ez, úgysem használ…
r>*
r>Csak ülve nézni
r>A Holdat, felhőben is?
r>Vékony, vagy vastag?
r>*
r>Milyen út az a
r>Holdnézéske a padról?
r>Sötétbe, vakon!
r>
r>Vecsés, 2018. március 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Siker záloga a szerencse…
r>
r>Ford mondta: hagyja dolgokat folyni,
r>Ha nem tudja azt megváltoztatni.
r>Ö ügyes volt igen jól csinálta,
r>Így ő lett autósok királya.
r>
r>Megvallom, próbáltam én is így
r>És nem lettem sikeres imígy.
r>Pedig jó módszer, talán való,
r>De oly’, mint a trójai fa ló.
r>
r>A jó öreg ló is alkalmas,
r>Sikert hordozza a tele has.
r>Szerencse kérdése, beviszik-e,
r>Így az is, sikeresek leszünk-e.
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
A poéta…
r>
r>Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
r>Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
r>Elmegy a napfény, messzi útra indul,
r>Terjed a sötét és vakon kivirul.
r>
r>Az éjszaka dalára mindig figyeltem,
r>Ma is olyan, mint… feszített húr a lelkem.
r>Estefelé az asztalnál írnak a Poéták,
r>Alkotnak, jókat, nekik nem gond, gyűlnek a strófák.
r>
r>A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék,
r>Még lilás-vörösben játszik… csak álom-szakadék.
r>A Poéta, hogy lásson, gyújt, legalább két gyertyát,
r>Lúdtolla hegyét megvágja... keresi fortélyát.
r>
r>A gyertya fénye keveredik, a legutolsó napsugárral,
r>Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik mával.
r>A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát
r>Bőszen papírra veti, novellát, lírát és aforizmát.
r>
r>A Poéta a saját gondolatai között lépked,
r>Magányosan csak álmodik, gondolatokat letépked.
r>A gyertya lángja táncolja a naplementét,
r>Ő meg nézi, közben lélekből írja versét…
r>
r>Vecsés, 2012. november 1. – Kustra Ferenc József
r>
