Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…
r>
r>Rabló fekete
r>Csend, elvesz éberséget.
r>Őrkutya alszik.
r>Lustán szunnyad a nyár is,
r>Múlik az éber fázis.
r>*
r>Este, tehén bőg,
r>Várja, hogy jól megfejjék.
r>Abrakoltatás.
r>A holdsarló dagadt mell,
r>Nem fáj, már csorog a tej.
r>*
r>Álmosító a
r>Tücskök esti ciripje.
r>Besötétedés.
r>Feketeség elterül,
r>Szív- fátyol előkerül.
r>*
r>Esthajnalcsillag
r>Tücsök zenét hallgatja.
r>Késői fekvés.
r>Szegre akasztott álom,
r>A csillagos határon.
r>*
r>Erdei ösvény,
r>Eltűnik a sötétben.
r>Állat lábnyomok?
r>Kis őz anyjához bújik,
r>Barna foltként elnyúlik.
r>*
r>Estefelé már
r>Sáska is imádkozik.
r>Fecske jár arra.
r>Szeme a világon csügg,
r>Tollain égi nyom függ.
r>*
r>Vecsernye idő!
r>Vaddisznók a makkosban.
r>Boldog röfögés.
r>Ártatlan malackodás,
r>Őstermészet, semmi más.
r>*
r>Éjszaka, réten,
r>Sün család kóricálgat.
r>Vacsoraidő.
r>Szelíd, tüskés hát szeret,
r>Kemény, szőrös szív helyett.
r>*
r>Fülledt éjszakán,
r>Denevérek repülnek.
r>Lesz-e estebéd?
r>Furcsa finomkodások,
r>Lakmározó barátok.
r>*
r>Éjjel, melegben
r>Halk neszezés. Állatok.
r>Vaddisznó kölyke.
r>Óvatos zizzenések,
r>Fülledt, meleg ól-fészkek.
r>*
r>Éj csendje lágyan
r>Bújik erdei fák között.
r>Pók alszik, nem fon.
r>Hálója erős szőttes,
r>Zsákmánya már felnőttes.
r>*
r>Este már leszállt,
r>Mindenfele, félhomály.
r>Csendes madárfütty!
r>Békült, szunnyadó világ
r>Mint éjjelnyílt létvirág.
r>
r>Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe:„Ősi álom” (2. variáció)
r>
Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…
r>
r>Rabló fekete
r>Csend, elvesz éberséget.
r>Őrkutya alszik.
r>Lustán szunnyad a nyár is,
r>Múlik az éber fázis.
r>*
r>Este, tehén bőg,
r>Várja, hogy jól megfejjék.
r>Abrakoltatás.
r>A holdsarló dagadt mell,
r>Nem fáj, már csorog a tej.
r>*
r>Álmosító a
r>Tücskök esti ciripje.
r>Besötétedés.
r>Feketeség elterül,
r>Szív- fátyol előkerül.
r>*
r>Esthajnalcsillag
r>Tücsök zenét hallgatja.
r>Késői fekvés.
r>Szegre akasztott álom,
r>A csillagos határon.
r>*
r>Erdei ösvény,
r>Eltűnik a sötétben.
r>Állat lábnyomok?
r>Kis őz anyjához bújik,
r>Barna foltként elnyúlik.
r>*
r>Estefelé már
r>Sáska is imádkozik.
r>Fecske jár arra.
r>Szeme a világon csügg,
r>Tollain égi nyom függ.
r>*
r>Vecsernye idő!
r>Vaddisznók a makkosban.
r>Boldog röfögés.
r>Ártatlan malackodás,
r>Őstermészet, semmi más.
r>*
r>Éjszaka, réten,
r>Sün család kóricálgat.
r>Vacsoraidő.
r>Szelíd, tüskés hát szeret,
r>Kemény, szőrös szív helyett.
r>*
r>Fülledt éjszakán,
r>Denevérek repülnek.
r>Lesz-e estebéd?
r>Furcsa finomkodások,
r>Lakmározó barátok.
r>*
r>Éjjel, melegben
r>Halk neszezés. Állatok.
r>Vaddisznó kölyke.
r>Óvatos zizzenések,
r>Fülledt, meleg ól-fészkek.
r>*
r>Éj csendje lágyan
r>Bújik erdei fák között.
r>Pók alszik, nem fon.
r>Hálója erős szőttes,
r>Zsákmánya már felnőttes.
r>*
r>Este már leszállt,
r>Mindenfele, félhomály.
r>Csendes madárfütty!
r>Békült, szunnyadó világ
r>Mint éjjelnyílt létvirág.
r>
r>Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe:„Ősi álom” (2. variáció)
r>
A nyárelőről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.
r>
r>A bárányfelhőcskék
r>Habosak, mint egy szép hullám.
r>Ó, napfénysugarak!
r>Selymes füvek fürge ujja,
r>Itt a nyár, ő itt van, újra.
r>*
r>Szivárvány derűje
r>Borítja messzi láthatárt.
r>Szép a szín-kavalkád.
r>Szoknyában jár a képzelet,
r>Horizont lelkét kémleled.
r>*
r>Hajnaltájt, a csendet,
r>Macska léptei zavarják.
r>Köröm tán' nyikorog.
r>Aranyporban él a hajnal,
r>Felhők alatt száll galambbal.
r>*
r>Nagy, gátlásos sóhaj,
r>Nem engedhet meg napozást.
r>Félig levetkőzve.
r>Lágy fénycsipkébe öltözik,
r>Ajkára rá, vágy költözik.
r>*
r>Pezsgő a forróság…
r>Gémeskútban van hideg víz.
r>Hópihe hiánya...
r>Melegszik az idő máris,
r>Szerelemben hét határ is.
r>*
r>Kút kiapadóban,
r>Réten már szomjúság honol.
r>Eső rég nem esik.
r>Tűző napon szomjas világ,
r>Kalapodban rózsavirág.
r>*
r>Vad, álmatlan éjjen
r>Áramlik gondolati-szél.
r>Vizes lenne eső...
r>Forró széllehelet-álom,
r>Táj esőt vár. Minden áron.
r>*
r>Fa öreg kérgében
r>Bugylival vésett üzenet.
r>Örök a vélemény.
r>Fába vésett szép üzenet,
r>Kéregbe rejt ál-hiteket.
r>*
r>Szív szava is lehet
r>Messzi pusztába kiáltott.
r>Már, kopott szerelem.
r>Szíved kopik csak magától,
r>Múltad benne kunyhót ácsol.
r>*
r>Szél elkergeti az
r>Éltünkből, meleg álmokat.
r>Kis, kutyagomolyag.
r>Vihar előtti csend honol.
r>Menedék is összeomol.
r>*
r>A tikkasztó meleg
r>Érleli szép virágokat.
r>A növény is szomjas.
r>Izzad az ég, de könnyezik,
r>A patak vízzel megtelik.
r>*
r>A lét, sóhajtozón
r>Keresi a békességet!
r>Napsugár, jöjj, szeress!
r>Lét sóhajt, nyugalmat keres,
r>Halkan súgja: ember szeress!
r>
r>Vecsés, 2017. április 11. - Mórahalom, 2017. április 6. - Kustra Ferenc József-- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Selymes füvek fürge ujja”!
r>
Az út Tihanyba lesz,
r>Indul a hajó, felszállás!
r>A jármű elstartol.
r>Havas, nagy tél van, olyan jó!
r>Dombról lecsúszik a szánkó.
r>*
r>Mindenki szájtátva,
r>Csodálatos a kilátás.
r>Pazar panoráma.
r>Felnőtt és gyerek síelnek,
r>Nevezik életvitelnek.
r>*
r>Tó felszínén úszik,
r>Követi az útvonalát.
r>Hullámok nyaldossák.
r>Hógolyózni, jó hóban kell,
r>Gyerekek teszik örömmel.
r>*
r>Vadkacsák repülnek,
r>A nagy szélbe kapaszkodnak.
r>Égi táncot járnak.
r>Hóból építhetünk várat,
r>Aztán, ledönthetünk párat.
r>*
r>Magasak a hegyek,
r>Simogatják a felhőket.
r>Frissít a levegő.
r>Hótól jeges úton vigyázz!
r>Bízz, őrangyalod rád vigyáz.
r>*
r>Nádasok köszönnek,
r>Közel már a célállomás,
r>Sikeres kikötés.
r>Téli mínuszban öltözz fel!
r>Te, ne játssz a természettel!
r>
r>Budapest-Vecsés, 2016. június 5. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban. A HIAQ - kat szerző- és poétatársam Szedő Tibor írta, alá a verssorokat én. A vers címe: „Téli örömök”.
r>
A fatörzsek sötét oszlopokr>a fehér téli tájbanr>és a szűzies hó csillog r>mint gyémántpor a napfényben.r>r>A katona csüggedve fekszik,r>hátával egy fatörzshöz dőlve,r>összetört térde képtelenné tetter>és döbbenten néz le a dombról.r>r>Alig száz méterrel lejjebbr>tombol a csata: visszhangzik a puskalövésr>és egy géppuska lövöldözése csörög.r>A térd ég a sajogó fájdalomtól.r>r>Azon tűnődik, vajon ki éri el előbb,r>megbízott társai vagy az ellenség,r>amely mint sarokba szorított patkány r>harcol kopott, hamuszürke egyenruhában?