Repüljön magasra a
r>Béke fehér galambja.
r>Szárnyaljon az égbe a
r>Boldogság kék madara.
r>
r>Legyen ez egész évben,
r>De főleg karácsonykor,
r>Mert bizony ez az ünnep a
r>Szeretet gálája… akkor…
r>
r>Legyen mindenki udvarias
r>Egymással, férfiak a nőkkel…
r>Szeressék egymást mindig és hűen,
r>Éreztessék gyerekkel, időssel.
r>
r>Az Úr is csak szomorúan néz…
r>A szeretet a legnagyobb kincs,
r>Mivé lesz a teremtett világ, ha
r>Emberek szívében szeretet nincs?
r>
r>Karácsonyt várjuk egy éve,
r>Készülőnk hónapok óta,
r>De vajon szívünkbe a szeretet
r>Óh, lehetne, hogy állandó volna?
r>
r>Karácsonyra ideszáll szeretet angyala,
r>Úr küldi, szívünket szeretettel telítse…
r>Emberek, fiuk, lányok, ifjak és öregek,
r>Kapcsoljátok szívetek szeretet vételre…
r>
r>A szeretet a mosoly szépségében sejlik
r>Az ölelés őszinte melegében rejlik.
r>A szeretet naggyá, gazdaggá tesz
r>És ki így él, az koldussá nem lesz.
r>
r>Figyeljük belül, boldogok vagyunk-e
r>Szeretetre a szívünk kinyílik-e…
r>Másnak, mi is segítsünk átélni ezt az érzést,
r>Szívünk képessége segíteni e szép érzést.
r>
r>A fény, a szeretet a szívünkben, lelkünkben van,
r>Jóban, rosszban, az egymás iránti barátságban.
r>A fánál a mosoly a legszebb dekoráció…
r>Szeretet lángja perzseljen, mint detonáció!
r>
r>Repülj, ereszkedj le ránk
r>Boldogság kék madara,
r>Töltsd ki a karácsonyunk
r>Béke fehér galambja.
r>
r>Legyenek, óh, csak… szép szavak,
r>Durvaság, ne legyen… semmi!
r>Szeressük egymást emberek!
r>Merjünk tán’ boldogok, lenni…
r>
r>Vecsés, 2010. december 20. - Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Az élő hit, az élő szeretet.
r>Hidd! Minden ebből eredeztetett!
r>Legyen missziód: szeretni a családot,
r>Szomszédot, munkatársat, felebarátot.
r>
r>Családdal karácsonykor erősítsed a hited,
r>Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted.
r>Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza
r>Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa...
r>
r>Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben,
r>De a hó csendes, nesze sem hallatszik a téli csöndben.
r>Fehér a háztető, hó borítja udvaron a fenyőfákat,
r>Deres az ablaküveg, téli hidegben nagyon fázzuk… mákat.
r>
r>Fürdesd arcodat fenyőfa és gyertyák fényében,
r>Sütkérezzünk… család és az Úr szeretetében.
r>
r>Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
r>
Ó, az a karácsony…
r>Van kinek rémálom.
r>Nincs mindenhol ajándék gyereknek,
r>Gyereket, nem mindenhol szeretnek.
r>
r>Ó, az a karácsony…
r>Van hol tündérálom.
r>Van hol együtt díszítik a fát,
r>Élvezik egymás ajándékát.
r>
r>Ó, az a régi karácsony…
r>Hajléktalannak, félálom,
r>Mert tudja, ez a szeretet ünnepe,
r>De neki, totál kint van az ülepe.
r>
r>Ó, az a karácsony…
r>Én azt, már úgy várom.
r>Nálunk mindig van ajándék,
r>Szeretet megnyilvánulék.
r>
r>Ó, a karácsonyt… ha várják,
r>Mindenhol kellene, hogy várják!
r>Szétosszák Isten ajándékát…
r>Szétszórják, a szeretet magját.
r>
r>Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József
r>
Karácsony van, a táj nem havas,
r>Ezért a szívem fáj… az havas.
r>Jót eszünk és ajándékozunk,
r>Gyerekek vágya… nem szánkózunk.
r>
r>Hányan vannak, akik egyedül,
r>Ülnek fa alatt… de egyedül…
r>Nincs mindenhol oly nagy szeretet,
r>Pedig az sugároz meleget.
r>
r>Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Már évek óta nem volt fehér karácsony,
r>De most aztán van, mínusz tizenegy fokon.
r>Azért, mert fehér, boldog is a karácsony?
r>Hogyne: égünk magas érzelmi hőfokon.
r>
r>A karácsonyi szeretet mese habbal,
r>Az emberek nem változnak meg két napra.
r>Jó, ha legalább békét nyújtanak jobbal,
r>És ezt betartják legalább e két napra.
r>
r>Vecsés, 2002. december 25. - Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

