Idő 
Értékelés 
Értékelés Gyertyaláng fényében a szobában úszva-kúszva éled a csend,
r>Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng.
r>Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba,
r>De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva!
r>
r>Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony?
r>Havas az egész udvar, a hó a barátom…
r>Menj éjféli misére, téged is vár templom.
r>
r>És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj!
r>Adj ajándékot, a szeretettel menetelj…
r>Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj.
r>
r>Figyeld meg, és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit,
r>És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit…
r>Szeretet uralja elmédet, testedet... picit.
r>
r>Ha holnap új napon, újabb reggelre ébredsz,
r>Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz…
r>Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz.
r>
r>A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot?
r>Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot!
r>Ehhez azért kell kérnünk, némi pénzt és pici gazdagságot,
r>Mert manapság e nélkül nem tehetjük szebbé a világot.
r>
r>Tárd ki ajándékaidat, nagy szeretettel,
r>Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel...
r>Higgy magadban és másokban mellszélességgel.
r>
r>Kérdések nagyon kavarognak a fejemben,
r>Már a holnapot várom, hogy választ megleljem,
r>Válaszokat a hajnal, derengő fényében,
r>Mert hátra megszületnek az élet méhében.
r>
r>Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó,
r>Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró.
r>Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás…
r>Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás.
r>
r>Vecsés, 2014. január 7. - Kustra Ferenc József
r>
Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony.
r>Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon.
r>Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok,
r>De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog.
r>
r>Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve,
r>Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve.
r>Megyek haza és megpihenek a család szeretetében,
r>Együtt töltjük az estét, ajándékozunk, boldog békében.
r>
r>Hó a talpunk alatt, kint az udvaron, vidáman ropog,
r>A dér meg az ablakunkon halkan neszezve, bekopog.
r>Boldog így az ember, boldog a család, élmény együtt lenni.
r>Fák alatt sok egymásra rakott ajándék, jó lesz felvenni.
r>
r>Én csak állok a díszített karácsonyfánk alatt, csak nézek,
r>Szólok a többieknek, nézzétek, hogy csillognak a fények!
r>Mindannyian erre vártunk egész évben,
r>S most megjött… a karácsony fénye békében.
r>
r>Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József
r>
Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat,
r>Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat…
r>Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás,
r>Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás…
r>
r>Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját,
r>Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát.
r>Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér,
r>Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér.
r>
r>Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk…
r>Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk.
r>Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk?
r>Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk.
r>
r>Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok,
r>Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok.
r>A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk,
r>Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk!
r>
r>Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról,
r>De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról…
r>Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja,
r>Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza.
r>
r>Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam.
r>Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan.
r>Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam,
r>A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam.
r>
r>Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog…
r>Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog…
r>A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek…
r>Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek…
r>
r>Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot…
r>Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot…
r>
r>Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József
r>
Felkészítem a
r>Szívemet, odamegyek.
r>Halottaimhoz.
r>*
r>Csendes a téli
r>Sírkert, be van havazva.
r>Minden hófehér.
r>*
r>Karácsony napján,
r>Tisztelegnem kell nekik.
r>Egyedül vagyok.
r>*
r>Itt lakik immár
r>A rokonságom, végleg.
r>Ősök… enyémek.
r>*
r>Beszélgetek én
r>Ővelük. Karácsony van.
r>Közös emlékek.
r>*
r>Ők nem halottak,
r>Csak ide kiköltöztek.
r>Szívemben élnek!
r>*
r>Hó alatt minden,
r>De így ők is fehérek.
r>Sírkő nem látszik.
r>*
r>A sok zord márvány,
r>Fehér lepel mögé bújt.
r>Szeretetteljes.
r>*
r>Csendesen mozog
r>A szellő, hideg átjárt.
r>Soká időztem.
r>*
r>Már megyek haza
r>Várnak leszármazottak!
r>Jövőre jövők.
r>
r>Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…
r>
Zúg a világmindenség, szentesti csendességtől,
r>Az egymásra csodálkozók szemének tűzétől…
r>Lelkekből szabaduló féktelen szeretettől.
r>*
r>
r>Együttérzéssel,
r>Más baján könnyíteni.
r>Meghitt karácsony.
r>*
r>Hallé, bejgli, hal,
r>Töltött káposzta, zserbó.
r>Ünnepi étsor.
r>*
r>Havas karácsony.
r>Kinyílunk egy kis szépre.
r>Tekintsünk égre.
r>*
r>Fehér karácsony.
r>Szívbe költözik, béke.
r>De, béke múlik?
r>*
r>
r>Gyertyalángban a szemünk is csillog
r>Meggyulladt a csillagszóró, villog…
r>Éljük meg, úgy szeretetet… az nem billog,
r>És a sok karácsonyfadísz, nekünk csillog…
r>*
r>
r>Szeretet ünnep
r>Lehetne mindennapos.
r>Békesség földön.
r>
r>Vecsés, 2015. november 30. - Kustra Ferenc József írtam: versben és senrjúban.
r>
