Idő 
Értékelés 
Értékelés A monoton bú emészt konokon,
r>Táncos lábnyom nem látszik homokon.
r>A zászlórúd a szél hárfája lett,
r>Bús hangokat vinnyog a ház felett.
r>
r>A helyzet nem javul, rosszabbodik,
r>A zászlórúd sírva hajladozik.
r>A szél, söprő ereje nem fárad,
r>A monoton bú csak tovább támad.
r>
r>Vecsés, 1999. június 12. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek,
r>Így bizony gyalog én, sehova nem megyek...
r>Lovam hátán, az élettel nem hetyegek…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk,
r>Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk…
r>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk.
r>
r>Idealista nem vagyok
r>Jót fogadni, jaj! Fanyalgok?
r>Idealista nem vagyok.
r>
r>Lovam patái a süket csöndben csattognak,
r>De magányom lábai, előre haladnak.
r>Csak nézek jobbra-balra, biz' mindenkit lehagyunk,
r>Ezek ismeretlen házak, ez nem a mi falunk.
r>
r>Vágta közben épp' elértünk egy bukkanóhoz,
r>Táblán; most láthatod, ha közöd van a jóhoz!
r>Tudom, az életem egy vásári körhinta, mi bizony örökre beindult,
r>Szabadulni? Az innen mentő szabadság, bezárva! Ki, még ki nem szabadult.
r>
r>Jó lenne kicsit lepihenni, hátha rajtakapna a szerencsém,
r>De nem tudom, hogyan kivitelezzem… életlen, nyomorult elmém.
r>Szinte biztos, hogy az én paripám a legjobb,
r>Rá vagyok kötözve, ez lehet legeslegjobb?
r>
r>Az életem zenekarában, én nem játszhatok,
r>Oda nem vettek be a bárgyún néző rongy, gazok…
r>Az életem zenekarában, én nem játszhatok.
r>
r>Vágtat velem a vadló-paripa magányom,
r>Lassan megszokom, így már talán el is várom,
r>Mert úgysincs senki, aki lenne az én párom…
r>
r>Vágtatunk, sík jégen, hóban, és sárban,
r>Viharban, napsütéses villámlásban.
r>Pedig szívesen odabújnék valakihez,
r>Aki ezt velem vágyná... olyasvalakihez.
r>Azonban még a lovam hátán, ott van a fránya körhinta is,
r>Ide aztán bizony segítség kellene, olyasvalaki... is!
r>
r>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs,
r>Életátkom egy valós szíjbilincs, nem kedves kultúr kincs...
r>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs.
r>
r>Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József
r>
Álmodozok én szabadságról, jólétről,
r>De mindez függ valamitől, mitől… mitől?
r>Pénztől függ ez is és minden kapcsolódó,
r>Ki mást állít, bizonygat, az mesemondó!
r>
r>Vecsés, 1999. augusztus 30. – Kustra Ferenc József
r>
Egyszer volt...meg egyszerr>Szivárvány nyílt a kertbenr>Alatta állt egy kis anygyalr>Csillagfényű szép ruhábanr>r>Tündérhaja arany fürtjer>Lengedezett ahogy jártr>Ha kérdésre választ feleltr>Zengő hangja muzsikáltr>r>Sétálgatott fel és alár>A madarak is daloltakr>Lába nyomán amerre jártr>Százszorszépek nyílottakr>r>Gyöngyszemével ha rád nézettr>A világ felragyogottr>Kedved öröm-tóba fürdöttr>S a borúság elhagyottr>r>Egy kislány unokar>Maga az angyalka
Egykoron szakmájában profi volt,r>De lelkében már majdnem holt.r>Testét kissé kór mardostar>Így könnyen rákapott a drogra.r>- Ilyenné lett ez az ember.r>r>Szégyen szíve a sárt taposta,r>Hazudott, csalt, lopott-ahogy tudta.r>Becsületét eljátszotta,r>És a hitét is majd eldobta.r>- Ez lett az az ember.r>r>Egy nap úgy volt-rajta kapták,r>Ahogy döfi az adagját.r>Kábult fejjel menesztették,r>Elküldték, hogy kezelhessék.r>-Megvetés lett az az ember.r>r>A lélekdoktor szívvel szólott,r>De ő üvegszemmel csak mosolygott.r>Hadd írja fel gyógyszereit;r>A drog helyett most jó lesz ez is.r>-Hitetlen lett ez az ember.r>r>Teltek lassan a hónapok,r>A sóvárgás alább hagyott.r>Meditálva önmagábar>Rátalált egy kis szikrára.r>Régi lelke felkereste,r>Ki akarattal felvértezte.r>Már csak hit kell, s meglesz minden,r>Hogy az az új-ember megszülessen.r>r>Fokról fokra éledt újrar>Mint kóros lelkek pártfogója.r>Volt barát ki előkerült,r>És volt aki csak kikerült,r>De a család asztalánálr>Mind örült, hogy velük ott ült.r>-Ez az ember megkerült.r>r>Alázattal vezekelver>Betegeknek segítője;r>Szelíd szívvel ápolt, védett,r>És voltak, kiknek példakép lett.r>Az ifjúságnak megmutata,r>Milyen lehet az Ember arca.r>-Élni kezdett az az ember.r>r>Megvallotta erős hittel-r>Bűnbe eshetsz, elkárhozhatsz,r>De az Isten feltámaszthat!r>Bár szégyen folttal a szívedbenr>Újra élhetsz szeretetben.r>-Megtért az elveszett ember.
