Idő 
Értékelés 
Értékelés Igaz szeretet, és hőn áhított béke
r>Mint csak a kesernyés korunk lepedéke?
r>Ebből mai embernek nincs menedéke.
r>
r>Csak rohan a világ, elrohan mellettünk az élet,
r>Pedig nekünk az kéne, hogy mi a boldogságérzet…
r>Eljött megint az ünnep, a szeretet benned éghet.
r>
r>Itt a Szenteste, ez mindenkié, Tied is!
r>Gondolj erre, figyeld a lelked, és akard is…
r>Szobánkban áll a fenyő, maga a szépség is.
r>
r>A családtagok és barátok ölelése, csókja,
r>Csillagfénnyel borít, így ébredsz reggel virradóra…
r>Ha kint közben hull a hópihe,
r>Olyan, mint a sok-sok tollpihe.
r>
r>Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány,
r>Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány.
r>De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány.
r>
r>Éljünk nagy szeretetben, kívánjuk a békét!
r>Élvezzük a karácsonyt, majd terjesszük hírét…
r>Boldogság uralja el jelenlevők szívét.
r>
r>Vecsés, 2015. december 23. – Kustra Ferenc József
r>
Menőr>Ahogy a nap lemenőr>Színei játszanakr>Csodának látszanak.r>r>Varázslatr>A sugarak parázsnakr>Látszanakr>Ahogy a szemedben játszanak.
Szívek repeső öröme karácsony csodája,
r>Aki most örül... nem lesz fájón üres magánya…
r>Karácsony szelleme, fájó lelket is átjárja.
r>
r>Emberek, egész évben nyüzsögnek, jönnek és mennek,
r>Ácsingóznak, szeretetért, a jóért könyörögnek…
r>Halk csend, lopakodva segít túlélni a lelkeknek.
r>
r>Karácsonyi szeretet-cinkos mosoly feldereng ajkakon,
r>A szél meg ajtót, kilincset ráz és bejönne az ablakon.
r>
r>Szobánkban csak gyertyák égnek párkányon és ragyog a sok ablak.
r>Hold is felkelt, benéz, látja, emberek szeretetet aratnak.
r>
r>Angyalszárnysuhogás, mi halkan, szeretettel zavarja a csendet,
r>Ez bizony kitölti a jelenben a bensőnket, eszet, és lelket…
r>Feltölti a már meglévő múltat és a jó emlékezetünket.
r>
r>Több szál gyertya van a fánkon, és az ők halványas lángja
r>Villódzva árnyakat rajzol, pislákol a félhomályba…
r>Fogjuk egymás kezét, énekelünk, ez szeretet mára.
r>
r>Hol van a múlt, hol van a tegnap, hol van a már elmúlt perc,
r>Az idő, csak jár, komótosan, a pillanat, a szentperc…
r>Gyűlölködőnek, helyet nem adni… és ne legyen rükverc.
r>
r>Lelkünkben terjedjen szét, uraljon... a békesség,
r>Szívünkben legyen, szeretet és hatóképesség…
r>Tettünk az életben legyen olyan… dicsérgessék.
r>.
r>Függőzár van talán az érzéseim ketrecén,
r>Szenteste van, törd fel, szeretetteljes vagyok én…
r>Meglátod, kiül egy öröm mosoly… szám szegletén.
r>
r>Összegyűltünk, ezt nagyon vártuk... a család apraja és nagyja,
r>A lélek együttműködését a másik lélek most fogadja...
r>Ez ma mindenkinek a legnagyobb karácsonyi ajándéka.
r>
r>Ma a célunk, hogy mindenki igazán örüljön,
r>Ne hagyjuk, hogy az együttlétre árnyék vetüljön…
r>Ha szendék ármányló, akkor az elmeneküljön.
r>
r>Jó így együtt, szívünkbe melegség van és sok hála.
r>Karácsony szent estéje megérkezett ide, máma…
r>Jó lenne, ha jól, csak folytatódna, már ma… akárha…
r>
r>Végül kívánjunk még egymásnak, jóérzéssel, áldott ünnepet,
r>És gondoljunk azokra, kik már nem örvendeztetnek bennünket…
r>
r>Vecsés, 2015. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű,
r>Lovas szánon meg dukál a csengettyű.
r>Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya
r>Fagyott árok-vízben folyton korcsolyázna.
r>
r>Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó,
r>Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó.
r>Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással.
r>Kezében óvatosan, védve, fényt tartott, ragyogással.
r>
r>Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos
r>Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz mi kormos.
r>
r>Pedig a szeretet, ami önmaga
r>Képes az oly' nagy Isteni csodákra,
r>Lélekmelengető varázslatokra.
r>
r>Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet,
r>Mert ő tudja, hogy oly' sok ember bizony már hitét vesztett.
r>Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás… ég küld szelet.
r>
r>A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét,
r>Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét.
r>Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét.
r>
r>Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,
r>Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta…
r>Most meg ott áll gyönyörködve, az apraja és nagyja.
r>
r>Szép ez világ, de bizony, nagyon oda kellene tán' figyelni,
r>Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni…
r>A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli.
r>
r>Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal,
r>Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal…
r>Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla,
r>Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra.
r>
r>A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya,
r>Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra...
r>Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba.
r>
r>Vecsés, 2015. december 10. – Kustra Ferenc József
r>
Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat.
r>Közben kicsit horkant a szél… pillanat.
r>
r>Magam vagyok az érzéseimmel,
r>De tán’ velem fenyőfa, díszekkel…
r>Ablakon a Hold is bevilágít,
r>Benne bízok, ő talán nem ámít!
r>
r>Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog,
r>Kint az este a holdfénnyel némán társalog.
r>Lélektavacskámon csónakázik a karácsony,
r>Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson.
r>
r>Élet beszennyezte jóságom tiszta tavát,
r>Ismeretlen angyal hallatja égi szavát…
r>Én meg, küzdöm magamat, egész életen át…
r>
r>Karácsony van, az én boldogságom határtalan,
r>Ha ma véletlenül rossz lennék, az akaratlan…
r>Kint meg, jó nagy köd van, látom, hogy átláthatatlan…
r>
r>Karácsonyunk, mint puha fészekbe, szobába begömbölyödött,
r>Ez bizony nagy öröm, mert úgy látom én, a fény megkettőződött…
r>Ma már láttam, kint a foszló pára, a fenyőfákról csöpögött…
r>
r>Nincs okom a könnyekre, de térdelve is homályosan látok,
r>Kreálok majd valamit az életben, amit fánk alatt várok…
r>És lesz ott majd ajándék szeretet, vigyázva ápolgassátok!
r>
r>Ma van a szent karácsony estéje, és hívőn hiszem,
r>A szeretet mindent legyőz, ezt majd én tovább viszem…
r>Szemetekben az öröm csillogását, majd őrizem…
r>
r>Lehet, hogy talmi árny, ez a csillogás,
r>De ablakon beszólt egy angyal: nyomás,
r>Menj ki a kapuba, vendég jött… ki más?
r>
r>Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József
r>
