Idő 
Értékelés 
Értékelés Olyan lettem, mint a vén diófa ága,r>amelynek pergő gyanta könnye hull,r>csupasz törzsére lassan végigfolyva,r>mint szempillámon, ha bánat könnye hull.r>r>Ő is siratja néma pusztulását,r>ahogy magamban én is fájlalomr>az elmúlott időt, mit rád tékozoltam,r>s nem maradt bennem más, csak szánalom.r>r>Nem is értem, hogy mért tudtam szeretnir>olyat, akinek nincs érző szíve,r>helyébe kemény, hideg kőlapul csak,r>s nem érdekli, hogy másé vérzik e.r>r>Nem is értem, hogy mért hagytam elszállnir>az időt, mely száguld, s üvöltő szeler>hófehér kristályt fúj sötétlő hajamra,r>s márvány arcomra fagycsókot lehel.r>r>Nem bánom már, hisz kárpótolt az élet,r>bár nem adott soha földi kincseket,r>csak két csillagot, mely olyan drága nékem,r>ha rájuk gondolok, szívem megremeg.r>r>Nem várom már, hogy rám csillan a napfény,r>csak e két csillagot hagyja meg nekem,r>had láthassam, hogy felettem ragyognak,r>hiszen az övék egész életem.
Van még helyem e csúf világban,r>hol már alig van szeretet?r>Nem érzem már a melegséget, r>mely a szemekben létezett.r>r>Nem csillognak már úgy, mint régen,r>s látom: oly furcsán fénylenek,r>mint az átlátszó üveggyöngyök,r>s közben könnyeket képzenek.r>r>Valahol megtört már a légbenr>hitünk, s már régen elveszett,r>valami sűrű ködfelhőben,r>mely magába nyeli a fényeket.r>r>Minek is higgyünk? A kimondott szónakr>nincs már értéke, ereje,r>s akikkel tegnap jót tettünk, mostr>azok sütnek ránk bélyeget.r>r>Hiába vagy te tisztességes!r>Nem érték már a becsület!r>Aki másokat dönt nyomorba,r>annak jár most a tisztelet!
Ha majd vén leszek, s sűrű ráncokat sző,r>az idő pergamen bőrű arcomon,r>akkor is ugyan úgy szeretni foglak,r>mint azon az első. édes hajnalon.r>Amikor először fogtalak karomban,r>s parányi ujjad játszott arcomon,r>tétován, mintha angyalkéz simítná,r>s elmúlott bennem minden fájdalom.r>Már akkor éreztem, hogy te leszel mindig,r>nehéz időkben minden vigaszom,r>érted lesz erő megfáradt kezemben,r>s hozzád fog szólni minden mosolyom.r>Sosem hittem, hogy ennyire tud fájni,r>hogy már felnőttél, s olyan messze vagy,r>úgy hiányzol, és fátyolos szemembőlr>kristályos gyöngyként könnyek hullanak.r>Úgy mennék hozzád, száz határon túl is,r>de alig érzem már fáradt lábamat,r>rögös az út, és alig tudok lépni,r>de most is hozzád száll minden gondolat.r>Magam vagyok. de elhasznált szívemben,r>amíg egyetlen dobbanás marad,r>te érted dobban, s bármi is történjen,r>ez a szeretet soha nem apad.
TANQ csokorban
r>
r>Hazám védelmében
r>Vagyok én csatára készen.
r>Még vérem is folyhat!
r>Hazafinak, lelke számít,
r>Ha őt, téveszme nem ámít!
r>*
r>Nekem csettint révész,
r>Rám vár! Nem tudom fizetni.
r>Így nem visz sehova…
r>Nem is akartam még menni,
r>Csak érdekelt, a jegy mennyi…
r>*
r>Ha magadra maradsz,
r>Nyakig ér az egyedüllét.
r>Kilábalás, nehéz.
r>Lelki problémával küzdesz,
r>És nem tudod, holnap, mi lesz.
r>*
r>Napsugár vigasztal,
r>Pedig nem tudja, mi bajom.
r>Mindegy is, jólesik.
r>Bajom ellen, nem jó semmi
r>Arcom, napsugár befedi.
r>*
r>Sötétedő alkony,
r>Nyugvó nap vérébe fullad…
r>Reggel, majd új nap lesz.
r>Álmos vagyok, elballagok,
r>Ágyamban meg álmot várok.
r>*
r>Szemem, a csillagok
r>Fényét issza! Csoda látvány.
r>Elnézném, reggelig.
r>Fent kéne lennem, csodálni,
r>De nem bírok, addig állni.
r>*
r>Rét felett szárnyalok,
r>Itt úgy érzem, szabad vagyok…
r>Pedig, ez csak álom!
r>Szabadság, nincs, és nem lehet,
r>Utálom szemfényvesztőket.
r>*
r>Álom lassan múlik,
r>Hajnali fény, már feldereng…
r>A mai nap, jobb lesz?
r>Mára már, sok új tervem van,
r>Remélem, egyik sem katlan.
r>*
r>Aranymadár, útra
r>Kelhet, messze még a határ.
r>Nem jött vissza soha!
r>Nézek, tudatom kitágul,
r>De a lélek, tovább árvul.
r>*
r>Sötétben nem látok,
r>Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
r>Megyek lendülettel.
r>Új utat a fáklyám mutat!
r>Megtalálja azt, ki kutat.
r>*
r>Harang megkondulhat…
r>Megáll az óramutató…
r>Az én időm letelt.
r>Szerepeim eljátszottam,
r>Ha tapsot kaptam… hajoltam.
r>*
r>Emlékcsónak ringat,
r>Visszaevezek a múltba!
r>Vajon, mit találok?
r>Látom foszlányát, emléknek!
r>Hol a vége, öregségnek…?
r>
r>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
r>
Nyári történések
r>
r>Napmeleg
r>Simogat lágyan.
r>Élvezem.
r>*
r>Nézem, méh
r>Épp’ virágport gyűjt.
r>Enni kell.
r>*
r>Ezernyi
r>Virágillattal…
r>Tavasz lesz.
r>*
r>Méhkasban
r>Készül lépes méz.
r>Orgia.
r>*
r>Mennyei
r>Áldás az eső.
r>Mezítláb.
r>*
r>Tócsa. Sár.
r>Taposni oly’ jó.
r>Kampósszög.
r>*
r>Virágok
r>Helyén a termés.
r>Cseresznye.
r>*
r>Lengedez
r>Szélben a kalász.
r>Aratás.
r>*
r>Napszúrás
r>Öleli kalászt.
r>Jégeső.
r>*
r>Orgona.
r>Virág nyílik már.
r>Színesség.
r>*
r>Öltöznek
r>A fák, zöld színbe.
r>Levelek.
r>*
r>Orgona…
r>Fák ünneplőben.
r>Rügybontás.
r>
r>Vecsés, 2020. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: HIQ versformában, amit az én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3
r>
