Idő 
Értékelés 
Értékelés Elfáradva, öregedve, talán megnyugodva…
r>Számot kell adni, benne öregség lassúsága…
r>Lassú, csöndes erősködés, talán észrevétlen...
r>Pusztulásba menni észrevétlen… lehetetlen.
r>*
r>(3 soros, zárttükrös duó)
r>Mélán, hallgatagon, síró-rívó közönnyel,
r>Nézni kell létet, napokat, de lét felöklel…
r>Mélán, hallgatagon, síró-rívó közönnyel.
r>
r>A haladó időben percek, saját sírjukat ássák,
r>És oda el is viszik a már lét-nemlét… volt perc-mását…
r>A haladó időben percek, saját sírjukat ássák.
r>
r>Sem friss virradatnak, sem az alkonynak
r>Nem kell örülni, búsulni, mert múlnak!
r>Bölcsönél igen, de, koporsónál nem borulunk le,
r>Közben tudjuk, minden gyors-futó álom… élet éle!
r>Örülni kell, adni kell újat kisbabának,
r>Nem kell felülni a régi jó tetszhalálnak…
r>A koporsónál szembesülünk az elmúlással,
r>De ez nem oldhatjuk fel a nagy leborulással.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Föl kell fognunk, itt a lét és nemlét között, minden heves mámor, de futó álom,
r>Örökkévalóságtól se várjunk sokat, bár vágy, remény nélkül, lét is csak álom…
r>Föl kell fognunk, itt a lét és nemlét között, minden heves mámor, de futó álom.
r>
r>Föl kell fognunk, a lét és nemlét között sokat meditálhatunk a halálon,
r>Bár a vágy és a remény nélkül, nem gondolkozhatunk örökkévalóságon…
r>Föl kell fognunk, a lét és nemlét között sokat meditálhatunk a halálon.
r>*
r>(septolet)
r>Örökkévalóságtól ne várj jót-rosszat,
r>Az lelket bolygat,
r>Megingat!
r>
r>Lét-nemlét,
r>Szellemlét…
r>Őrizd eredetét,
r>Fogadd végét…
r>
r>Vecsés, 2022. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: E. Kovács Gyula {1839 -1899} azonos című verse átirataként.
r>
Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
r>Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
r>Kopott mosolyon, mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok!
r>
r>Van még, hogy hallgatom a szívem dobbanását, hallom kutyák ugatását…
r>Közben fölmerülnek benne régi emlékek, miket meséltek a vének…
r>Ha rám süt a nap, az segít a lelkemen, gondolatom előre megyen.
r>
r>Ezt a félszegséget nem én csinálom, de a környezetem… éppen ezért nem imádom.
r>Le vagyok lassulva is, kevés a hajtóerő, pedig mennyi volt bennem az őserő?!
r>Olyasmi vagyok, mint ki repülővel lezuhant, de szerencsére még nem várja a hant…
r>
r>Lennék én
r>Más, de vajh’ hogyan?
r>Arcvesztés?
r>
r>Vecsés, 2016. június 2. - Kustra Ferenc József
r>
Ó, te ragyogó áprilisi nap,
r>Ó, ti nagy, határt szabó Kárpátok!
r>Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap,
r>Ó, de szeretünk, magas Kárpátok...
r>
r>Szemgyönyörködtető... így a medencéből nézni,
r>Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait...
r>Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni,
r>És visszaidézni... szeretett haza évszázadait.
r>
r>Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc József
r>
Könnyű megbántani a másikat – hétköznapi pszichológia
r>
r>Elég lehet egy nem őszinte félmosoly, meg kis ideges mozdulat,
r>Ami sugárzó és ez beindítja a negatív gondolatokat…
r>
r>(HIAQ)
r>Nem akart bántani,
r>Csak tudod, unod mosolyát,
r>Várod régi csodát.
r>
r>(10 szavas)
r>Elég lehet egy szokatlan, fura mosoly, mozdulat,
r>Hogy megváltoztassa voltukat.
r>*
r>
r>Elég lehet, egy tán' jobban lebiggyesztett száj,
r>És abból már tudnivaló, hogy valami fáj…
r>
r>Érezted, fájt neki...
r>Bizalmat már nem ismeri,
r>Rég fájtál így neki.
r>
r>Elég lehet, ha arcon nincs mosoly,
r>Az fájdalom... lehet komoly...
r>*
r>
r>Elég lehet egy felemelt hangsúly, kissé bántó éllel,
r>Az előbb jó, már át is értékelődött kétkedéssel…
r>
r>De hozzá sem értél,
r>Felemelted hangod súlyát,
r>Öntötted szív búját.
r>
r>Elég lehet egy hangos szó, bántó...
r>Kétséget kiváltó, szívbe szántó.
r>*
r>
r>Elég lehet, egy meghitt pillanatban látszó közömbösség,
r>És már az élet felül is írta, mi kéne… együttesség…
r>
r>És akkor átölelt,
r>Mégis magadtól lökted el,
r>Azóta nem felel.
r>
r>Elég lehet, ha a szeretet
r>Szívekben megreked. Harmónia, kötelék… odaveszett.
r>*
r>
r>Elég lehet a szeretet-nézés helyett a hideg tekintet,
r>És ez –szétüti-, lelki villámcsapásként éri a lelkeket…
r>
r>Hiába minden szép,
r>Hiába minden, mi jóság.
r>Hideg a forróság.
r>
r>Elég lehet, ha a szem… ,,késel’’,
r>Ez szívet, lelket lékel.
r>*
r>
r>Elég lehet „bajban” a figyelem enyhe lanyhulása,
r>És ezzel el is veszhet az érdeklődő kiváltsága…
r>
r>Bántottad, bántott is.
r>Itt a vége, fuss el véle.
r>Megbocsájtást kérve.
r>
r>Elég lehet nem odafigyelni rezdülésekre,
r>Késő lesz a kapcsolat megmentésére.
r>
r>Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 01. – Szabadka, 2018. szeptember 3. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a HIAQ –kat, Farkas Tekla, a 10 szavasokat Jurisin Szőke Margit.
r>
Hétköznapi pszichológia… A szomszéd háború mellett, a Közel-Keleten egyre véresebb a háború…
r>
r>(3 soros, zárttükrös)
r>Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének,
r>Az erdőben kidőlt fa, alapja a méregnek…
r>Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének.
r>*
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Van még állandófrontzaj, mit hallgatni maga a borzalom,
r>És már annyi a halott, hogy az biz’, maga a sokadalom…
r>A halottak meg havi sok százan beállnak ebbe a sorba,
r>Ez a hír élő a szomszéd országbeli veszett háborúba….
r>Én mi a fenét tudnák tenni, mikor már nem vagyok katonaköteles,
r>Megöregedtem, aknavetőt már úgysem bírnám el, bár parancs-köteles.
r>
r>Persze a helyzetet fölmértem, hogy sokkal jobb élve öregnek (még sokáig) lenni,
r>Mint fiatalabban a lövészárokban elbujkálni… csuló elől elugrálni.
r>Mert a halott katonának, (ki már nem is tud semmit) annyira nem is jó lenni,
r>Gyermekének otthon… anyjának nincs pénze a gyomorbetegségét kezeltetni.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Anyjának munkája sincs, de gyermekét etetni kellene, ha lehet egészségesen.
r>Ha én vagyok apja és már holtak csapatát erősítem, nulla a lehetőségem!
r>Remény semmi sincs már, megmaradt családom sorsrésze a betegség, az éhező nyomor.
r>Néha van, hogy segít valaki és az a pillanat, hogy nem éhesen alszanak... olykor!
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Föntről nézek lefele,
r>Háború-isten gebedhetne…
r>Nincs ráhatásom!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Ti kosok!
r>Szakad… orcátok?
r>Éltetek?
r>*
r>Asszonyom
r>A gyerekünkkel…
r>Életük?
r>*
r>Utálják
r>Már fegyverdörgést.
r>Életük?
r>*
r>Ti kosok…
r>Elvonuljatok!
r>Életük?
r>*
r>Gyerekem
r>Lesz-e még felnőtt?
r>Életük?
r>*
r>Kitörni
r>A háborúból?
r>Életek?
r>*
r>
r>(senrjú trió)
r>Látom a remény
r>Foszlásom, más nem maradt.
r>Nincs ráhatásom…
r>*
r>Élnie kéne,
r>Gardírozni gyermekem…
r>Meg feleségem!
r>*
r>Kosok indulás!
r>Kell… otthoniak élte!
r>Maradék család...
r>
r>Vecsés, 2024. január 3. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség történelmi, már eszkalálódó háborús és világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV híradókban egész nap mutatják a valóságot…
r>
