Idő 
Értékelés 
Értékelés (10 szavas duó)
r>A jövőnk, míg titokban van, szemérmes,
r>Amikor megérkezik, akkor negédes…
r>
r>Várva jövőt, nyom a töprengés terhe,
r>Érkezve nyálkás tán' lehelete?
r>*
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Lelkem nyílj és fogadd mind a vendégeket,
r>A nem pár percnyi tavaszi érzéseket.
r>Természet, tárd ki ölelni lényegedet…
r>
r>Te kék ég, messzibe mutató kékellő végtelen,
r>Te mező, ki zöldellsz hosszan, olyan nagyon szélesen.
r>Te messzi lélektartomány… határa nincs élesen…
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Ó, te! De csend van az éjjeledben, az élő mind alszik,
r>De a sparhelt tüze megrakva, az bizony ki nem alszik…
r>Ahogy elmúlnak az árnyak, úgy biz' elmúlnak az évek,
r>Fáradság, hosszabb alvás elrohannak a múló évek!
r>
r>Vecsés, 2020. április 21. – Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1886. március 28.)” Jövő” c. vers műve ihletésével.
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Hiúság, férfi a neved! –tartja a mondás és van bizony jócskán alapja.
r>Pl., hogy a nők csak a nekik tökéletes férfit keresik. Ő milyen?
r>Nagy szerencse, ha a nő a megfelelő férfit megtalálja, ki vágyálma
r>És
r>Még össze is passzolnak, de a nő lemondása mértéke milyen?
r>
r>A külcsín és a belbecs megfelelő-e? Ez boldogság kombinációja…
r>
r>Vecsés, 2020. április 23. – Kustra Ferenc József
r>
Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal,
r>Az ember meg papol a jóról és a szépről,
r>Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal,
r>Mert nem vevő a valós állításokra, már régről.
r>
r>Modern ember agya többségében kimosott,
r>Mint a használt, régifajta gyermekpelenka.
r>Mit hall, nem tudja felfogni, neki az nem tisztázott.
r>Agya is olyan unalmas, mint egy gumipelenka.
r>
r>Emberek többsége, maga a terelt tömeg,
r>Nem tudja, hogy csődtömeg.
r>*
r>Harsogja a maga igazságát,
r>Fennen hirdeti szabadságát,
r>Elárulja, a taposhatóságát.
r>*
r>Kommunikálni nem képes,
r>Szájából a szó, mind véres…
r>Magának készséges.
r>*
r>Mindenhonnan hallani az oly’ szép szavakat.
r>Ne hidd a hazugságokat.
r>*
r>Versenyben hordja rőzsét
r>Vasorrú bábával, vesszőjét.
r>Hiszi, több lesz! Fenét…
r>*
r>Kirándulni centerbe jár,
r>Ott hallott dicséretet már,
r>Mit hazavisz, bélsár.
r>*
r>Ne hagyd magad, szívják véredet,
r>Itt a tavasz, megjött kikelet…
r>*
r>Álomban kószál
r>Az elérhetetlenség.
r>Vágy teljesülés.
r>*
r>Szerelem jege
r>Akit elért, elveszett!
r>Zöld szemű szörny les…
r>*
r>Nevetés, lehet,
r>Hogy fájdalom álarca.
r>Mindig mosolyogj?
r>
r>Vecsés, 2015. április 25. – Kustra Ferenc József- Versben, 10 szavasokban és senrjúban…
r>Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Meditáció hétköznapi pszichológiában……
r>
r>Aki mindenkié, talán senkié
r>Ki mindenkire gondol… épp’ senkire,
r>A sok gondolata nem vonatkozik, senkire!
r>Ami sokat mindenkinek segít… az senkié.
r>
r>Vecsés, 2012. március 11. – Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
r>Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
r>Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus.
r>
r>Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon,
r>Sokan nem is vesszük észre, hogy létcsapdában vagyunk, alkonyon…
r>Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon.
r>*
r>
r>(Senrjú trió)
r>Hiába van, hogy
r>Dolgozunk és fáradunk!
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Nemes akarat,
r>Mint botor, csak lemarad!
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Sok a borzalom,
r>Végét tudni akarom?
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>
r>(senrjon csokor)
r>Van ezer ráeszmélő,
r>Igy nem érdemes… felismerés!
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Ha lélekölő hajsza
r>Botor, mert csak fáradtság… Minek?
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Szép cél, akarat-szándék!
r>A nemes szándék üldözendő?
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>A fehér angyalszárnyak,
r>Besározódnak, nem is látják.
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Van ki iramban, szennyest
r>Jobb’ szereti… élet labirint!
r>Útvesztő… munkás!
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József- íródott: F. Galambos Margit: {1892- Óbecse,} Évek útvesztője c. verse átirataként.
r>
