Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(anaforás, 3 soros-zártükrös leoninusban, négyszeres belsőrímes, önrímes - csokor)
r>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít…
r>El kéne -végre- intézni, hogy háború vége legyen… kinek jó, hogy szűkít…
r>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít…
r>
r>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám…
r>Itthon kén’ maradni, nem a más háborúban meghalni, simizni asszonykám…
r>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám…
r>
r>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe?
r>Frontkatonák tömegébe, álmodozni ebbe a jó eszményképbe…
r>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe.
r>
r>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra!
r>Várni nagyon az apai szóra? Gyerekként ő már elmondta, mi az élet valója…
r>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra.
r>
r>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek,
r>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek? Nagyfőnökök ott legénykedjenek…
r>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek.
r>
r>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt,
r>Nem vagyok szamuráj, kardot sem adnak ott elegendőt… arcomra borítsak keszkenőt…
r>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt.
r>
r>
r>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől…
r>Térdig sár van, a mamuszom még beleragadna… egy tüske még a talpamba állna…
r>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől…
r>
r>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz,
r>Most már év vége van, nem érzem harc vége szagát… inkább gyártják tovább a sok hullát…
r>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz.
r>
r>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek,
r>Májusban az öreg-korba lépek… ezek ölni akarnak! Ezt nevezik emberségnek…
r>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek.
r>
r>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak…
r>Atomháborúról nem szóltak és meghaltak, erről nagyszüleim nem is tudtak…
r>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak…
r>
r>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’,
r>Már megírtam, használd írásjeleket! Ne támadgasd a magyar kultúra veszejtőket…
r>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’.
r>
r>Vecsés, 2022. december 29 – Kustra Ferenc József– íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről.
r>
Akár a fekete méz, olyan fekete.
r>Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
r>A komor viharfelhők fentről néznek le,
r>Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.
r>
r>A napraforgók hosszúkás arany pillái
r>Közül, rám tekintenek fekete szemei.
r>Megjöttek fenyegető vihar szelei,
r>Már itt vannak a viharfelhők elei.
r>
r>Fenyeget a vihar, fojtó levegője
r>Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt.
r>Hallom az úton, lovas megy erre-fele,
r>Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt.
r>
r>Távoli eső párájától terhes szél
r>Szaga hirtelen a szobámba behatol.
r>Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél.
r>Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol.
r>
r>Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok,
r>Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni.
r>Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok,
r>Álmomban, viharban fogok újjászületni…
r>
r>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József
r>
Itt a tavasz, hahó-, halihó!
r>Bízom benne, már nem lesz több hó.
r>Szépen virágzik a cseresznyefánk,
r>Vacsorára lesz: ízzel töltött fánk.
r>
r>Már napoztam is, tán’ harminc percet,
r>Ez jól szolgálja az egészséget.
r>Nő a fű és leveleznek a fák,
r>Látom, jönnek az udvari zabák.
r>
r>Nagykovácsi, 2006. április 25. – Kustra Ferenc József
r>
Melyik szó a legfontosabb?r>Melytől dobban a szív és olvad?r>Mit mikor meghallassz te vagy a legboldogabb!r>Anya!!!!- Hisz ő a világon egyedül, kinek 2 szív dobban testében. r>Ki szíve alatt hord hónapokon át, s fájdalmat nem kímelve életet ad.r>Anya- az a szó mit bármikor mondhatsz!r>Tőle rosszat sosem kaphatsz!r>Anya- az ki örökre veled marad!r>Kinek elmondhatod minden titkodat!r>Anya- mondd sokszor, amíg csak teheted.r>Szeresd, óvd hisz megérdemli.r>Gyermekeinél nincs fontosabb neki!r>Öleld át szorosan, s mond szeretlek!r>Anya- ígérem örökké melletted leszek!
Légy büszke az édesanyádra,r>hisz neki te vagy az egész világa!r>Nincs is más vágya,r>csak gyermekét boldognak lássa.r>Anya ki védett, óvott,r>ki rád testében vigyázott,r>kilenc hónapig méhében hordott,r>fájdalmat nem ismerve, neked éltetet adott!r>Az édesanya az egyetlen, r>kinek két szív dobogott testében,r>minden édesanyát isten sokáig éltessen!!!