Idő 
Értékelés 
Értékelés Lásd csak kicsilány, szép zöld mára már a sóska,
r>I -álnak már a csacsik, élharcos a fiú Jóska!
r>Sűrgős rohanása van a sok, zsenge tavaszi rügyeknek,
r>Bennem meg a sokféle mindenek, szárnyat eresztnek.
r>
r>Annyi kötnivaló bolond jár mostanság szabadján,
r>Hogy én meg hosszan meditálok a vers mondanivalóján.
r>Sok rímbe belefutok, összetalálkozunk, lényeg oltárán.
r>
r>De szép és élvezem, versnek mily’ zárt a megkötöttsége!
r>Szabad szárnynál szárnyasabb az igazias végtelensége…
r>Csodás madár és jól repül… röptéin a végzet
r>Szörnyű ölelése: lel-e végtelen békességet?
r>ha az emberszívet fölveszi a hátára,
r>Örökkévalósággá lesz a zokogása.
r>
r>Jaj, ha szép is, de az ilyen vers nekem nem mesterségem,
r>Nekem nem kell, hogy prózából legyen versé… művészetem.
r>Engem régi magyar temetők neveltek,
r>Jártam a sírokat és holt emlők neveltek.
r>Lelkem a holt költök sokasága lelkét szívta be,
r>Így vagyok mostanra művészt, kinek ez elégsége…
r>Megállapítottam, hogy magyari lékeknek ott sincs békessége,
r>Mert érzik, tudják, másokkal szemben milyen a különbsége…
r>És hogy ez a sok toló-lökő lélek szét ne vethessen,
r>Magyar gondolat mondatokat a kezembe vehessem,
r>Így lettek ezek, a kezemben a világ népeinek zsoltára,
r>Szíveknek, dolgoknak népeknek a világ szép orgonája…
r>
r>A világzápornak egybecsapzó árja
r>Egy egész évezred nagy jajkiáltása!
r>
r>Bizony, ma is él még a Ponyva,
r>Ma is részeges még a konyha,
r>Ott zabál cefettűl régi Ponyva,
r>De nem régies, ócska pórruhába…
r>De inkább új szmokingban
r>Vagy frakkban, tán’ Attilában.
r>Ponyva a színházban, Ponyva a színpadon,
r>Ponyva a parlementben, de egy sincs kínpadon…
r>Felsorolásom van még egy sereggel,
r>De elég! Ne zárkában ébredjek reggel.
r>
r>Nekem a rím, nem csak elsődlegesen játék,
r>Minthogy a rímnek útja, sem… ne játszék!
r>
r>A jóisten megteremtette az emberi világot,
r>Én nekilátok megalkotom új poéta világot…
r>Sőt akkor meg is írom az új ars poeticát.
r>Újfajta igémet nyeld, mint ars poeticát.
r>Író-csibe, igémet töltsd oly’ módon begybe,
r>Hátha Te leszel emberiség legbölcsebbje!
r>
r>Legyen lelked is test, a tested is lélek,
r>Sok bő kis patakban folyjék benne lélek…
r>Gazdagon az anyagi életed a lét jóságával,
r>Szeresd a szalonnát jóféle vöröshagymával.
r>
r>Járjad Te át az erdőket és járjad Te körbe a rétet,
r>Kutasd át a völgyeket és vívjad Te meg a bércet.
r>Vegyülj el -elegyben- az egész teremtett világgal,
r>Barátkozz csak a széllel, esőfelhőkkel, villámmal.
r>Értsd Te a tölgyfa csendjét, a tyúkhúr beszédét,
r>Figyeld napsütött bogárkák boldog zümmögését.
r>Nézd a csillagokat és ha holdfény szerte árad,
r>Barangold a könyveket, míg szemed nem fárad…
r>Légy Shakespeare-óceánjának merész tengerésze,
r>Égesse lelkedet Oidipusz sírása, könnyes remegése.
r>Menj, ha Dante hív át a sötét, örökös éjben,
r>Barangolj a könyvek végtelenül nagy erdejében!
r>
r>Ugorj fejest, hékás, az embertengerbe:
r>Testedet-lelkedet ezer-sok habban verje,
r>Cirógasson, üssön, marjon, fojtson, sértsen,
r>Emeljen, lehúzzon: éld meg még ezerképpen
r>És milliónyi arcban légy Te mekik millió élet,
r>Hit, tagadás, átok, áldás, de ne igyál mérget!
r>Merészen szeressél, győzően csalódjál,
r>Minden veszteségben mindig gazdagodjál…
r>
r>Abban, ami lényeg, ami veszthetetlen,
r>A nőtest újra föléledjen az ölelésedben,
r>Mint alkotó lelked megfrissült hulláma,
r>Te pedig erős csóknak söprő mámorába…
r>Szeretőd lelkévé parancsold oda a lelked.
r>Egész énedet élni legyen mindig merszed.
r>Légy megvédő barát, félelmes, vad ellenség,
r>Ostromló akarat, győzni kívánó kötelesség.
r>
r>Légy kard és légy eke, légy vár és légy zászló,
r>Mindig egészen férfi, aki minden helyet álló,
r>Lelked a lelkekbe terjedjen széjjel záporozva:
r>Sohasem gondolva vesztesen az irodalomra!
r>
r>Sohasem gondolva az esztétikára,
r>Köpve kövér-vígat minden esztétára,
r>Cizellált szonettre s a műhelytitkokra,
r>Betű-ötvösségre, elefánt-toronyra,
r>Flaubert-i kínokra, stílus-vajúdásra
r>s más fityfranc-beli vacak ripacsságra.
r>
r>Változód ugyanaz és végtelen, mint a tenger,
r>Legyél barátom: ember, ember, mindig ember!
r>
r>Most már elhallgatok, mint egy célra lőtt, kilőtt puska,
r>Ennyi rímért talán már csök is jár, be is hajtom még ma…
r>
r>Vecsés, 2023. április 2. – Kustra Ferenc József – íródott; Szabó Dezső (1879 – 1945) azonos c. verse rövidített átirataként.
r>
Szürke az ég, fáradt vándor a szél,
r>Messzi tájakról mesél és regél.
r>Hoz magával szagokat, illatokat,
r>Meg talán szálló papírt és porokat.
r>
r>Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen,
r>Keresztülsüvített a völgyeken.
r>Bebujt az állatok bundájába
r>És behatolt a szalmakazalba.
r>
r>Mesélhetne emberekről, tájakról,
r>Erdők fáiról és nagyvárosokról,
r>De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít,
r>Így dolgavégezetlenül elsüvít.
r>
r>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József
r>
megszülettemr>nem kellett volnar>egy gyerek mégiscsak...r>s meglett a kvótar>r>ennyi csak hogy legyekr>ne mondják az emberekr>meddő a szerencsétlen párosr>ne sugdosson az egész városr>r>milyen a szülőtől utálva lennir>csupán nyűg más semmir>r>korán letörték szárnyamr>röghöz kötötté váltamr>nem kell semmiféle vigaszr>az életben semmi sem igazr>r>magamból már untig elegemr>ideje hogy életem elvegyemr>r>csak a természet olyan ostobar>ragaszkodok a szarhoz isr>hiába mostoha
Mi a költészet? r>Maradandót alkotni a világnak. r>Jöhet bármi a leírt szavak megmaradnak az utókornak. r>Van ki boldog tőle, van kinek könny szökik szemébe.r> Lehet rövid avagy hosszú. r>Válogass hát kedvedre. r>Ne feledd soha. Az igaz költő szívből ír, gondolatai neked szólnak, szívük,lelkük bele fonódnak.r> Neked lehet pár sor csupán, de ki írta eléd tette boldogságát, aggodalmát.r> Ne légy rest olvass verseket!!!
Nincsen neki kutya baja,r>csak vállig ér a koszos haja.r>r>Habár elérte a felnőttkort, r>kopott, rongyos farmert hord.r> r>Pénze nincs, de van gitárja.r>Ostoba aki megsajnálja?r>r>Iszik, füstöl s ölelkezik.r>A csipás csajok mind kedvelik.r>r>Ha szabadban alszik nincs mi zavar.r>Megfelel neki egy szalma kazal.r>r>A szüleinek szégyene,r>De kortársainak érdeme.r>r>Csak muzsikál s énekel,r>És senki másnak nem felel.r>r>Tíz év múlva mi lesz vele?r>Lesz-e valaha boldog tele?
