Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia… aminek a nő is része.
r>
r>Végül is ez is szlogen, mint a többi…
r>De most föltárjuk… mert ez a nem semmi!
r>
r>A nő egy csodálatos tünemény,
r>A nő legszebb isteni teremtmény…
r>A nő egy csodálatos tünemény.
r>
r>Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal,
r>Jobbnál jobb és nagyon is élvezhető illatokkal…
r>Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal.
r>
r>Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk,
r>Szépséges mosolyukért, szép szavukért meg mindent meg is teszünk…
r>Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk.
r>
r>Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen,
r>Az ő gondolata nem egyezik tieddel… nézet azonosság sincsen…
r>Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen.
r>
r>Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet,
r>Míg a bájait szemlélgeted, nagy baj, ha ő nem kuksiza a tiedet…
r>Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet.
r>
r>Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden,
r>Ha nem fogadod el gondolatait, képes zárni a menyország zárszerkezeten…
r>Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden.
r>
r>Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni,
r>Mert akkor a törvény igy vagy úgy rajtad fog nagyot bosszúzni…
r>Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni.
r>
r>Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel,
r>Jusson eszedbe, hogy mi lesz a sok-sok ígéreteddel…
r>Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel.
r>
r>A sok ígéret… kell bizony menyországi kirándulásért vagy vasárnapi falatért…
r>A sok ígérettől-ígérettel, te vagy lekötelezett jó, ha nem hagyott… másikért.
r>A sok ígérettől, egyezéstől te húzod rövidebbet, tudva rongálja lelkedet…
r>
r>Ha meg sikerült együtt megöregedni és addig nem volt baj, majd most lesz, jöhet agybaj.
r>Ha eddig neked nem volt kiscsaj, attól még jöhet a képzeletbeli kemény szópárbaj.
r>Lesz alkalmad vita után mondani, hogy sebaj, vagy hogy akár beleegyezőn: nembaj…
r>
r>Nagy a Te szerencséd, ha igazi angyalra találtál, akkor mondjuk: beletrafáltál…
r>Ha nagy a szerencséd, nem akar földesúr-asszony lenni, máris elég... boldognak lenni…
r>Ha eddig nem tetted, már be ne add a derekad, majd mondja, hogy bűdös vagy… most a hajad…
r>
r>Részemről tisztelem, szeretem nőket, de nem női nemet… Mégis hallottam eleget.
r>Ha öregszöl, már ne hidd, hogy Te még ember vagy, ha beteg is vagy? Tőled a hó is lefagy…
r>Javaslatom, figyelj, ne használjanak ki téged, ne higgy menyország ígéretnek… véged!
r>Javaslom persze, mindig add meg a tiszteletet, nehogy végül te veszítsd tekintélyet.
r>Légy óvatos, mert amikor hiszed, révbe jutottál, akkor van helyzet! Nő csak kipróbál…
r>Légy óvatos, mert, ha nő jelet kap, hogy ő van feletted, kihasználja lehetőséget!
r>
r>Mindezek fölött, imádlak benneteket, mert arra születtél, szeresd a férfinemet.
r>Ki szerencsés, élnie kell értetek. Azok bizony még egyszer átélnék életetek…
r>Azok nem felejtik, kik jegyzik perceket, ki is jelentik, nem felejtek, amig élek!
r>
r>Van olyan, jó szóért odaadnátok mindeneteket. De ismerd fel boszorkány népet…
r>Amikor lehumjátok vágyódó szemeteket, nem veszitek észre, most épp vétkeztek…
r>Egy biztos, jónak kell lenni, együttműködni, közben meg föltétlenül, mélyen szeretni!
r>
r>Vecsés, 2022. január 18. – Kustra Ferenc József – íródott: Ágoston Tibor, „Csodálatos tünemény” c. verse átirataként, az engedélyével: 3 soros-zárttükrös versformámban. (Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a mondanivaló!)
r>
Az erdő finomra hangoltr>Húrjain vibrál az életr>Megnyugszik a lelke r>Annak aki ide betéved.r>r>Zen dala csengr>Csacsog a csermelyr>Csilingelő erekből r>A hangr>Pancsolva zengr>A kövekhez tapadvar>Siklik zsibongvar>A patakba.r>r>Moha illat lengr>A kanyargó part menténr>Ahol a nádasban pangr>A lelassult folyamr>Tükrén ringr>Az olvadó nap sugarar>És a madarak kórusar>Elmét simogatva r>Reng-cingr>Mint valami dopping.r>r>Az idő itt r>Csak teng-lengr>A fénnyel együttr>Ahogy terjengr>A fák bújócskáznakr>Amíg az ember lézengr>Merengr>Túráján ténferegr>Miként az út tekereg.r>r>Az erdő még zsongr>Dorombol a napkorong r>De lassan alá merülr>Tétlenülr>Mert a hold már ellenszegülr>És ahogy az estéli harangr>Megkondulva bongr>Hirtelen minden elcsendesül.r>r>Az idő megnyújtja r>Nesztelen lépteitr>A sötétedő zen-gésben.
Csörög,r>Összerezzenek,r>És belém mártja r>Az éjszaka álmar>Sárga-melegr>Fényét,r>És behunyt pillák mögöttr>Átlátok mégr>Az éj kötöttr>Fátyolán.r>r>Aztán újra r>Csörög a vekkerr>Kíméletlen...r>Keljél már fel!r>A kiszabott Lét-idő r>Gyorsan folyik el!r>...és még élnedr>Tenned is kell!
A szilaj lovakatr>Vadul ostrozza a hajtó.r>Hiába mereszted szemedetr>A páros nem látható,r>De figyelheted a szekeretr>Ahogy kerekéről r>A rozsdás idő lepereg,r>És csak tekeregr>Az évszakokkalr>Évezredeken át.r>Pihenőrer>Nem áll meg sohase,r>Nem hajt beler>Semmilyen gödörbe.r>Egyenletesen haladr>Körbe-körbe.r>r>A tajtékzó lovakr>Patái alattr>Olykor dübörög az ég.r>Szikrát,r>Csillagot szórnak szerteszét,r>És a hajtó tekinteter>Akkor is,r>Csak a kör közepére r>Öszpontosul meredten,r>Mert mindig ott van r>Az az Egy feledhetetlenr>Aki sosem r>Mozdul , és téved el.r>......r>És mutatja az iránytr>Merre indulj el,r>Ha a világbanr>Valamikor elveszel.r>r>/Utóirat/r>Csak figyeld a hátsó kereketr>S a szekér fedelet.r>Lelkedben emeld ötször magasbar>És megláthatod hol világítr>A Mindenség ablaka.
Igen fáj sikertelenségem,
r>De tudom, rossz korban születtem.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Születhettem volna ez előtt,
r>Pont száz évvel… sokkal ez előtt.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Úri világ volt... és kellemes,
r>Magamfajta benne sikeres.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Ott számított ész, úri modor,
r>Ki lehetett ugrani sorból.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Ma társadalom csak széthullik,
r>Emberi érték végleg kopik.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Eldurvult, gépies lett élet,
r>Megszűnt minden, mi meghitt szeglet.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Mi tartja össze embereket?
r>Nem értékeli értékeket!
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Életem igen sikertelen,
r>PLB, de folyvást rágódók életen.
r>Bízok, majd lesz valahogy.
r>
r>Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
r>
r>
