Szófelhő » R » 339. oldal
Idő    Értékelés
megtanulta a kötést és az oldástr>sorok közé búbánatot szőnir>csomózni titkokat makramérar>s horgolni reményt ahol nincsr>r>ma már csak foszló emlékeket foltozr>össze-vissza öltve gondolataitr>de megsimogat remegő kezévelr>és szívemet szívével hímezi ki
Beküldő: Tóth Gabriella
Olvasták: 252
A nagy kérdéseim… r> r>A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni? r>Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni? r>Gondolatot kiírni, vagy eltemetni? r> r>Harceszköz lett poéta kezemben a penna? r>Induljak, mártsam be? Legyen végén kis tenta? r>Kérdezzem meg a papírt, hogy ő mit akar ma? r> r>Legyek én virágzó mezőn mélyen gondolkodó? r>Vagy legyek őserőmben csak, éberen szunnyadó? r>Lehetek-e írás közben, mint kezdő pacázó? r> r>Legyek én, örök fény saját sötétemben? r>Legyek menedéketek a szenvedésben? r>Legyek én sötét erdő, vagy menekülő vad a vadászatban? r>Legyek, vagy vagyok, saját félelmemben, énemben űzött vadban? r> r>De, tenta oly’ nagyon a papírra kívánkozik, r>Kalamáris kacsint, bele penna kívánkozik… r>Betűk már tolulnak a fejemben, r>Lélegzetem beszorul részemben… r> r>Az újonnan beállított gyertyám pislákol lágyan, r>Lángja lassan lobog, gyengéden táncot lejt magában. r>Én mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen, r>Láng lassan lobog, de mintha értené... néha sercen. r> r>Eddig is mindig mutattam, de többet kell mutatnom, milyen az ember, r>Gondolatok tobzódnak a fejemben, annyi van benne, mint a tenger. r> r>Ha nem írok, akkor ráng a csont, hergelődik a tudat, r>Rémülten megáll a csend, mereven, sikítva csak matat! r>Ez nem kell nekem… minek is, az ilyen sárgás virradat? r> r>A lábam alatt a mosatlan padló, mint húsban a porc reccsen, r>Lenézek, hogy mi ez, körben a függönynek a szeme se rebben. r>Megyek tovább, már ahogy elértem az íróasztalom r>Leülök és észlelem, a székem a saját nyikorgóm! r> r>Gondolataim buján tobzódnak az agyamba. r>Szerintem, ennyi biztosan nincs élő-halottba… r>Kezemben a penna, belevágom a kalamárisba. r>Aztán rögvest lecsöppen, egy kerek-szögletes pacuska… r> r>Mikor végeztem és verítékesen megírtam a végszót, meghajlok, r>Csak úgy magam előtt, hogy milyen jól megírtam, magamnak meg tapsolok. r>Aztán magamba zuhanva gondolkodok... Parnasszus felém haladok? r> r>Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 252
Ébredezget a tavasz… r> r>A hajnal, mint vadló vágtat elő a sötétből, r>Most vált el az éjszakától, mint a jó fivértől... r>* r>Már hajnalodik, r>De még tán’ szunnyad a nap. r>Kukorékolás. r>* r>Kikelet mindent r>Beborít, hangos a táj. r>Madárcsicsergés. r>* r>Ébredő nappal r>Kelnek a kismadarak. r>Csivitnek zaja. r>* r>Mint vágtató lónak lobog a fénysörénye, r>Várjuk... rohan, hogy ideérjen idejébe... r>* r>Puha fodrokon, r>Felhőkön jön a meleg. r>Langy szél teríti. r>* r>Kóricáló szél, r>Boldogan keringőzik. r>Levegő, meleg. r>* r>Szél, harsonázik, r>Háztető és fák fölött. r>Szárnyra kelt dallam! r>* r>Emelkedik a nap, szívünkből kiszakadnak kacajok, r>Kezd már meleg lenni... Lelkünkből távozzanak a bajok! r>* r>Langyos a szellő, r>Kezdő rügyeket fakaszt. r>Erdő kizöldül. r>* r>Zöldül már a lomb, r>Rügyet fakaszt langy szellő. r>Kivirulás van. r>* r>Orgonaillat r>Pezsdíti a lelkeket. r>Zöld-variánsok. r> r>Vecsés, 2013. április 10. – Kustra Ferenc József – íródott versben és Baso féle haikuban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 644
(3 soros-zárttükrös duó) r>Ahogy észlelem a végre munkába állt napot, r>Nyugvópontot ér el a lelkem, ez új állapot… r>Ahogy észlelem a végre munkába állt napot., r> r>A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek, r>Élettelenséget, ez időtájt’ egyáltalán nem remélek… r>A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek. r>* r>(senrjú csokor, félhaiku-láncban) r>Napok, illatok, r>Tán’ új világban lakok! r>Újuló napok… r> r>Elment hóvihar, r>Újra a nyári lakok! r>Újuló napok… r> r>Elvánszorgott a r>Hideg. Más szelek fújnak! r>Újuló napok… r> r>Éjszakára, már r>Nem kell vastag takaró! r>Újuló napok… r> r>Világoszöldek r>Jellemző élet-színek! r>Újuló napok… r> r>Rózsa illatok, r>Meg még orgona is kezd! r>Újuló napok… r> r>Vecsés, 2020. december 26. – Kustra Ferenc József – íródott; tavasz-kezdetre alloiostrofikus versformában! r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 314
Az ágakon át, r>Hírnők hajnali fények. r>Lesz még szik sarja. r>* r>Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt, r>Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt. r>Ring már a szélben, fa még dísztelen ága, r>Ez is előrehaladás szépre, a mára. r>* r>Kismadár dúdol, r>Párja éppen fészket rak. r>Új élet sarjad… r>* r>Szinte hallani az új élet puhán osonó léptét, r>Őzfül minden neszre figyel és jelzi, hideg elmentét. r>Rét magára húzta üde zöld takaróját, mint mentét... r> r>Előbújik odújából a kis-vörös, ravasz róka, r>És ezzel együtt jár, hogy a zöld szín virul, már nem hóka! r>* r>Virágzó virág. r>Színrobbanás mindenhol. r>Illathullámok. r>* r>És megint elérkezett az idő, r>Vége a télnek és tavasz eljő. r>Lassan, érzéssel, majdnem erőszakosan becsusszan r>A hó-paplan alá és hazaérkezve leszusszan. r>* r>Már eső esik, r>Először csendesen hull. r>Égi lét hírnők. r>* r>Zápor cseppjei r>Koppannak, meleg földön. r>Életadó víz! r>* r>Zápor továbbment, r>Vizes, fű, fa, bokor, út… r>Levélsarjadás. r> r>Vecsés, 2012. május 1. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és Baso féle haiku stílusban… r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 297