Lelkem falán, szétkent gondpaca foltok,
r>Mivé lesz haza, mikor már nem itt lakok…
r>
r>Járom az utat, mi több mint göröngyös,
r>De eljő a cél is, mi már nekem örökös…
r>
r>De a haza marad! A magyarság is marad!
r>Hazánk a Kárpát medence, bár világ… halad.
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 17. – Kustra Ferenc József- íródott: a szabadságról…
r>
Már üres a nyomor, a meghatottság,
r>Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
r>Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
r>Ez a mai világ és ez végtelen?
r>
r>Fényesség nincs, így már betelt az idő.
r>Fényesség nélkül epedünk, ez minő?
r>Az ég küld-e még üzenetet vagy már,
r>Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár.
r>
r>Bízzunk benne, hogy nem csak az Úr a lét.
r>Bízzunk, elmúlik az iszonyú sötét.
r>Nem jó nekünk, hogy oly sivár az élet.
r>Tegyünk és változtassuk, e nemlétet.
r>
r>Az idő már eltelt és már be is telt.
r>Az idő adjon fényt, sötétség letelt.
r>Én már látom az Urat és hajnalpírt.
r>Én már várom az utat, mi nem pikírt.
r>
r>Vecsés, 2009. június 1. - Kustra Ferenc József- íródott: a szabadságról…
r>
Szabadságharcaink emlékére…
r>
r>Ezek nem… nem is néznek a forgácsra,
r>Tekintetük mered… csak a szálfára.
r>No, de az erdő nem csak szálfából áll,
r>Azok között a forgács hegyekben áll.
r>
r>Nem érdekli őket… szálfa dől rájuk,
r>De ha a forgács betömné a szájuk?
r>Mi lesz, ha szél felkapja a forgácsot
r>És jól arcukba vágja szálfa háncsot!
r>
r>Vecsés, 2005. április 12. – Kustra Ferenc József – íródott; az ötletadó Ady Endre eszmeisége nyomán…
r>
Harcunk a sok közül…
r>
r>Három holló károg a fán.
r>Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván,
r>Hogy én is károgjak, mint ők,
r>Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők.
r>
r>Most látom, nem három varjú károg, na!
r>Eget befeketítik és ez a tömeg záloga,
r>Hogy büntetlenül kárognak nép ellen,
r>Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen.
r>
r>Nem tudnak gyököt vonni és jól összeadni,
r>Nem tudnak… gondtalanul és folyvást károgni.
r>Ha nem szólunk valamiért, azt mondják, hogy kár…
r>Ha meg szólunk valamiért, akkor meg, kár… kár…
r>
r>Budapest, 2005. június 15. – Kustra Ferenc József- szabadságharcaink emlékére!
r>
Szabadságharcainkra emlékezve…
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>
r>Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
r>Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
r>Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
r>És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.
r>
r>Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
r>De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
r>Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
r>Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.
r>
r>Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
r>De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
r>*
r>
r>Lélek, börtönét
r>Irányítja, test vágya.
r>Vágya… szabadság.
r>*
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>*
r>
r>Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
r>Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
r>Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
r>És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?
r>
r>Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
r>De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
r>Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
r>Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.
r>
r>Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
r>Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
r>*
r>
r>Vágy, szabadságra,
r>Boldog élet, nincs korlát.
r>Megtestesült lét.
r>*
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>
r>Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
r>És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
r>Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
r>Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
r>De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
r>Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?
r>
r>Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
r>Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
r>*
r>
r>Vágyott szabadság,
r>Lét boldog, nincs korlátja.
r>Felszabadultság.
r>*
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>
r>Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
r>Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
r>Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
r>Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.
r>
r>Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
r>És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
r>Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
r>Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
r>*
r>
r>Vágy szabadsága…
r>Korlát nélkül lét boldog?
r>Teljestelen lét…
r>
r>Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…
r>

Értékelés 

