Idő 
Értékelés 
Értékelés 1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…
r>
r>A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
r>Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
r>A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
r>Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
r>Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
r>Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
r>*
r>(Senrjú)
r>Viharfelhőket
r>Láttunk szembe haladni...
r>Angyalok tolták?
r>*
r>A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
r>Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
r>Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
r>És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
r>Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
r>Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.
r>
r>Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
r>A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
r>A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
r>A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
r>Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
r>Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
r>*
r>Mint hónap árja
r>A tájra hullott... fehér.
r>Sok fehér pehely.
r>*
r>Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
r>De, e környezetben, a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
r>Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
r>Kín volt minden lépés, és heves hóvihar fedte utakat.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
r>Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
r>Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.
r>
r>Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
r>Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
r>Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
r>*
r>
r>Lélek kiszakad.
r>Lélek beszakad. Lékek.
r>Lelket menteni!
r>*
r>Idő hidegül,
r>Jégcsapok összeérnek.
r>Száj is elkékül.
r>*
r>Idő hidegül,
r>Nem működik gondolat.
r>Bennük önmagad.
r>*
r>Idő hidegül,
r>Meleg és étel nincsen.
r>Hűtő barakkok.
r>*
r>A barakkokat
r>Öleli a jéghideg.
r>Jeges-hideg csönd.
r>*
r>Emberek hűtve
r>Élnek, deszka barakkban.
r>Még penészfolt sincs.
r>*
r>Őszinte szavak,
r>Fagyhalál pillantások.
r>Kihűlő arcok.
r>*
r>Skorbutos fogak!
r>Szájban, folyvást fájdalom.
r>Száj széle elfagy.
r>*
r>A száraz kenyér,
r>Fekete, fagyott, kemény.
r>Enni fogtörő.
r>*
r>Száraz morzsa is
r>Aranyat ér. Keresés.
r>Az éhség az úr!
r>*
r>Száraz kenyeret
r>Jól puhítják a könnyek.
r>Sírás se segít.
r>*
r>Szél, süvítve hoz
r>Dermesztő, nagy hideget.
r>Tél támad, tombol.
r>*
r>Termek betelve
r>A mahorka füstjével.
r>Egészségóvás!
r>*
r>Mahorka, ritka
r>Nagy boldogságot szerez.
r>Egyetlen öröm.
r>*
r>Hűlt fejed rázod!
r>Nyakadat tetvek marják.
r>Nekik jó meleg.
r>*
r>(tanka)
r>Barakk tele van
r>Titkos gondolatokkal...
r>Vágy, hazamenni!
r>Otthon emléke ölel,
r>Mennék én haza fénnyel...
r>*
r>Rózsaszín hajnal,
r>Otthon még hazavárnak.
r>Álmaikban... vagy.
r>*
r>Napot csodálni
r>És várni a holnapot.
r>Menekülés-vágy!
r>*
r>Kézujjak között
r>Nem folyhat el a remény.
r>Imára kulcsolt.
r>*
r>Eltűnt időben
r>Van tán'... beragadt lélek.
r>Élni! Lélek nincs.
r>*
r>Halhatatlanság.
r>Élet, sudár jegenye.
r>Ez törpefenyő.
r>*
r>Örökzöld pázsit...
r>Örök álmodozásban.
r>Jeges, csúszós hó!
r>*
r>Halhatatlanság
r>Csak mesében. Győz, hideg!
r>Mesék felejtve.
r>*
r>Krasznojarszki tél!
r>Itt, halál mesél, kaszál.
r>Szibéria arc...
r>*
r>Tébolyult élet,
r>Fel sem ismerhető: lét.
r>Határ: őrület.
r>*
r>Hideg közelít!
r>Mindenfelől átölel.
r>Virraszt felettünk.
r>*
r>Reggel. Ébredés.
r>Hideg. Mit hoz az új nap?
r>Még, egy nap élet?
r>*
r>(tanka)
r>Múlandóságban
r>Őrizem a szemedet.
r>Emlék is megfagy...
r>Szinte hallom hangodat,
r>Látom angyal arcodat...
r>
r>Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő írt meg könyvben.
r>
A korosodás folyamar>Mint zuhanó súlyr>A gravitáció vonzó mezejébenr>Gyorsulva haladr>A vég s az örökkévalóságr>Közös pontja felé.r>r>Csak a változás, a múlandór>Szüntelen állandó-folyamat.
Következményt hordoz magábanr>minden hétköznapi egyszerű tett,r>s gondolat,r>és bár , ha ereje megfeneklettr>a hatás szekere r>tova gördül a jövőbe,r>hol a múltban elvetett magr>kalászba szalad.r>Kalászba szaladr>a múltban elvetett mag,r>tova gördül a jövőber>a hatás szekere,r>és bár , ha ereje megfeneklettr>a gondolat,r>és minden hétköznapi egyszerű tettr>Következményt hordoz magában!
Anyámnak nem volt drága ruhája,r>nem volt semmilyen ékszere,r>mégis: azt mondta, olyan gazdag,r>s több kincse van, mint bárkinek.r>r>r>Emlékszem: milyen szép volt az arca!r>Bármily fáradt volt, nem pihent,r>s olyan szépet varrt szakadt ruhánkra,r>néha szinte a dísze lett.r>r>Amikor néha rosszak voltunk,r>megdorgált. S mégis: úgy ölelt,r>szinte éreztem, hogy sugárzikr> belőle ránk a szeretet.r>r>Mikor álmomból felriadtam,r>nem szólt. Ölébe ültetett,r>s úgy ringatott el édes dallal,r>amíg rám szállt az éji csend.r>r>r>Anyám hangja, mint csengő dallam,r>ma is úgy hangzik fel nekem,r>mint a legszebben szóló hang, melyr>fülemben most is visszacseng.r>r>Ma már nem dalol. De nekem mégis:r>a hangja épp olyan kellemes,r>bármily halkan szól, érzem benne,r>hogy ma is ugyanúgy szeret.r>r>Imádkozom. Kérem az Istent,r>hogy még sokáig tartsa megr>köztünk, hisz tudom: nem lesz többér>senki más, aki így szeret.
Úgy gondolj rám, mint álomképre,r>amely a múltban létezettr>titokban, néha felvillanvar>s aztán hirtelen elveszett.r>r>Akire vágytál álmaidbanr>s mégis elűzted messzirer>durva szóval, és büszke gőggel,r>s nem maradt belőle semmi sem.r>r>Kutatnád néma pillantássalr>s mások szemében úgy lesed,r>azt a felcsapó, tiszta lángot,r>mely a légtérben ott rekedt.r>r>Hiába hazudsz minden éjjelr>forró szerelmet bárkinek,r>azt a nyugtató, tiszta érzéstr>nem leled többé senkiben.r>r>Hiába dúskálsz földi jóban,r>s ezernyi ízét élvezedr>százezer forró ölelésnek,r>mégsem pótolja semmi sem.r>r>Az a vágy, amely benned szunnyad,r>sosem aludt ki teljesen,r>s bárhogy keresed más karjában,r>nem csillapítja senki sem.r>r>Ma még tagadod. De majd holnapr>kínzó álmodban ott leszek,r>s átkozni fogol minden percet,r>amely hasztalan elveszett.
