Idő 
Értékelés 
Értékelés (Senrjonix)
r>Óh, de senyvedős a lét.
r>Óh, de mentegetős a halál.
r>Mi van kettő közt?
r>Mosolyogj, ha fáj is az élet,
r>Mosolyogj, szívedből bút kerget.
r>
r>(Senrjú)
r>Szépséged bújik,
r>Szépséged szemedben él.
r>Most már nem is fáj.
r>*
r>
r>Óh, fájdalom ébredni!
r>Óh, búcsúzva kéne hunyóznom.
r>Mi van kettő közt?
r>Mosolyogj, ha vérzik is szíved,
r>Mosolyogj, büntesd az irigyet.
r>
r>Szépséged tűnő,
r>Szépséged ráncosodik.
r>Lelkemben hord’ lak.
r>*
r>
r>Óh, gyermeki lélek nincs…
r>Óh, elátkozott létem fájom…
r>Mi van kettő közt?
r>Mosolyogj, mint gyermek, nem félve,
r>Mosolyogj, viszonzást remélve.
r>
r>Szépséged gyógyít,
r>Szépséged megnyugtató.
r>Maradj még kicsit.
r>
r>Vecsés, 2019. június 20. – Mórahalom, 2019. augusztus 01. – Szabadka, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – anaforában írva a senrjon. Alatta a senrjonix vers Jurisin (Szőke) Margit munkája. A senrjú –kat Farkas Tekla írta.
r>
Vénség… vízió
r>
r>Mond: a sötétség és a fény egy?
r>Mond: a fény és az árnyéka egy?
r>Mond: a kiáltás és a csend egy?
r>Mond: a csend és a hallgatás egy?
r>Mond: a tűz és a vizecske egy?
r>Mond: a víz és a szárazság egy?
r>Mond: ezekből bármikor lehet elegy?
r>Mond: elegyből van olyan, mi tönkremegy?
r>
r>Ellentétek... eggyé nem lehetnek.
r>Ha nincsenek elegyek, tönkre sem mehetnek.
r>*
r>Volt el nem vesztett arcom, mint akárki másnak,
r>Tudod, hogy én is áldoztam a várt csodáknak?
r>
r>Csodát meglelni mindig vágytam,
r>Kerestem... drágán fizettem, rá mégsem találtam.
r>*
r>Gyermekkoromban a nagypapám lovakat patkolt,
r>Volt, hogy barátom volt az ördög… a frissen parkolt.
r>
r>Gyermekként angyalokkal játszottam,
r>Életutamon az ördög megkísértett... kijátszottam.
r>Létjátszmáimat végigjátszottam...
r>*
r>Látom, hogy a lelkembe befészkelte magát a kín…
r>Látom, hogy a szememben színtelen minden... öregszín.
r>
r>Vecsés, 2018. február 17. – Szabadka, 2018. február 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe:” Az élet ördögi játszma…”
r>
Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
r>Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
r>Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
r>Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
r>
r>Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
r>Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
r>Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
r>Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?
r>
r>Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
r>És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
r>Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?
r>
r>Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
r>És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
r>Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.
r>
r>A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
r>Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
r>Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...
r>
r>Ültél-e már csak úgy a parton,
r>Egy mólón korhadó, fa-padon?
r>Vagy ültél a vízparti köveken,
r>Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?
r>
r>A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
r>Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…
r>
r>Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
r>Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
r>Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.
r>
r>Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
r>Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?
r>
r>Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
r>Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?
r>
r>Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
r>És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
r>Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
r>És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?
r>
r>Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
r>Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
r>Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?
r>
r>Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
r>Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…
r>
r>Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
r>Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
r>Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…
r>
r>Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
r>Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
r>Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Nekem pennám az ecsetem,
r>Szavakat gondosan festem…
r>Nekem pennám az ecsetem.)
r>
r>(HIAQ trió, félhaiku lánc formátumban))
r>Én vagyok a művész,
r>Versem lehet vigasztalás…
r>Látható eredmény…
r>
r>Az én művem készült
r>Papíron… bottal homokon!
r>Látható eredmény.
r>
r>Elevenűlnek a
r>Gondolataim! Fölélednek…
r>Még közvetínek is.
r>
r>(HIAQ)
r>Már megnyugodhattok
r>Szép lékekkel írtam Nektek…
r>Nézd, mint a fénysugárt!
r>
r>Vecsés, 2022. november 5. – Kustra Ferenc József
r>
Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak?
r>Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak?
r>
r>Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett?
r>Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett?
r>
r>Ha majd az utolsó falevél lehull,
r>Családnak mi adsz enni, vacsorául?
r>Ha a satnya élet szálló porba vész,
r>Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész.
r>Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén,
r>Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér.
r>
r>Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett!
r>Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet?
r>
r>Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának,
r>És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak.
r>Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja?
r>Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja?
r>
r>Az éj most leszáll, világtalan.
r>Én lankadt vagyok, álomtalan,
r>A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát?
r>Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát?
r>
r>Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed...
r>Gondold végig, sok semmi miért történik véled?
r>
r>Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk,
r>Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk.
r>Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell
r>És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell,
r>Mely van mindenkiben
r>Vagy nincs is senkiben?
r>
r>Persze néha elkalandozik a figyelmünk,
r>De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk…
r>
r>Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni,
r>Életutadon bátran kell tovább haladni…
r>
r>Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József
r>
