Idő 
Értékelés 
Értékelés Benne a dac volt a pótutas…
r>
r>(3 -szoros belső rímes, anaforás 3 soros-zárttükrös)
r>A dac lelketlen, mardossa az életutam falát,
r>A dac lelketlen, az úton jól kiélvezi magát…
r>A dac lelketlen, mardossa az életutam falát.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Az életalagutam tele van viharcsattanással
r>És utána meg a sok-sok tört-egyenes villámlással…
r>Az életalagutam tele van viharcsattanással.
r>
r>Nekem világít egy majdan, matt fekete, de sötétszürke fény,
r>Ennyi jutott a fénybeterítő életből… csak egy élőlény...
r>Nekem világít egy majdan, matt fekete, de sötétszürke fény.
r>
r>Vecsés, 2016. február 02. –Kustra Ferenc József – íródott: a múltra való emlékezésként… ön-életrajzi írásban.
r>
A hatalmas Szaturnusz a tél istene,
r>Nagy téli viharokat küld le a földre.
r>Sajna’ igaz, ember vívta ki az Isten
r>Haragját, mint gyarló, nagyon érdemtelen.
r>
r>Szereposztás adott; Isten és az ember
r>Látszik… ember, állat, növény is a fényben.
r>Ember bizony nem kapott külön szerepet,
r>Hogy uralja állatokat, növényeket.
r>
r>A Föld egységes természet télen-nyáron.
r>Mondja Isten; ember okos, szánom-bánon...
r>Ember rossz értelemben kinőte magát,
r>Pusztítja már magát... a flórát, faunát.
r>
r>Vecsés, 1998. december 31. – Kustra Ferenc József
r>
Bízok Istenben, hazában, az emberekben.
r>Bízok, hogy nem végezzük mindnyájan vermekben.
r>Bízok az emberségben, a környezetemben.
r>Bízok, hogy szebb és jobb lesz, az eljövendőben.
r>
r>Fogjunk össze emberek, felnőttek, felnőttünk!
r>Fogjunk össze, és mi alakítsuk életünk!
r>Fogjunk össze emberek, hogy maradjon nektek!
r>Fogjunk össze, mi alakítsuk a jövőnket!
r>
r>Ne veszejtsük magunkat, önként vágóhídon!
r>Ne veszejtsük magunkat, önként, bánatoson!
r>Ne hagyjuk, hogy a mi vérünk legyen a bárdon!
r>Ne hagyjuk-, hogy elveszejtsenek-, bármi áron!
r>
r>Vecsés, 2009. április 26. - Kustra Ferenc József – íródott hazaszeretetből!
r>
Melléfogtam hajdanán…
r>
r>Én hajdanán, nagyon pozitívan a hegyre indultam,
r>Mire fölértem, szembesültem vele, meddig jutottam,
r>Ez csak egy kis lankás dombocska! Lelkesen följutottam!
r>
r>(Sedoka)
r>Domb! Csak egy lapos
r>Emelkedő! Caplatok.
r>Itt már nem lesz hegymenet.
r>
r>A hegyek között
r>Mint ellaposult fennsík!
r>Unalmas bejárni is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, beszélgettem magammal,
r>Vártam a távolsági járatot, mi erre soha nem járt… elsápadt arcommal…
r>A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, beszélgettem magammal.
r>
r>Mint kikötőben kikötött hajót, megkurtító kikötőkötél,
r>Engemet a lét valósága tartott fogva! Nekem, nincs élettér…
r>Mint kikötőben kikötött hajót, megkurtító kikötőkötél.
r>
r>(bokorrímes)
r>Esett az eső is, én meg eláztam, mint egy kóbor kutya,
r>Messzire innen nem láttam, mert egy nagy-erdő volt az útba…
r>Esett az eső is, én meg eláztam, mint egy kóbor kutya,
r>
r>Közben meg az elkopott hatékonyság áporodott levegője lengett körbe,
r>Lehet, hogy hagytam magam, mint barom és ezért rúgott folyton belém az ökörbe?
r>
r>Vecsés, 2018. január 2. - Kustra Ferenc József
r>
