Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem látszik semmi, vaksötét van,
r>Áll az óra az éjszakában.
r>Nincs, ki indítsa mutatókat,
r>Így aztán nem lesz már virradat.
r>
r>Tapogatódzok, nincs kijárat,
r>Csak fogdosom nedves falakat.
r>Pókháló terül az arcomra,
r>Denevér akad a hajamba.
r>
r>Megyek csak, mint vak ló a falnak,
r>Nem lelem helyét a jászolnak.
r>Megbotlottam, már térdre estem,
r>Falba marok! Így emelkedjem?
r>
r>Bugyutábbakat is pártolnak,
r>Sőt van gyökerük is a fáknak.
r>Gyökértelenül élni faként,
r>Nem megy. Vagy én nem tudom miként?
r>
r>Nincs támaszom és táptalajom,
r>Így hogyan küzdjem végig harcom?
r>Mind’ csatának vége van egyszer,
r>Küzdelmem is véget ér egyszer…
r>
r>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Csak köröz és kerülget a fránya.
r>Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja.
r>Ma is megmutatta fél orcáját,
r>De nem vette le nálunk a kabátját.
r>
r>Pedig hívom, marasztalom kedvesen.
r>Boldogság csörgedezne át eremen,
r>Ha végre már beköltözne hozzánk.
r>Az lenne finom, mint az ízes fánk.
r>
r>Szerencse az mit mindig ostorozok,
r>Pedig dicsérni az, mit én akarok.
r>Még mindig nem ad alkalmat erre,
r>Ő, ki az életem fenegyereke.
r>
r>Vecsés, 1998. október 14. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Mindennap teszel valamit, jót és tán' rosszat,
r>Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat.
r>Szembe találkozol… jön a csorda hazafelé,
r>Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé.
r>
r>De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka,
r>Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga!
r>Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom,
r>Mert nappal olyan, amilyen a lét, a társadalom.
r>
r>Nyugalmat lehet, hogy csak kint nyersz a temetőben,
r>Ott nem zavarnak, elmerenghetsz a Teremtőben.
r>Ott már nem kell küzdened a Sorsod ellen,
r>Már nem tőled fog függeni, hogy jövőben.
r>
r>Te vagy ki énekelsz és meg akarod mutatni a világnak?!
r>Van ezzel egy nagy baj! Mi az mi manapság megfelel a mának?
r>Kis hazánkban nagy baj van, fiatal nemzedék nagyon bizonytalan,
r>De az idősebbek is ilyenek lettek, tennének, de hasztalan.
r>
r>Aki bizonytalan, az megbízhatatlan,
r>Ráadásul még, senki sem halhatatlan!
r>Dilemma az élet, dilemma, mit teszel,
r>Dilemma a jövő, ha bármit is teszel.
r>
r>Mit is teszel Te? Hajszolod a nem létező csodát?
r>Mész a saját fejed után? Hagyd el a betegszobát!
r>Tégy már valami valósat, igazat, építő jellegűt!
r>Nem vagy Te suta-buta… saját főből-észből eredetűt!
r>
r>Jó lenne, ha Te döntenél, hidd el, más nem segít.
r>Van ki inkább fogát huzatja ki... a mindenit!
r>Állj már a sarkadra, így nem jutunk előre!
r>Tégy már magyar! Jusson a mi hazánk előbbre!
r>
r>Történhet bármi, tudnod kell, merre van előre útja.
r>Én meg tudom rólad… belőled sokkal többre is futja!
r>
r>Ha majd biztatást süvít a szélvihar a füledbe,
r>Akkor tégy is… és ne feltétlen, épp Te maradj csendbe…
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 30. – Kustra Ferenc József- íródott: a „teszel az Hazáért?” kérdésköz-ben…
r>
Magyarságom heveny kínnal éget,
r>Hordozom, mint dervis titkos vétket.
r>Őkegyelme a hazugság rám kurjantott:
r>Tanuld és mondjál Te is, egy nagyon nagyot!
r>Parancsolta, hogy pór, térdre-porba
r>Lantodnak nehogy maradjon nyoma…
r>
r>Szolgám a pénz, a kincs, meg még a szűzies erény,
r>Becsületem és az életem, minden az enyém!
r>
r>Fény, a pompa, amit csak nekem adhat a föld,
r>Minden kicsike cseppet, a serlegembe tölt.
r>Magyarnak lenni bús ég-vívás, szürke póri sors,
r>Elindulsz százszor, Te legalább százszor megbotolsz.
r>A napod viharfelleges, fakó, mint éji hajó,
r>Ez csak régi gálya, pusztulás tengerén haladó!
r>
r>Gúnyolhat ármány, sírva mondja meg jövőt a balga jós,
r>Én maradok a süllyedő gályán, mint utolsó hajós…
r>
r>Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Ölvedi László [1903 – 1931] azonos c. verse átirataként.
r>
Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét,
r>És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét.
r>A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában,
r>Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban.
r>
r>Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam,
r>Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam…
r>Pedig mindig reménykedtem, ha én egyszer belevághatom…
r>És többször is megvolt... de már látom, sikertelenség gátom!
r>
r>Bizony, nincs itt jó-tanács, kire mit rótt az élet!
r>Csak öregen derül ki, hogy az ember mivé lett…
r>
r>Vecsés, 2015. március 8. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
