Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne titkold el! Látom, és érzem:r>valami fáj, és bánt nagyon!r>Nekem elég, ha szemedbe nézek,r>s látom, hogy tép a fájdalom.r>r>Látom az arcod rándulásán,r>s összeszorított ajkadon,r>és a szemeid íriszébenr>sápadtabbak a csillagok.r>r>Ne titkold el. Közös a sorsunk.r>Hogy segítsek, ha nem hagyod?r>Szeretlek. És ha puszta tél lesz,r>veled akkor is vállalom.r>r>Had legyek én az ébredésedr>minden borongós hajnalon,r>hogy elűzhessem a homlokodrólr>ráncaid, ha már oly nagyok.r>r>Ne titkold el! Nekem is úgy fáj!r>Épp úgy mardos a fájdalom,r>mintha tucatnyi tüske szúrnar>mérges tövissel, úgy sajog.r>r>Ne titkold el! Tudtam, hogy olykorr>nehéz lesz, de én vállalom,r>pehelykönnyűvé téve súlyod,r>amely ott ül a válladon.
Szeretni kellene minden éjjel,r>néha elég egy pillanat,r>szelíd szavakkal, szeretve szólni,r>s tisztelni kéne a másikat.r>r>r>Melegen, forrón, ahogy a nap tűz,r>messzire űzve az árnyakat,r>mindaddig, míg a sóhajok hídjánr>átrobbantjuk a gátakat.r>r>Szeretni kellene szelíden, némán,r>oly türelemmel, csöndesen,r>ahogy a nappal nyugodni készül,r>míg helyébe lép az esti csend.r>r>Szeretni kellene, amikor ester>olyan fáradtan érkezem,r>hogy nem kell más, csak aludni vágyom,r>éjbe ájulva hirtelen.r>r>Szeretni kellene utolsó percig,r>hisz az élet egy pillanat!r>Elragadhat egy érintéssel,r>s meg sem kérdezi mid maradt.r>r>Szeretni kellene addig a percig,r>míg magával ránt az éj szele,r>magunkba zárva minden érzést,r>amely e földön éltetett.
A híd ívén állva r>Mintha szivárványon járvar>Lépkedne az emberr>S ahogy letekint a mélyber>Az élet vizének kékjer>Forgatja sebes folyássalr>A sors malomkerekét.r>r>Zuhatag alatt gyöngyöt szórr>A napr>Sugara csobban fénylőnr>A mocorgó kövek köztr>Fákkal integetver>Beköszönt kis szellőr>Majd egy marék habot elcsenver>Repíti álmunk a mennyekbe.r>r>Tüneményes sziklapartonr>Az erdő nesze hallgatagonr>Visszaverődikr>S a rendszertelen hangokbanr>Az élet ritmusa dobbanr>Érződikr>A harmónia-szimfónia.r>r>És ahogy lefelé ballagokr>A szivárvány is elfogyott.r>Megszakad a varázslatr>Mikor a földhöz érintettemr>Lábamatr>Mohaillatú lidérces pára r>Süpped a tájba.r>Lassan visszatérekr>A valóságba.
A bús idő egyre csak duzzad r>Tágul a légszomjas, tüskés fájdalom r>Ahogy a receptorokon át a r>Megdöbbenés r>Az értelemben öszpontosul.r>Elnyeli a világot. r>Úgytűnik Mindent r>Egy időre bizonyosan. r>A tompán érzékelt valóságr>Ahogy a semmibe vész r>Letaglóz. r>r>Fénytelen akna mélyén kuporog r>Ego-Szilánkok közt r>A megszabdalt lélek. r>Kong r>Akárcsak a torony régi r>Repedt harangja r>Mikor imára hívja az alázatosakat. r>r>Torkaszakadtából üvölt r>Toporzékol a tompa bénultság r>Egy csendes szem-nedv r>Égetve lecseppen r>Fojtogató keser kíséretében. r>r>Csosszogó léptek r>S a kopogó papucshang r>Dobhártyámhoz értek r>De már csak emlékképek. r>Bennem élnek. r>r>A téridőben mi körülvesz r>Csak az Űr maradt r>A megszokás átalakult r>Egy szemvillanás alatt. r>A ház s az udvar fénye r>És mindnyájunknak jelenléte r>Nem tükröződik vissza r>Megfáradt szemében r>Kicsi vézna anyámnak. r>r>Más napokat szül a változás r>A hirtelen jött távozás. r>Rés a légben hiányt érlel r>S a diófa tövében r>Árnyéka minden nap r>Megmarad. r>r>S ahogy ott álltam a temetőbe r>Megrepedt a lelkem tőle r>Egy sóhajom r>Elakadt a torkomon r>Csendben voltam tehetetlen r>Nyugodj anyám békességben.
A szirénar>Éles hangja messze szállr>Békés utcákon, mezőnr>Riadtan szaladgálr>Ezernyi gondolat.r>Vajon miféle hírt hordozhat,r>S futára eseménynek,r>Holr>Fájdalmas a pillanat...r>Vagy a film megszakadt.r>r>A lét értelmétr>A szirénar>Néhány pillanatrar>Öntudatlanul átírta.
