Idő 
Értékelés 
Értékelés A magas híd ívén ballagvar>Mintha szivárványon járvar>Lépkedne az emberr>S ahogy letekint a mélyber>Az élet vizének kékjer>Forgatja sebes folyássalr>A sors malomkerekét.r>r>Zuhatag alatt gyöngyöt szórr>A napr>Sugara csobban fénylőnr>A mocorgó kövek köztr>Fákkal integetver>Beköszönt kis szellőr>Majd egy marék habot elcsenver>Repíti álmunk a mennyekbe.r>r>Tüneményes sziklapartonr>Az erdő nesze hallgatagonr>Visszaverődikr>S a rendszertelen hangokbanr>Az élet ritmusa dobbanr>Érződikr>A harmónia-szimfónia.r>r>És ahogy lefelé ballagokr>A szivárvány is elfogyott.r>Megszakad a varázslatr>Mikor a földhöz érintettemr>Lábamatr>Mohaillatú lidérces pára r>Süpped a tájba.r>Lassan visszatérekr>A valóságba.
Erdő helyett szavak közöttr>Botorkálva keltem-jártamr>Szusszanásnyi kis időre r>Olykor meg-megálltam. r>Mennyi szín, és mennyi dallamr>Körülöttem mind megcsillan. r>Csak figyelni kell türelemmel r>Óvatosan csendben,r>S a felszínen megjelennekr>Szép katonás rendben.r>Minden szóban fénylő csoda lappang,r>S ha mellé kerül zengő párjar>Táncra perdül örömébenr>Rím-ritmusra járva. r>Időzhetek akár meddigr>E nagy rengetegben,r>Erdő helyett szavak közöttr>Most csendben megpihentem.
Túl közel voltál, mégis oly távol,r>néha annyira vágytalak,r>de sohasem tudtam lerombolnir>azt a hatalmas kőfalat.r>r>Mely köztünk állt mindig, magasra nyúlva,r>eltompítva a hangokat,r>s bármilyen szépen, szelíden szóltam,r>az csak közömbös szó maradt.r>r>Mint hideg kő, amely érzéketlen,r>olyannak láttam arcodat,r>s bármilyen szépen simítottam,r>kemény páncéllal védted azt.r>r>Lelkemnek minden mozdulásar>érfalaimban megtapadt,r>s mára megkövült. Hiába várnád,r>nem szól belőle semmi hang.r>r>Talán szerettél… a magad módján,r>de sosem láttad a kínomat,r>mikor oktalan, durva szóvalr>bántottál, bennem ott maradt.r>r>Mára már elmúlt, s megkopott emlék,r>mely lelkemben néha felszakad,r>mint megriadt őz, és messzire tűnik,r>mint egy elsuhant gondolat.
Az én falum kicsiny kis helység,r>de nekem itt az otthonom!r>Ahol én lakom, selymes a fű is,r>s a föld annyira bársonyos.r>r>Csöndes az utca, s nem világítr>olyan sok színes lampion,r>de a szívem az szinte vérzik,r>amikor néha itt hagyom.r>r>Itt láttam meg a napvilágot,r>s amikor anyám ringatott,r>meleg szeméből úgy sugárzottr>a fény, s teljesen áthatott.r>r>Mikor mezítláb játszadoztam,r>úgy simogatta talpamatr>a fű, szinte most is érzem,r>hogy a lábamra rátapad.r>r>Itt voltam egykor ifjú én is,r>álmodva édes álmokat,r>s úgy őrzöm most is, mint a kincset,r>mit selyem dobozban tartanak.r>r>Itt lettem egykor anya én is,r>s nem volt tán nálam boldogabb,r>de az idő már szürke porkéntr>fejemre hullva elsuhant.r>r>Hajamra sűrű dér szitál már,r>s kopott szívem, ha cserben hagy,r>itt szeretnék majd megpihenni,r>őseim közt, a föld alatt.
Az iskola, amelybe egykor jártam,r>más lett. Eltűnt a régi pad,r>de a belsőmben most is úgy él,r>mintha tegnap lett volna csak.r>r>Itt tanultam meg olvasni, írni,r>a történelmet, a számokat,r>Istenem! Milyen régen is volt!r>De az emléke megmaradt.r>r>Itt tanítottak emberségre,r>s tisztelni tudni másokat,r>s számtalan apró, hasznos dolgot,r>mely a fejemben megragadt.r>r>Múltak az évek, s gyermekeimrer>éppen úgy várt az iskola,r>új tanárokkal, s mégis épp úgyr>fejükbe vésték a dolgokat.r>r>Múlt és jelen. Majd összeforrvar>emlékeinkben ott marad,r>s bármily kopott is, épp oly kedvesr>marad nekem a régi pad.r>r>Jó lenne látni még sokáig,r>hány büszkeséget tartogat,r>mint gyémántot, amely csiszolatlan,r>s mégis. Értéke oly magas.
