Idő 
Értékelés 
Értékelés Éji nesz slattyog a süket csendbe,
r>Nem tudom mit, de dobol fülembe.
r>Nem gyújtok gyertyát, nehogy zavarjam,
r>Hallgatom… mért nincs nesz az avarban?
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 18. – Kustra Ferenc József
r>
Mikor a lelkem útra kél,
r>Elkíséri az esti szél.
r>Mikor a lelkem jót remél,
r>Halkacskán... zúg az esti szél.
r>
r>Szemem az alkonyat tűzébe réved,
r>Oly szép, hogy az esti szél is eltéved.
r>Lelkem azonosul a naplemente fénnyel,
r>És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel.
r>
r>Vecsés, 2012. május 11. - Kustra Ferenc József- Pályázatra készült, visszajelzés nem érkezett. Önéletrajzi írás.
r>
Bús, könnyáztatta arcom az eső veri,
r>Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri…
r>Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet,
r>A végére lásd, hogy mindenki mivé lett…
r>Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull,
r>Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl.
r>
r>Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj,
r>Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj…
r>Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>A Hold fekete felhők fogságában él,
r>Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél…
r>Erőlködik, jól átnézne a felhőkön,
r>Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm.
r>
r>Van olyan, kinek napsugaras élete,
r>Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete…
r>Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok…
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok?
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Állóharcba bonyolódtam
r>A lövészárok rám szakadt.
r>Nem lelem a gyalogásóm…
r>A nyeléről már leszakadt.
r>
r>Ásnék, de körmöm is törött,
r>Nincsen vezérlő csillagom,
r>Miért küzdök még, mint lökött?
r>Nincsen már ideám, álmom.
r>
r>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként!
r>
Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
r>Csak messziről, túloldalról integet.
r>Szerencse adó jó isten, add nekem,
r>Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!
r>
r>Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
r>Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
r>De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
r>Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek.
r>
r>Villám-szimfónia szól a sötétlő égből,
r>Feketés füst száll a sors hajókéményéből.
r>A forró vaskazánban fekete kőolaj ég,
r>A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég.
r>
r>Mindig is a mézes ajkaival csábított,
r>Én elvesztem örvényében, ő csak ámított!
r>Lehúzott a mélybe...
r>Le a meredélybe.
r>
r>Jobb volna végre embernek lenni!
r>Embernek, másnak nem... soha semmi!
r>
r>Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként.
r>
