Idő 
Értékelés 
Értékelés Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
r>Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
r>Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
r>Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.
r>
r>*
r>
r>Pattan rügyecske,
r>Hangosodik már a rét.
r>Szirom sokaság.
r>*
r>Életörömmel
r>Teli levelek és fű.
r>Hajnalhasadás.
r>*
r>Tölgyfacsemeték
r>Szégyenlős levelei.
r>Éppen születnek.
r>*
r>Hívogató domb.
r>Hófehér akáclombok.
r>Méhraj vitustánc.
r>
r>*
r>
r>Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
r>A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…
r>
r>*
r>
r>Bőrnek kell a fény,
r>Testünknek dé vitamin.
r>Vitaminhiány.
r>*
r>Nők, már oly’ lenge
r>Ruhában járnak. Öröm.
r>Legelő szemek.
r>*
r>Tavaszi szünet
r>Volt már, de vége, elmúlt.
r>Lassan tanév vég.
r>*
r>Gyerekek már kint
r>Az udvaron játszanak.
r>Térdek, koszosak.
r>*
r>
r>Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
r>A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
r>Mondják a májusi eső, aranyat ér…
r>Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…
r>
r>Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…
r>
Szerelem és fájdalom eggyek, és ehhez meg ketten kellenek.
r>Szerelemnek örvendezni nem fáj, de majd később lesz akadály.
r>
r>Fájdalom majd az édes emlőt, letöri, mint örömködöt.
r>Ez nem szolgálja boldogságot, nem öli le ezt a másságot.
r>
r>Csodálkozol, midőn szeretlek, adózok a tisztes szerelemnek.
r>De ezt én a nyugalmam árán, kölcsönveszem, de nem jó, megáll az eszem.
r>Csodálkozol, midőn szeretlek, boldoggá tesznek rajtam a bilincsek.
r>A tiszta szerelemnek nincsen nyűge, és nincs, mi arcomon lefolyna… könnye.
r>
r>Úgy teendek, mint büszke kócsag, kihúzom magam, de már halódólag…
r>Ő úgy tesz, hogy összezúzza a legszebb tollát, miközben kihúzza magát…
r>Ha a halássoron a sor rákerül, ez már ne viselje senki ékszerül…
r>
r>Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc József – íródott: Sárosi Gyula (1816 – 1861) „Szerelem és fájdalom...” c. verse átirataként, leoninusban és még önéletrajzi írásként is!
r>
Megtréfált a sors,
r>Életem túl sós.
r>A sótartó feneketlen,
r>Az életem élhetetlen.
r>
r>Lehet váltani,
r>Só nélkül élni.
r>Akkor mi lesz az étellel
r>Vagy alkudjak az élettel?
r>
r>Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
r>
A saját életem…
r>
r>Élet durvul,
r>Körülvesz
r>Orvul!
r>
r>Megöregedtem, csak kínoz,
r>Tarol az idő, brillíroz!
r>Végtelen használás…
r>Elmúlás.
r>*
r>
r>Döntöttem,
r>Dacolok halállal…
r>Így emlékszem!
r>
r>Életem fogva tart,
r>Mutatja agyart…
r>Idő maradt,
r>Közben haladt…
r>*
r>
r>Életem, mint váltóláz,
r> Csúnyán
r>Lemagáz!
r>
r>Ő ráz, én izzadok,
r>Mormogok,
r>Tudattalanul hablatyolok,
r>Betegen láz-álmodok.
r>*
r>
r>Izzadtság kiveri hátam,
r>Hólyagos a lábam.
r>Fáradozok,
r>Álmodozok…
r>Bánkódok.
r>
r>Mormog az élet,
r>Cunami kéret…
r>*
r>
r>Nincs szabadulás,
r>Életem… Feloldozás?
r>
r>Tavaszi fuvallat,
r>Éltem is ez alatt!
r>Kellemes?
r>Félelmetes!
r>Készségesen részletes!
r>*
r>
r>Mogorva felhőim
r>Csak állnak az égben,
r>Létben.
r>Fény ácsorog,
r>Árnyéka mozog,
r>Vicsorog,
r>Morcosan acsarog.
r>*
r>
r>Szólok,
r>Csókok jó dolgok.
r>Mocskos dobok…
r>Homok nyomok,
r>Lobogó lombok…
r>
r>Visszafordulok, elgondolkozok,
r>Összeroppanok, becsavarodok.
r>*
r>
r>Életbe beleborzongok,
r>Életbe beletanulok,
r> Életbe nem gondolok,
r>Életbe belepusztulok.
r>Életből kifarolok.
r>
r>Fúrok, túrok,
r>Gyúrok, szúrok.
r>
r>Vecsés, 2019. március 18. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban, önéletrajzi műként!
r>
Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
r>Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
r>Nincsen semmi lehetőségem megállni.
r>A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
r>
r>Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
r>És itt pillanatnyi az alak és forma.
r>Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
r>Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
r>
r>Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
r>Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
r>A teve szőrébe ragadni nem tudok,
r>Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
r>
r>Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
r>Miközben a szél feladata elvinni
r>És innen jó messze, más dűnébe épít,
r>Ahol már nem jár teve, aki segít.
r>
r>Csak e kedves púposka volna reményem,
r>De kellene, hogy fölismerje erényem.
r>Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
r>Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
r>
r>Úgy hallottam ott már esik is az eső
r>És nagy sárban én lehetnék az első
r>Szem, alkotó rész a vályogtéglában
r>És legalább alkatrész, szép nagy házban.
r>
r>Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
r>Kilátásom innen egyszer kikerülni.
r>Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
r>Homokszem! Embernek képzelem magam én?
r>
r>Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
