Idő 
Értékelés 
Értékelés Szabadságharcainkra emlékezve…
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>
r>Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
r>Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
r>Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
r>És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.
r>
r>Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
r>De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
r>Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
r>Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.
r>
r>Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
r>De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
r>*
r>
r>Lélek, börtönét
r>Irányítja, test vágya.
r>Vágya… szabadság.
r>*
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>*
r>
r>Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
r>Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
r>Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
r>És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?
r>
r>Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
r>De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
r>Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
r>Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.
r>
r>Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
r>Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
r>*
r>
r>Vágy, szabadságra,
r>Boldog élet, nincs korlát.
r>Megtestesült lét.
r>*
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>
r>Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
r>És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
r>Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
r>Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
r>De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
r>Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?
r>
r>Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
r>Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
r>*
r>
r>Vágyott szabadság,
r>Lét boldog, nincs korlátja.
r>Felszabadultság.
r>*
r>
r>Áhítjuk? Szabadság!
r>Az mi a csudaság?
r>
r>Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
r>Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
r>Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
r>Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.
r>
r>Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
r>És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
r>Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
r>Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
r>*
r>
r>Vágy szabadsága…
r>Korlát nélkül lét boldog?
r>Teljestelen lét…
r>
r>Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…
r>
A mi múltunk, ó, de gazdag…
r>
r>Kalandozások
r>Korában féltek minket.
r>Sokszor mi győztünk.
r>*
r>Ezerben István
r>Alapított országot.
r>Magyarországot.
r>*
r>Ezerkettőszáz
r>Éveiben tatárok
r>Dúlták országot.
r>*
r>Mátyás királyunk
r>A Nagy Magyarországot
r>Kiterjesztette.
r>*
r>A mohácsi vész
r>Ezerötszázhuszonhat!
r>Így lett hódoltság.
r>*
r>Kurucz felkelést
r>Ezerhétszáz elején
r>Labanc leverte!
r>*
r>A szabadságharc
r>Ezernyolcszáznegyvennyolc!
r>Habsburg leverte!
r>*
r>Kiegyezés és
r>Ipari forradalom:
r>Felemelkedtünk.
r>*
r>A Nagy Háború
r>Tönkretette országot
r>És jött Trianon.
r>*
r>Második Világ-
r>Háború másította
r>Meg a világot.
r>*
r>Szocializmus
r>Kezdődött, bár nem kértük.
r>Majd ötven évig…
r>*
r>A szabadságharc
r>Ötvenhatban fellángolt.
r>Azt is leverték!
r>*
r>Demokrácia…
r>Új társadalmi rend lett!
r>Pénzecske az úr!
r>*
r>Élünk és küzdünk,
r>Létért és jobb jövőért.
r>Ilyen világ lett...
r>
r>Vecsés, 2013. április 11. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokros történelmi visszatekintésben, senrjú csokorban.
r>
Sohase mond, hogy elveszünk…
r>Sohase mond, hogy nem hiszünk…
r>Ne mondj olyat, hogy itt a vége…
r>Ne mondj olyat, hogy nincs reménye!
r>
r>Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc József – íródott; szívből jövő biztatásomként… 1848. megemlékezésére!
r>
A hazáról…
r>
r>Miért hullik a sok könny?
r>Miért terjed a közöny?
r>
r>Rongálják a mi lelkünket!
r>Hogy vessük le félelmünket?
r>
r>Két évig dúlta mongol az országot,
r>A török itt élt, sok évig itt lakott.
r>A labanc jött és ment, így uralkodott,
r>Jött Trianon és hagyott egy fikarcot.
r>
r>A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona…
r>Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló sorsa.
r>Idegen hatalom parancsolt és mi mentünk a háborúba.
r>Ott vesztek mind legjobbjaink és beájult szívünk a borúba.
r>
r>Ötvenhatban próbáltunk lábra állni,
r>Bíztunk, a hatalom ki fog vonulni,
r>De nem vonult ki, bebetonozta magát.
r>Ember nem érti… de nem hallatja szavát.
r>
r>Mi a nagy szívünkkel, mindig nekiállunk a hegyeknek...
r>Oda, igazi hazafi szívek minket elvezetnek,
r>Hogyha azt mi megmászni nem tudjuk,
r>Nekiállunk, messzire elhordjuk.
r>
r>A harci lovak toporzékolva várják a riadót,
r>De e helyett a trombitás fújja az il silenziot.
r>Miért? Miért folyik az a sok könny?
r>Lesz még valaha, hogy nem lesz közöny?
r>
r>Hogy vessük le félelmünket?
r>Ha rongálják a lelkünket!
r>
r>Miért terjed így a közöny?
r>Miért hullik… a bánat könny?
r>
r>Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József
r>
Végül mindenből…
r>
r>A vég nélküli csönd,
r>Folyvást üldözi ezeréves népünket,
r>De magány, nem ér el minket!
r>Volt már itt sok hódító,
r>De a magyar kilábal a posványból, szívével
r>És új útra lel, fájó szívvel!
r>Becsület, igaz szeretet,
r>Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben,
r>Nemzetet a felemelkedésben.
r>
r>Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956]
r>
