Idő 
Értékelés 
Értékelés Megpróbáltatásokat rótt rám az ég
r>Folyamatos, szigorú vezeklést még…
r>
r>Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet,
r>Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet.
r>Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett.
r>
r>Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron,
r>Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón.
r>De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón.
r>
r>Táncol a tollam a papíron, min ami csiszolt márvány…
r>Táncol a lélekben sivár gondolat, ami tán’ pajzán.
r>Az élet füstje kéretlenül is beteríti a szobát,
r>Csíp, kaparja torkom, de, a szememből kitörlöm könny hamvát.
r>
r>Kongás van a fejemben, mint egy ősi templomharang hangja,
r>Ez diktálja a tempót, a tollam hegye is ezt akarja.
r>
r>Tisztul a gondolat
r>Rovom a sorokat.
r>Tollhegy is rajzolgat!
r>
r>Vecsés, 2015. december 20. – Kustra Ferenc József- poéta-önéletrajzi írás.
r>
Meditálás ismertetése…
r>
r>Ki öregen már
r>Várja halál… suhintást,
r>Helytelenkedik!
r>*
r>Öregember nem
r>Vénember, még húzza tán’.
r>Van, ki szereti?
r>*
r>Öreg lélek zord,
r>Már senki nem hallgatja!
r>Csak lehurrogják.
r>*
r>Öregnek, már nincs
r>Semmi… lehetősége.
r>Tollvonást kapott…
r>*
r>Legtöbb öregre,
r>Már unokák se néznek.
r>Szeretet elvész.
r>*
r>A legtöbb öreg,
r>Naná! Helytelenkedik.
r>Fogyott életút…
r>
r>Vecsés, 2019. január 4. – Kustra Ferenc – íródott; Senrjú csokorban, önéletrajzi írásként.
r>
A védett természet része…
r>
r>Hóvirág bimbó
r>Pattan, erdő avarján.
r>A növény, védett!
r>*
r>Pici hóvirág,
r>Glédában, az erdőben.
r>Szép virágszőnyeg.
r>*
r>Hóvirág nyílott
r>A hátsó kertek szélén.
r>Már szép idő lesz...
r> *
r>Langymeleg, völgyet
r>Eluralja. Ébredés.
r>Hóvirág csokrok.
r>*
r>Hajnal, reményben
r>Előtör a sötétből.
r>Hóvirágcsokor.
r>*
r>Kidugja fejét
r>Avarból a hóvirág.
r>Csendes szemlélő.
r>*
r>Bimbót bontanak
r>A kerti virágok is.
r>Réten, hóvirág.
r>*
r>Nézd csak, olvad már…
r>Kíváncsi hóvirágok.
r>Végre új élet…
r>*
r>Kinyílt hóvirág,
r>Nem szedhető le! Védett!
r>Új idő szele.
r>
r>Vecsés, 2017. február 28. – Kustra Ferenc József - Készült, eredeti Baso féle haiku (senrjú) stílusban… ha már tavasz kezdődik!
r>
Még hideg a hajnal, még sötétek a felhőfodrok,
r>Még szárazak a füvek, levéltelenek, fák, bokrok.
r>Még nem látjuk, hogy milyen is a virágok mosolya,
r>A színpompa varázsát még csak az agyunk hordozza.
r>
r>Lesz itt tavasz, ha énekes madarak, egy fülbemászó dallal,
r>Vidámkodnak, szaporodnak, röpdösnek, az ideért tavasszal.
r>Majd akkor az új hajnal pirkadat, beköltözik a szívünkbe,
r>A sok szép, az új meg, nagy-nagy reménnyel költözik a lelkünkbe.
r>
r>A napsugarak, majd a fényükkel kísérnek, kint az udvarba,
r>Ha az arcod odatartod, melengetik azt... úgy simogatva.
r>Akkor már nem lesz hajnali harmat, meleg lesz az idő,
r>Köszöntheted az újító tavaszt, mert máris megjött ő.
r>
r>Az erejével, majd megszédíti a földet, az embereket,
r>A fényre éhezett állatokat, ezzel adja a lényeget.
r>Az új tavasz, majd gyengéden dúdolja neked, élet új dalát,
r>Szívekbe, eszekbe hatolva, és virágoztatja almafát.
r>
r>Vecsés, 2015. február 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Piszár Éva: „Tavaszi pezsdülés” c. verse ihletésével.
r>
Az éjszaka holdas, ragyogóan holdvilágos,
r>Mondhatnám szép, sötéten elmosódó, sőt sármos…
r>Irgalmatlan holdas a táj, fülsiketítő a csend,
r>Nem mozdulnak a fák, a bokrok, gyenge szellő sem leng…
r>
r>A szurok sötét éjszakát nem látom a holdfénytől…
r>Gyönyörű látvány, átélem, merítek e szépségből…
r>
r>Régen nem láttam ilyen meseszerűséget,
r>Ámulva álltam, öleltem a mindenséget…
r>Holdvilágos ködfátyolban úszik a tavasz,
r>Lesz még itt jó idő, már alig néhány arasz…
r>
r>Vecsés, 2013. október 2. - Kustra Ferenc József- íródott a természetről
r>
