Idő 
Értékelés 
Értékelés Az öregség kerítése…
r>
r>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad!
r>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad.
r>
r>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció!
r>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó?
r>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe?
r>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe?
r>
r>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak,
r>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának?
r>
r>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek?
r>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek.
r>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek?
r>
r>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná?
r>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná?
r>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá?
r>
r>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt,
r>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt.
r>
r>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül,
r>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül…
r>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül,
r>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül…
r>
r>Száz szónak is csak egy a vége,
r>Életemnek ideér... vége.
r>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap,
r>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap?
r>
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád…
r>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád?
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád.
r>
r>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben.
r>
Ki akart itt öregedni, megöregedni?
r>Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni.
r>Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni?
r>
r>A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami,
r>Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami…
r>Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori.
r>
r>Végre-valahára, némi jólétem van még hátra?
r>Vagy lecsúszok, és majd végig égek az örök lángba?
r>Jól gondolom, majd szembe jön és rúg ördög patája?
r>
r>Vecsés, 2017. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben és önéletrajzi írásként.
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem,
r>Az időm csak halad, de lehet, rosszul fogalmazok, inkább a végzetem…
r>Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem.
r>*
r>
r>[leoninusban]
r>Tudom, hogy konkrét tervek kellenének, de idő-hátizsákba biztos nem férnek,
r>Nem kéne baktatnom, ha volna szamaram segédnek, az jól lehetne elégnek…
r>Tudom, hogy konkrét tervek kellenének, de idő-hátizsákba biztos nem férnek.
r>*
r>
r>(leoninus duó)
r>A hátizsák tartalmával beszélgetek, az idő velem van, ahogy lépegetek…
r>Vanna persze ballépések és bukdácsolás, meg az egyik házban kukorékolás…
r>Igyekszem én, hogy jó gondolatomból sok legyen fejemben, persze csak úgy elegemben…
r>Ha rosszak gondolatok, lábam megbicsaklik, de megjön a jó gondolat, játszadozik…
r>
r>Ha nagyon magam alatt vagyok, akkor lehorgad’ a fejem, nagy az elegem…
r>Igyekszek ’átmenni’, pozitív lenni, újabb és jó gondolatot keresni…
r>Hát ebben bizony nem sokszor van sikerem, de az idő-hátizsákot nem én cipelem…
r>Vár engemet is a hátralevő élet, halálom elött kérdezik: ember, mivé lett?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Jó gondolatom földob!
r>Rossz gondolat, csak ne dobáljon.
r>Életterv segít!
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 3. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Istenem, mond mit tettem?!
r>Bocsáss meg, hogy vétkeztem!
r>Vétkem, hogy megszülettem?
r>
r>Mi ez a patazaj, lihegve fújtató ördög?
r>Avagy kovácsfújtatóba régen szorult hörcsög?
r>Én így akkor hogyan élvezzem a szférák égi zenéjét?
r>A sors rám küldte a lihegve fújtató, patás segédjét?
r>
r>(leoninus)
r>Az ember azt várná, hogy a szférák zenéje tán' lenyugosztalná,
r>De a fehér hollónak sem kedvelt a fekete had, ott nem marad.
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom,
r>Az ördög meg rúgott egy gödröt és ez lett mára az nagy árkom...
r>A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom,
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, kétszeres belső rímes)
r>Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által?
r>Jól látom, hogy hiába erőlködők én, nagyobb sas csapattal, ég által...
r>Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által?
r>
r>Nézem az eget és az alkonyat pirosítja az arcomat,
r>Gondoltam, hogy jó ez hátha fokozni tudom égi harcomat!
r>Előttem nagyon bíboros színben lángol a kacsaúsztatónk,
r>Mi tükörsima és leülepedett, ez esti búcsúztatónk?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba,
r>Akkor már nem vágyok: el nem ért, égi szférákba…
r>Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba.
r>
r>Vecsés, 2016. május 21. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Csak ülsz itt mellettem lecsukódott szemhéjjal,
r>De, közben másra gondolsz… nem kenegetsz hájjal!
r>Tán' én is elvagyok, üres borospohárral...
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez,
r>Így aztán nem tudjuk meg előre, hogy vajh’, a belsejében mi zengedez...
r>A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez.
r>
r>Itt van már az újév, amit már, majd élünk is,
r>Itt van már az újév, mit majd élünk, végül-is…
r>Itt van már az újév, amit már, majd élünk is.
r>*
r>
r>(Anaforás, fél senrjú -láncban)
r>Ez évben mit hoz
r>Az ígérgető jövő?
r>Hancúrozást nem!
r>
r>Ez évben, mit hoz
r>Az ígérgető sorsunk?
r>Ne hancúrozzál?
r>
r>Ez évben mit hoz
r>Terjesztett szeretetünk?
r>Vak a kilátás!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Ma este is,
r>Landol is:
r>Lelki szepszis?
r>
r>Is-is,
r>De rossz is...
r>Elementáris
r>Dilis extázis...
r>*
r>
r>(Anaforás, Sedoka duó)
r>Gondolatom száll,
r>Ismeretlen messzibe.
r>Arca előtt fátyol van!
r>
r>Gondolatom száll,
r>A messzeség úgy vonzza!
r>Fátyol is sokatmondó!
r>*
r>
r>(Anaforás, fél senrjon –láncban)
r>Már folyik az év, így nincs
r>Reklamálni kis lehetőség.
r>Szilveszter előtt?
r>
r>Már folyik az év, így nincs
r>Változtatási lehetőség!
r>Szilveszter előtt?
r>
r>Már folyik az év, így nincs
r>Átépítési lehetőség…
r>Szilveszter előtt?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Valahol messze, hithűen szól egy harang, hallom, nekem is,
r>Még nem tudom, hogy csak reményt sugall-e vagy jó, hitemre is...
r>Valahol messze, hithűen szól egy harang, hallom, nekem is.
r>
r>A mai napra, az új gondolatok kiváltak, csorognak a szemembe,
r>A távolban a harang búcsúzik a mától, ez visszaránt a jelenbe!
r>Reméljük, hogy eljő a szebb és a jobb jövő, nem lesz felhős a homlokunk,
r>Teljesüljön jövőre szívünk vágya, mit szeretettel, szívből akarunk!
r>
r>Vecsés, 2020. január 4. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. Továbbra is reménykednünk kell, hogy hat… a bízás.
