Idő 
Értékelés 
Értékelés A zöld szín jegyében…
r>
r>Hóolvadás volt
r>Hegyek magas ormain.
r>Hegytető zöldül.
r>*
r>Csöpögő jégcsap…
r>Zöldülni kezdő tájak!
r>Rügyfakadás jön,
r>*
r>A csendes völgybe
r>Beáramlik a meleg…
r>Minden kizöldül.
r>*
r>Meleg költözik
r>Rétekre és erdőkbe.
r>Zöld fűszőnyegek.
r>*
r>Virágok réten
r>Bimbóból, most nyílnak ki.
r>Gazok is zöldek.
r>*
r>Lengő széltestvér
r>Borzolja rét zöld füvét.
r>Természet ébred.
r>*
r>Mosolygó reggel,
r>Ébredésre inspirál.
r>Séta, zöld réten.
r>*
r>Rengeteg virág
r>Kezd nyílni, fűzöld már szép.
r>Mindenhol szirmok.
r>*
r>Kikelet, széppé
r>Tesz mindent és zölddé is!
r>Szép fenyves erdő.
r>*
r>Hajnal cseppjében
r>Kelő, napfénycsillogás.
r>Zöld fű hegyén, csepp
r>*
r>Nap, gyámoltalan,
r>Lassan hozza a hajnalt.
r>Zöld füvön, dér ül.
r>*
r>Szél lágyan susog,
r>Langyos eső csepereg.
r>Üde a zöld fű.
r>*
r>Madárfütty zendül,
r>Rügyek sercegve nyílnak.
r>Zöld lét kezdetek.
r>*
r>Madárcsicsergés
r>Andalít, fű kizöldül.
r>Új, életélmény.
r>*
r>Tücsökhang… cirip
r>Hallik kerti zöld fűből.
r>Fűnövés zaja.
r>*
r>Üzen az erdő,
r>Üzennek a fák, bokrok.
r>Fűzöld üzenet.
r>*
r>Világ ragyogó…
r>Rét is zöldesbe borult.
r>Nap magasan jár.
r>*
r>Mosolytükör ég.
r>Hideg-mosoly, haldoklik.
r>Zöld fű, csak sarjad.
r>*
r>Rét virágot bont,
r>Erdő, mező, úgyszintén.
r>Zöld fűben ülni.
r>*
r>Szép-hideg mese.
r>Zöldülő bokor, csak nő!
r>Lesz termése is.
r>*
r>Hóvirág tűnik.
r>Krókusz nyílik a kertben.
r>Zöld fű… jó idő
r>*
r>Kissé hűs a föld,
r>Még nem lehet feküdni…
r>Fűzöld, nem meleg.
r>*
r>Ragyogó a kert,
r>Szín kavalkád főként zöld.
r>Talaj menti fagy.
r> *
r>Melódiát fúj
r>A langymeleg déli szél.
r>Zöld élet himnusz!
r>
r>Vecsés. 2016. április 4. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
r>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
r>
Cseresznyefa szép
r>Virágerdőt mutogat.
r>Ízletes gyümölcs.
r>*
r>Cseresznyevirág
r>Szirma, nagy termést jósol.
r>Még jó idő kell.
r>*
r>Szalad a folyó
r>Hátán levelek ülnek.
r>Napsütés terjed.
r>*
r>Jön megújhodás,
r>Rügyek is kipattannak.
r>Megjött új élet.
r>*
r>Völgy öle üzent,
r>Elkezdődött virulás.
r>Zöld pihenőhely.
r>*
r>Langyos szellő jő,
r>Virágillattal tele.
r>Allergiások.
r>*
r>Rügyek kinyílnak,
r>Levelek előbújnak.
r>Minden színesül.
r>*
r>Szálló pillangók,
r>Méhrajok nem ütköznek.
r>Remény, új élet.
r>*
r>Rügysarjadása,
r>Az élet megújhodás.
r>Új élet ébred.
r>*
r>Új virágillat,
r>Nap-varázsló melegít.
r>Újrakezdés, jó!
r>*
r>Illatos hajnal.
r>Virágillat. Csivitel.
r>Új idők szele…
r>*
r>Pacsirta dalol,
r>Hangja suhan a légben.
r>Hírnök hírei.
r>*
r>Van fals madárhang,
r>Meg olyan, mint kisharang.
r>Jó már hallani.
r>*
r>Hópehely nem száll,
r>Napsütés uralkodó!
r>Szép rózsaszirom.
r>*
r>Zuhogó eső.
r>Meleg szellő léleknek.
r>Öntözött magok.
r>*
r>Méhrajok mennek,
r>Kezdődik, munkaidény.
r>Zúg, méhzümmögés.
r>*
r>Idő megenyhült,
r>Már langyos szél fújdogál.
r>Örömujjongás.
r>*
r>Friss, zöld fű sarjad,
r>A zöldek illata száll.
r>Zöld szín változat.
r>*
r>Mezőn a konkoly
r>Szépen virágzik és nő.
r>Kaszás dolgozik.
r>*
r>Meleg fuvallat.
r>Jégvirág már elhervadt.
r>Hajnali köd nincs.
r>*
r>Új-év, új csoda.
r>Szellő simogat fákat.
r>Fű is újra zöld.
r>*
r>Kikelet örvend,
r>Ördög elkeseredett.
r>Jő, szép időszak.
r>*
r>Enyhe szellő fú,
r>Az égen nincsen felhő.
r>Már éget, tűz, nap.
r>*
r>Természet nevet,
r>Lelket, testet újítja.
r>Hátat, már süti.
r>
r>Vecsés, 2015. április 20. – Kustra Ferenc József – íródott; Eredeti Basho féle stílusban…
r>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én, eddig írtam cca. 3500 db –t. + tankákat, senrjúkat, senrjonixot stb.
r>
Növényzet kikel,
r>Ez természet csodája.
r>Vad illatmámor.
r>*
r>Pattannak rügyek,
r>Szép szirmuk már bomlik.
r>Ez a kikelet.
r>*
r>Már zöld a bokor…
r>Lassan, kizöldül a fa.
r>Kikelet zöldes.
r>*
r>Az árokparton
r>Nő család, terjeszkedik.
r>Vándor tapossa.
r>*
r>Élet hírnöke,
r>Régen várt virágeső.
r>Illat fergeteg.
r>*
r>Még alszik a fa,
r>Hold vigyázza az álmát.
r>Idő melegszik.
r>*
r>Hóvirággal jő…
r>Már várva-várt új élet.
r>Szél már langyosas.
r>*
r>Fagyok már múlnak,
r>Didergés lassan szűnik.
r>Rügyek pattannak…
r>*
r>Friss szellő suttog,
r>Kelni kell, új élet van.
r>Lélek is vidul.
r>*
r>Langyos szellő jő,
r>Virágillattal tele.
r>Allergiások.
r>*
r>Sziromeső van…
r>Mindenhol a fák alatt.
r>Virágzás árad…
r>*
r>Rügy bontattatik,
r>Elhatalmasodik, lét.
r>Nem satnya termés.
r>*
r>Nyíló falevél
r>Élet új üzenete.
r>Kikelet közelg.
r>*
r>Kertben fűszőnyeg,
r>Közte, kutyatejfüvek.
r>Sziklakert éled!
r>*
r>Kövek között nő
r>Piciny virág. Bokor lesz.
r>Kezdődő élet.
r>*
r>Fűszőnyeg zöldül.
r>Sziklakertben kaktuszok.
r>Szellő víg tánca.
r>*
r>Ajtó csikordult,
r>Bejött langymeleg eső.
r>Öntözött bimbók.
r>*
r>Huncut napsugár,
r>Ficánkolgat rét felett.
r>Zöld fű sarjadás.
r>*
r>Tobzódik öröm…
r>Ki él, mozog, élvezi.
r>Újuló lélek.
r>*
r>Hiába felhő,
r>Meleg idő közelít.
r>Csörgő kis patak.
r>*
r>Ébredező táj…
r>Már minden életre kel.
r>Lehet napozni.
r>*
r>Madárnótázás…
r>Cicák is hemperegnek.
r>Nap, már nevető.
r>*
r>Már jó egynéhány
r>Névtelen napsugár fut.
r>Verseny a réten.
r>*
r>Cseresznyevirág
r>A csend harmóniája…
r>Szamuráj lélek.
r>
r>Vecsés, 2015. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
r>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak,
r>De ha a sors úgy hozza, kell-muszáj, akkor megmutatkoznak…
r>A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak.
r>
r>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak,
r>És úgy látom, hogy felettem csak nőnek az árnyak…
r>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak,
r>
r>Minden más fogyóban,
r>Halál dagadóban…
r>Minden más fogyóban.
r>
r>Érdekes, kiket szeretnem lehetne,
r>Fogyóban vannak… halál lehelete…
r>Érdekes, kiket szeretnem lehetne.
r>
r>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm,
r>Lelkem is megszűnik, már nem lesz ő az epedőm…
r>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm.
r>
r>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok,
r>Lélekpolcomra már úgy, bizony semmit pakolni nem fogok…
r>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok.
r>
r>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak,
r>Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak...
r>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak.
r>
r>Vecsés, 2016. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként és 3 soros-zárttükrösben az élet végének a közeledtéről…
r>
Az öregség kerítése…
r>
r>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad!
r>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad.
r>
r>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció!
r>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó?
r>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe?
r>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe?
r>
r>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak,
r>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának?
r>
r>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek?
r>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek.
r>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek?
r>
r>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná?
r>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná?
r>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá?
r>
r>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt,
r>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt.
r>
r>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül,
r>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül…
r>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül,
r>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül…
r>
r>Száz szónak is csak egy a vége,
r>Életemnek ideér... vége.
r>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap,
r>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap?
r>
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád…
r>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád?
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád.
r>
r>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben.
r>
