Idő 
Értékelés 
Értékelés Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem élő- világháborús világhely-zet…
r>
r>(senrjú csokor, félhaiku láncban)
r>Bőszen bombáznak.
r>Emberélet még adott?
r>Gőgös pojácák!
r>
r>Emberhalál, még
r>Csak föl sem rémlik nekik!
r>Gőgös pojácák!
r>*
r>(gőg: leírása)
r>1/.
r>Elbizakodott önhittség; mások megvetésében megnyilatkozó erős önteltség.
r>Elbizakodott önhittség; más bántó lenézésében mutatkozó erős önteltség.
r>Saját, eltúlzott kiválósága feltételezése, minthogy ő egy különlegesség…
r>Valójában szánalomra méltó alak, aki gőgöt mutat,
r>Lenéző gőg nem is igaz-kiváló tulajdonságot mutat…
r>2/.
r>Önérzet, büszkeség; ez maga az önmagunkba vetett hit, bizonyosság.
r>A gőggel, ha az ember eredményei támasztják alá… nincsen bajság.
r>Költő büszke gőgje is -lehet- megjelenik verseiben.
r>Olvasó meg átérezheti olvasói szeretetben…
r>*
r>
r>(anaforás, bokorrímes, kétszeres belsőrímes)
r>Fogadok, hogy kosoknak műmájer a mosolyuk,
r>Fogadok, hogy nekik megengedi a vagyonuk…
r>Fogadok, hogy a gazdag fekete kosok, nagyon-túlzón szívtelenek,
r>Fogadok, hogy ezek a kosok -háború mutatja- lélektelenek…
r>*
r>
r>(anaforás leoninus)
r>Egy fekete kos, maga a bársony bőrű vasököl, ő úr és nem kérdezi mi köll…
r>Egy fekete kos, maga a gödröcskés vasököl, ő az úr és legott üt is, ha köll…
r>Ez fekete kos teste, amit pénz tölt ki, nem üres, de az agya, lelke ah, üres.
r>*
r>
r>Zúgva és bőgve
r>Nyilatkoznak tarackok.
r>Gőgös pojácák.
r>*
r>Nyugdíjasokat
r>Is már, elviszik frontra.
r>Gőgös pojácák.
r>*
r>
r>(anaforás leoninus, tizenkétszeres belsőrímes, önrímes)
r>Veszett kosoknak még kell a háborús pénz, ez a kérdés? Vagy éppen ez nem kérdés?
r>Veszett kosok döntnökök, még háborús pénz, ez a kérdés? Vagy éppen ez nem kérdés?
r>Veszett kosok csak ilyenek! Háborús pénz, ez a kérdés? Vagy éppen ez nem kérdés?
r>*
r>(leoninus duó)
r>Emberek! Társadalmi szintű divat, a férfi és nő átformálása! Legyen divat!
r>Manapság! Menő a fekete kosok önteltsége, önimádata, szellem tiprása.
r>
r>Halló fiúk! Közben a sorozatvetők vehemensek, hogy hullnak katonaemberek...
r>Halló lányok! Közben robbannak kazettás -betiltott- bombák, kipusztulnak a családfák.
r>Manapság! Ijesztő fekete kosok nézete, míg pénzdúsak... háború éledése.
r>Rémisztő! Közeleg, frontra viszik az orvosnőket is, meg persze gyógyszerésznőket is…
r>*
r>
r>Fekete kosok
r>Találták ki háborút!
r>Gőgös pojácák.
r>
r>Fekete kosok
r>Gyártják a fegyvereket!
r>Gőgös pojácák.
r>
r>Fekete kosok
r>Bezsebelik pénzeket!
r>Gőgös pojácák.
r>
r>Fekete kosok!
r>Sok százezer a halott!
r>Gőgös pojácák.
r>
r>Fekete kosok
r>Mér’ csak a fegyvergyártás?
r>Gőgös pojácák.
r>
r>
r>Micsoda embert és jóérzést megsemmisülésbe tipró,
r>A csak folyvást gazdagodó kosok uralma… nagy népírtó!
r>Nem ismernek sem embert, sem istent, ördög… ők maguk!
r>Nem akarnak semmit, csak minél jobban gazdagodjunk…
r>
r>Vecsés, 2023. október 5. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és élő háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
r>
Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
r>
r>Ez a háború
r>A hiúság vására!
r>Kos hiúságok.
r>*
r>Magukra túlzón,
r>Pénzre nagyon figyelnek.
r>Kosék túl hiúk!
r>*
r>Mély hiúságból
r>Háborújukat őrzik!
r>Kosok népírtók!
r>*
r>
r>Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek?
r>Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak!
r>Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat.
r>
r>Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok…
r>Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok?
r>Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók?
r>
r>Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók…
r>Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap.
r>
r>[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…]
r>
r>Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények.
r>Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések.
r>Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik.
r>
r>[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…]
r>
r>Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények.
r>Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek?
r>Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent?
r>
r>Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha?
r>Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra.
r>Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket.
r>
r>Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek.
r>Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli.
r>Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak…
r>
r>Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül!
r>
Látunk egy közeli-szomszéd háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…
r>
r>(senrjú csokor)
r>Gőgös, zuhanó
r>Naplemente. Vaksötét.
r>Száradt kóró sor.
r>*
r>Gőgös pirkadat.
r>Délelőtt csendes eső.
r>Korai alkony.
r>*
r>Hideg fényt áraszt,
r>Gőgös ezüstös csillag.
r>Hideg szél támad.
r>*
r>Késő-hajnal fény
r>Múlt éjszaka gőgjével…
r>Ködfoltos reggel.
r>*
r>Összehúzta már
r>Magát a gőgös hőség.
r>Jön hajnali dér.
r>*
r>Ködálarcban jő
r>Reggel… gőgös pirkadat.
r>Didergős idő.
r>*
r>Réten gőgös köd
r>Dagonyázik. Vakítón.
r>Hallgat… csendesség.
r>*
r>
r>(Bokorrímes csokor)
r>Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem.
r>Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
r>A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket.
r>
r>Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között,
r>Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között?
r>Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?
r>
r>Duruzsol a fanfárok nyekergése,
r>Sikít a dróthegedű remegése…
r>
r>Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt,
r>Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült…
r>A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült…
r>
r>Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
r>Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
r>Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?
r>
r>Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál!
r>Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál.
r>Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál...
r>
r>Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül!
r>Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel
r>
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus csokor)
r>Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
r>Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
r>Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
r>Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
r>Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
r>
r>Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
r>Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
r>Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
r>Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
r>Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
r>
r>Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
r>Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
r>
r>Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
r>Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
r>Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
r>
r>Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
r>Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
r>Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
r>
r>Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
r>
Jaj! Te szép, szerelmetes Veca!
r>Hulló erdőm, betakarna ma.
r>Hasadon nyomnálak,
r>Másoktól óvnálak.
r>Erdődbe járnék, mint harcosa…
r>
r>Jaj! Nap már, hágva-égve, végre,
r>Hulló bánattal, mi is végre…
r>Fennkölt lenne hágás,
r>Nem volna kifogás.
r>Lámpanyél heve, heves végre.
r>
r>Jaj! Napnak lehet… nekem Veca?
r>Hulló erőm… ez felturbózza.
r>Hevítené vérünk,
r>Jó kutadba férünk…
r>Kacér húsod, finoman nyalva!
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. –Kustra Ferenc József– Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 294
