Idő 
Értékelés 
Értékelés Pengés a drót tekeredikr>Olyan mintha élner>Felkúszik a kifeszítettr>Acél kerítésrer>r>Kirekesztve ki van éppenr>Attól függ r>Hogy honnan nézemr> A túloldalonr>Mindig más r> A lét-érzésr>És mint szög a zsákbólr> Kibújikr>Ezernyi kardos kérdés r> Döfésre készr> Határtalanulr>r>Pengés a drót tekeredikr>Olyan mintha élner>Felkúszik a kifeszítettr>Acél kerítésre
Fúj a szél, lobogva csattog a zászló,
r>Tartja magát a rúdon, belevaló.
r>A szép színek ráncosan keverednek,
r>A fuvallatok meg... csak jönnek, mennek…
r>
r>Vecsés, 1999. október 31. - Kustra Ferenc József
r>
Hazánkat eső veri, vihar dúlja.
r>Hazafi arcunkat a könny áztatja…
r>Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért,
r>Istenért, hazáért, a családért!
r>
r>Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek,
r>Ez tán’ elűzi sötét fellegeket…
r>Köszönöm, hogy a fiad lehetek,
r>Jó gyermekedként, mindent megteszek…
r>
r>Magyar vagyok én ide születtem,
r>Magyar vagyok, ide köt életem,
r>Magyar vagyok itt élek, itt lakok,
r>Magyar vagyok és az is maradok!
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 17. - Kustra Ferenc József
r>
Senrjú csokorban…
r>
r>Hol kard vagdosta,
r>Hol lánctalpak taposták!
r>Elbukott csaták!
r>*
r>Modern korban is,
r>Kicsik le-igázottak!
r>Örökös küzdés!
r>*
r>Tartós szolgaság!
r>Nép évezredes sorsa!
r>Szabadságra vár!
r>
r>Vecsés, 2017. március 14. - Kustra Ferenc József
r>
8 éves voltam…
r>
r>Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
r>És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
r>Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
r>Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.
r>
r>Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak.
r>Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak,
r>És hallottam a hangját a sok robbanásnak!
r>
r>Hallottam a robbanás-robajt,
r>Apámtól meg a csendes sóhajt.
r>Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk…
r>Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk…
r>
r>Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra,
r>Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta.
r>Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem,
r>Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem…
r>
r>November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam
r>A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam...
r>Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől
r>Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől...
r>
r>Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot.
r>Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot.
r>Több felnőtt is számolta hangosan
r>De, már én is tudtam, nem pajkosan...
r>
r>Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek,
r>Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek?
r>
r>Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József
r>
