Idő 
Értékelés 
Értékelés Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
r>Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi!
r>Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő…
r>Az én szívemben örök emlék ő.
r>
r>Olyan volt, kit mindenki szeretett,
r>Sugárzott belőle a szeretet.
r>Ember volt ő végig nagybetűvel.
r>Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL.
r>
r>Megtisztelt az élet, hogy ismertem,
r>Hogy a tanítómnak nevezhetem.
r>Apám mellett a második ember,
r>Ki formált engem, hogy legyek ember.
r>
r>Tegnap utolsó útja... kísértem,
r>Az utat jártam, könnyemet nyeltem.
r>Csak arrafelé ment a tanítóm,
r>Visszaúton meg csak én, szorongón.
r>
r>Elment a tanítóm, csak itt hagyott!
r>Lám az élet mellettünk elfutott…
r>Én most imádsággal kérem, Isten
r>Hosszú utadon végig segítsen.
r>
r>Elment a tanítóm…
r>
r>Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy?
r>Nélküled üresen csikorog az agy.
r>Hiányzol, mint kerékagynak a zsír,
r>Nélküled csikorgok, rólad semmi hír.
r>
r>Itt az idő! Véglegesen felmérem,
r>Hogy nélküled mit sem ér az életem.
r>Föladom, a határidő december
r>Harmincegy és onnan nem vagyok ember.
r>
r>Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér.
r>Nélküled az életem csak folt, de fehér.
r>Nélküled nem lehet feltérképezni se,
r>Mert üres, mint a szegények köcsögje.
r>
r>Hát igen, nélküled idejutottam,
r>Eddig öklömmel semmibe sújtottam.
r>Most már látom eddig öklöm sem volt,
r>Most már látom, életem hamvában holt.
r>
r>Én szólítanálak: Kedves Szerencsém!
r>Te! Hogy tegyem? Sohse voltál enyém.
r>Ez van… Búcsúzzunk el ismeretlenül,
r>Megyek tovább kielégületlenül.
r>
r>Budapest, 2000. október 8. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Tavaszodik…
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó!)
r>Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
r>Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
r>Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.
r>
r>Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
r>Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
r>Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
r>*
r>(Bokorrímes duó)
r>Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
r>Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
r>Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
r>Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?
r>
r>Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
r>Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
r>Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
r>Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
r>*
r>(Leoninus)
r>Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
r>Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
r>Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…
r>
r>Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
r>Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
r>Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?
r>
r>Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
r>
Nap hiába süt.r>Fagyos szél nyargal bőszen.r>Didergős a lét!r>Fák hódolnak előtte,r>Vad rejtőzik előle.r>r>Ág roppan vén fán,r>Agg kora rugalmatlan.r>Diadal csorbult.r>Zsenge hajtás leng csupán,r>Ritmusban a lég szárnyán.r>r>Égen felhő száll,r>Éppen hűs könnye loccsan.r>Dermesztő idő.r>Kis virágok cserjésben,r>Meglapulnak védetten.r>r>Dunatőkés, 2024. március 12. -Ostrozánsky Gellért- íródott: tanka trió formátumban.
Rongyos felhők úsznak,r>Enyhe szél fákat cirógat.r>A nap kacsingató.r>r>Víz tükrén lágy fodrot r>Hajt, röppent tollat simogat. r>Idő libegve száll.r>r>Tágas rétnek szélénr>Zizegő, nádas-kar suttog.r>Lápos földet szárít.r>r>Finoman hajt lepkét,r>Pihéket fák fölé emel.r>Bársonyos fuvallat.r>r>Tájt ringatón ölel,r>Hűsen, csaknem szerelmesen?r>Szépen bán erővel!r>r>Érzéki balett tánc,r>Kecses mozdulat mindenütt.r>Este takarodó!r>r>Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky gellért- íródott: HIAQ csokorban.
