Bozontos felhők köztr>Átszűrődik pár fotonr>Vissza verődik az ablakonr>Integető fák lágy sziluettje.r>r>Zümmögö szélbe hasít a csendr>Egy pillanatrar>S az árnyék megnyúlt alakjar>Elidőz körülöttem.r>r>Ringva száll a párar>A távoli ismerős tájrar>Aztán lassan belemosódik az est r>A holnap hajnalába.r>r>Dagadó aranyló sarlór>Ékköve az égnekr>Ciripelve ébredr>A holdr>Megannyi régi képet kioldr>Lelkemben.
A kávéház ablaküvegénr>Esővíz s a por elegyén r>Megtapadvar>Kinn rekedt a hétköznapir>Város szürke zaja.r>A kőburkolaton r>Hajnali záporr>Nyomain visszaverődnekr>A délelőtti sietős árnyakr>Az ásító házakr>r>Cukorüledék maradt a csésze aljábanr>Édesítve pár gondolatotr>S a szavak között kávéízzelr>Keveredik a dohány füstr>r>Ráérős percek r>Az asztalra telepednekr>Könyökölve..r>Még egy ideig magambanr>Elidőzök a gondolattal...r>A duruzsoló embertársaságbanr>...elmondhatom...sziesztáztamr>r>Rövidesen elballagokr>A sorok végén kikacsintok
Szeles lehellete ködöt fújr>Reggelenter>Ahogy a kilincset markoljar>Remegver>Hull alá náhány megsárgultr>Leveler>A postás lassan kézbesítir>Itt az eljöveteler>S a nyárr>Becsomagolva várr>Hogy jövő tavasz utánr>Új idők postaládájánr>Villanjonr>Aranyló partokonr>Míg ködöt hoz az őszr>Párás lehelleter>Reggelente
Nagyapám apjar>Szürke kalapjar>A fogasra felakasztvar>Az ajtó mögött lógott.r>Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,r>Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje, r>s elindult...,r>hogy lelkében megtisztulva, r>hitében megerősödve térhessen haza r>a kályha melegéhez. r>Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt. r>A hétköznapi teher nyomasztó súlyar>Egy naprar>Félre tevődött egy zug rejtekébe. r>A templomba belépve r>kopottas ünneplő kalapját bal kezével r>leemelte gondterhelt fejéről, r>s jobb kezének szenteltvízbe mártott r>öregujjával keresztet rajzolt r>homlokára, r>majd ujjai begyét ismét r>a megszentelt folyadékban benedvesítette, r>s letérdelve ájtatosan keresztet vetett. r>A hagyomány nagy dolog. r>A hagyomány tiszteletre méltó, r>sérthetetlen, követendő. r>A hagyomány a szívben dobog,r>Az ősök vérét emelir>Az emlékek homályosult oltárára.r>Ezt így élték meg akkoriban r>kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt. r>Ez volt a mérvadó, s követendő példa.r>Az istentisztelet malasztos lelki békét, r>a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta r>az emberekbe. r>A megbecsülés, az összetartozás, r>a hit ereje, a kimondott szó súlya r>természetes, ösztönszerű velejárója volt r>minden magatartásnak. r>Az ájtatos közös ima , r>az orgona kíséretében felhangzó ének r>összekovácsolta a lelkeket. r>A kérgesedetteket sajgókat, r>a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket, r>az örömtől duzzadókat.....r>mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették r>a bizakodás hajójának vitorláját. r>A megváltó kitárt karja r>a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte r>a résztvevőket, r>hogy szeretettel átitatottr>áldást vigyenek a betegeknek, r>az otthon maradottaknak.r>A remény s a bizakodás az éltetőr>Energiája, motorja minden tettvágynak,r>Az értelem fonala Ég s Föld között....r>...........r>A szív pitvarába, ahol Isten beköltözöttr>A szeretet gyémánttá tömörödött.
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet?r>r>(senrjon trió)r>Rengeteg -gyorsan- halál!r>Segítség nincs... kit, hol ér utol.r>Van-e szelleme?r>*r>Van sok-sok gyerekhalál!r>Felnőtt kosok a felelősök.r>Van-e szelleme?r>*r>Végül kihalt családok!r>Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...r>Van-e szelleme?r>*r>r>(leoninus csokor)r>A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.r>A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.r>A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!r>*r>Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!r>A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.r>Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...r>*r>Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...r>Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...r>*r>Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =r>Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?r>Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.r>Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!r>*r>Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!r>Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!r>Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...r>A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...r>*r>Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...r>Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!r>*r>A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...r>A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...r>A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...r>A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...r>A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...r>A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...r>*r>A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...r>A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...r>A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...r>*r>A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!r>A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!r>r>Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.r>