Idő 
Értékelés 
Értékelés A mi múltunk, ó, de gazdag…
r>
r>Kalandozások
r>Korában féltek minket.
r>Sokszor mi győztünk.
r>*
r>Ezerben István
r>Alapított országot.
r>Magyarországot.
r>*
r>Ezerkettőszáz
r>Éveiben tatárok
r>Dúlták országot.
r>*
r>Mátyás királyunk
r>A Nagy Magyarországot
r>Kiterjesztette.
r>*
r>A mohácsi vész
r>Ezerötszázhuszonhat!
r>Így lett hódoltság.
r>*
r>Kurucz felkelést
r>Ezerhétszáz elején
r>Labanc leverte!
r>*
r>A szabadságharc
r>Ezernyolcszáznegyvennyolc!
r>Habsburg leverte!
r>*
r>Kiegyezés és
r>Ipari forradalom:
r>Felemelkedtünk.
r>*
r>A Nagy Háború
r>Tönkretette országot
r>És jött Trianon.
r>*
r>Második Világ-
r>Háború másította
r>Meg a világot.
r>*
r>Szocializmus
r>Kezdődött, bár nem kértük.
r>Majd ötven évig…
r>*
r>A szabadságharc
r>Ötvenhatban fellángolt.
r>Azt is leverték!
r>*
r>Demokrácia…
r>Új társadalmi rend lett!
r>Pénzecske az úr!
r>*
r>Élünk és küzdünk,
r>Létért és jobb jövőért.
r>Ilyen világ lett...
r>
r>Vecsés, 2013. április 11. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokros történelmi visszatekintésben, senrjú csokorban.
r>
Sohase mond, hogy elveszünk…
r>Sohase mond, hogy nem hiszünk…
r>Ne mondj olyat, hogy itt a vége…
r>Ne mondj olyat, hogy nincs reménye!
r>
r>Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc József – íródott; szívből jövő biztatásomként… 1848. megemlékezésére!
r>
A hazáról…
r>
r>Miért hullik a sok könny?
r>Miért terjed a közöny?
r>
r>Rongálják a mi lelkünket!
r>Hogy vessük le félelmünket?
r>
r>Két évig dúlta mongol az országot,
r>A török itt élt, sok évig itt lakott.
r>A labanc jött és ment, így uralkodott,
r>Jött Trianon és hagyott egy fikarcot.
r>
r>A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona…
r>Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló sorsa.
r>Idegen hatalom parancsolt és mi mentünk a háborúba.
r>Ott vesztek mind legjobbjaink és beájult szívünk a borúba.
r>
r>Ötvenhatban próbáltunk lábra állni,
r>Bíztunk, a hatalom ki fog vonulni,
r>De nem vonult ki, bebetonozta magát.
r>Ember nem érti… de nem hallatja szavát.
r>
r>Mi a nagy szívünkkel, mindig nekiállunk a hegyeknek...
r>Oda, igazi hazafi szívek minket elvezetnek,
r>Hogyha azt mi megmászni nem tudjuk,
r>Nekiállunk, messzire elhordjuk.
r>
r>A harci lovak toporzékolva várják a riadót,
r>De e helyett a trombitás fújja az il silenziot.
r>Miért? Miért folyik az a sok könny?
r>Lesz még valaha, hogy nem lesz közöny?
r>
r>Hogy vessük le félelmünket?
r>Ha rongálják a lelkünket!
r>
r>Miért terjed így a közöny?
r>Miért hullik… a bánat könny?
r>
r>Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József
r>
Végül mindenből…
r>
r>A vég nélküli csönd,
r>Folyvást üldözi ezeréves népünket,
r>De magány, nem ér el minket!
r>Volt már itt sok hódító,
r>De a magyar kilábal a posványból, szívével
r>És új útra lel, fájó szívvel!
r>Becsület, igaz szeretet,
r>Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben,
r>Nemzetet a felemelkedésben.
r>
r>Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956]
r>
Zászlórúdon, zászlónkat csattogtatja a szél.
r>Kárpátokban, már ezer éve él a magyar,
r>S bár a jelenlegi életünk, több mint fanyar,
r>A magyar teszi dolgát, és jobb jövőt remél.
r>
r>Kárpátok bérce a medence kerítése
r>És ebben van ezer éve a mi jó hazánk
r>Itt élünk, dolgozunk és halunk. Itt lesz fejfánk!
r>A Kárpát medence a magyarok szépsége.
r>
r>Ezer éve itt lakunk, menni nem akarunk.
r>Velünk élnek itt kis népek, sokan mások is
r>És ez nekik, úgy, mint nekünk a hazájuk is.
r>Nagyon rég a mi földünk... itt élni akarunk.
r>
r>Vecsés, 2013. január 8. – Kustra Ferenc József - 1848. március 15. –e emlékére!
r>
