Idő 
Értékelés 
Értékelés Sosem szólt szebben semmilyen dallam,r>mint akkor, azon az éjjelen,r>amikor értem fakadtál dalra,r>s éreztem azt, hogy mily hevesr>r>r>minden érzés, mit irántam érzel,r>s mint egy bűvös kép úgy jön elr>ma is, és szinte épp úgy hallom,r>mint akkor, azon az éjjelen.r>r>Csak álltam, s hallgattam meghatódvar>oly szép volt az a lágy zene,r>mintha valami angyal szólna,r>s hárfa húrjain pengene.r>r>Istenem! Milyen régen is volt!r>Azóta deres tél lehelr>fagycsókot forró ajkaimra,r>s vállamra terít hűs lepelt.r>r>Hideg csókjával rám lehelver>mindent fehérre permetezr>leheletével, s elfeledtetr>minden rosszat, mely megsebez.r>r>Csak az a bűvös, tiszta dallam,r>mely a fülemben ott rezeg,r>az hangzik fel, és újra érzem:r>milyen szép is volt ott, veled.
Csillagom vagy nekem. Csöppnyi ékességem,r>felcsillanó mosoly gyermekem szemében.r>Tiszta, csengő hangod angyal kacagása,r>s minden érintésed mosolyom varázsa.r>Csillagom vagy nekem. Minden üdvösségemr>megtalálom benned, s minden ölelésbenr>ott ragyog szemednek kékítő varázsa,r>mint reggeli napfény első ragyogása.r>Te vagy a mindenem. S bármily messze élek,r>tehozzád száll álmom éji sötétségben.r>Te vagy a legdrágább kincse a világnak,r>mikor veled vagyok, elkerül a bánat.r>Hiába sodort el messzire a végzet,r>éppen úgy szeretlek, és ugyan úgy érzekr>minden álmomban, és minden ébredésbenr>úgy csillan fel nekem arcod fehérsége,r>mint a legfényesebb csillag ragyogása,r>melyet nem tompít el az idő múlása.r>Csillagom vagy nekem, és egyszer remélem,r>meghallgatja Isten egyetlen kérésem.r>Közelebb visz hozzád, s karjaimba zárlak, r>mint a legdrágábbik kincsét a világnak.
Az is harc, mikor azokkal harcolsz,r>kik tönkretették az életed,r>habár kívülről nem látszik semmi,r>s nem ropognak a fegyverek.r>Az is fáj, mikor összetörve,r>félig ájultan ott heversz,r>Tested éktelen seb borítja,r>s véredbe, fagyba ott remegsz.r>Az is fáj, mikor nem tehetsz semmit,r>s mások bűnéért úgy fizetsz,r>lelked pőrére vetkőztetve,r>s forrong benned a gyűlölet.r>Tested gyöngül, de ereidbenr>lüktet a vér, és oly tüzes,r>hogy felszakít benned minden érzést,r>s őrült erővel halmoz el.r>Mint egy tomboló, féktelen szélvész,r>mely felborít mindent, s úgy megy el,r>mint egy őrült, ki összetör mindent,r>s nem marad utána semmi sem.r>Az is harc. Hisz a lelked vívja!r>S azon múlik, hogy győzöl e,r>milyen erősen küzdesz érte,r>hogy legyőzd azt, aki tönkretesz.
Neked csak játék. Kaland volna,r>de nekem forró szerelem,r>téged egy percre elvarázsol,r>s aztán tovatűnsz hirtelen.r>r>Csak egy szunnyadó, izzó szikra,r>amely lángra gyújt hirtelen,r>tüzével mindent összeéget,r>s aztán kialszik teljesen.r>r>Neked csak kaland lenne úgyis.r>Csak egy a számtalan közül.r>Nem érdekel, hogy összetörsz e,r>s szememben bánat könnye ül.r>r>Hiába hullna ezüstös cseppjer>gyöngyözve végig arcomon,r>észre sem vennéd, bárhogy fájna.r>Szívedben nincsen irgalom.r>r>Hagyj engem végre megcsitulni.r>Menj el! Nem kell a szánalom!r>Jön majd más, aki tiszta szívbőlr>szeret, ahogyan akarom.
Hoz el nekem a csönd varázsát,r>amit régóta keresek,r>hosszú éjszakák átálmodását,r>amely annyira kell nekem.r>r>Hozd el nekem az est nyugalmát,r>hogy álomra hajtsam ősz fejem,r>S örökös aggódás helyett végrer>Egy kis nyugalmat adj nekem.r>r>Add nekem vissza a hitemet végre,r>hogy higgyem: egyszer tán jobb lehet,r>Hisz a tengernyi küzdelembőlr>rég kivettem a részemet.r>r>Küzdelmes évek, emberöltőkr>súlya mely árnyékként követ,r>mázsás teherként földre húzva,r>megfeszítve a bőrömet.r>r>Ne kínozz már! Nem tettem semmit!r>Mért űzöl engem szüntelen?r>Hiszen nem volt csak annyi bűnöm,r>azt szerettem, kit nem lehet.r>r>Ne üldözz már! Add vissza végrer>mindazt, ami még jár nekem!r>Ne vedd el tőlem minden álmom,r>nézz rám! Segíts meg Istenem!
