Idő 
Értékelés 
Értékelés Az azúr fénnyel áradó utcákon,
r>A selymesen halovány kék ég alatt,
r>A házak homlokzatának csillogón
r>Visszaverődő visszfénye nem oly' matt.
r>
r>Nők, mint azúr színű arany üstökős,
r>Úgy mentek tova, szinte átsuhantak.
r>Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős,
r>De mindez csak álom, mit mások láttak.
r>
r>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
r>
Vad holdfény vágtat át a rónán,
r>Kevés, ki erre megy ez órán.
r>Kevés, ki veszi erre a merszet,
r>Legjobb, ha visz magával sereget.
r>
r>A magányos vajon mit kereshet,
r>Miért nem visz magával sereget?
r>Biztos erre van valami dolga,
r>Nagy a mersze és/vagy bátorsága.
r>
r>Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is.
r>Cél; nemcsak menni, de találni is.
r>Ilyen az élet, mint egy nagy róna,
r>Vad holdfényben látunk képet róla.
r>
r>Vecsés, 1998. július 30. - Kustra Ferenc József
r>
Sorsom, mint kiszáradt folyó medre,
r>Száraz, köves, és a por tengere.
r>Szomjan veszett, elhullottak csontja
r>Övezi partot, mint keblek halma.
r>
r>A sivárság olyan szembetűnő,
r>Hogy ettől már majd’ megolvad a kő.
r>Éltet adó folyadék itt nincsen,
r>Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen.
r>
r>Szárnyalni kellene, mint Ikarosz,
r>Mit számítana, hogy az lenne rossz.
r>Félnem nem kell, hogy majd megolvadok,
r>Mert kilátás sincsen, hogy szárnyalok.
r>
r>Vecsés, 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Ázok és fázok és megállok,
r>Lecsurgó vízre rácsodálok.
r>Fénynyalábok a vízcseppekben,
r>Tükröződnek a tág szememben.
r>
r>Ázok és fázok és didergek,
r>Annyira lenyűgöznek fények.
r>Arcomba ver, puha vízeső,
r>Érzet és látvány; meseillő.
r>
r>Már csak fázok, lassan száradok,
r>Eltűnnek a szép fénynyalábok.
r>Átélt élménytől megújhodom
r>És indulok, mennem kell, tudom.
r>
r>Vecsés, 1999. január 23. – Kustra Ferenc József
r>
Valaki mondja már meg, hogy mi van?
r>Miért szép kék az ég, de nem nekem?
r>Van másik élet, mi szép és hol van?
r>Az én osztályrészem csak félelem?
r>
r>Budapest, 2000. június 30. – Kustra Ferenc József
r>
